Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
71 által módosíttatott és tökéletesittetett. Az operálás végrehajtásának néhány módját röviden el kell mondanunk. Berlin a kiirtást a könytömlö megnyitásával kezdte s ezután lefejtette belső, külső és felső falát, végül a könyorrvezetéket lehetőleg mélyen átvágta. A kiirtásnak ezen módja föképen azért tökéletlen, mert a könytömlö falának bemetszése miatt az a sebszélek megfogásakor könnyen beszakad s a könytömlöt nehezen sikerül egy darabban eltávolítani. A vérző sebfelületen nehéz az esetleg visszamaradt nyálkahártya-czafatokat megtalálni. Mindenesetre helyesebb a könytömlö kiirtására annak előzetes megnyitása nélkül törekedni. A későbbi eljárások mind ezt czélozták. A behatolás helyét az egyes operálok különbözöképen választották meg. Graefe Alfred, kinek eljárását Schreiber ismertette, a lig. canthi int. középvonala fölött vezeti a börmetszést s utána a ligamentum átmetszését, hasonlóan járnak el Eversbusch, Terson, Hesse, Ahlström stb., általában az operálok nagyobb része. Hoffmann a kötöhártya felöl közelíti meg a könytömlöt, melynek kiirtásával a könycsövecsek kimetszését is összeköti. Ez utóbbi teljesen felesleges, mert a könycsövecsek rendszerint nem vesznek részt a megbetegedésben. A kötöhártya felöli behatolás mindenesetre megnehezíti a hozzáférést és semmi elönynyel sem bírhat, még kosmetikus szempontból sem. A könytömlö gyors feltalálása szempontjából határozottan legnagyobb előnye a Euhnt-ié\e metszésnek van, ki az elülső crystára, mely a bőrön át könnyen kitapintható, egyenesen rávág, még pedig mindjárt csontig. Ha ekkor az átvágott ligamentummal együtt a laterális sebszélt a szemrés felé húzzuk, előttünk fekszik a könytömlö. Hasonlóan hatol be Volkers és Axenfeld is. Müller ellenkezőleg a középvonalon ejtett börmetszés után kitapintja a hátulsó crystát és hegyes szikével erre szúr rá s innen kiindulóan tágítja a sebet fel- és lefelé. Ezen eljárás előnye lenne, hogy az élesen lefejtendő laterális fal, már a ligamentum átmetszésével együtt le van metszve. Ezzel szemben nagy hátrány, hogy csak vékonyfalú könytömlök eseteiben hajtható végre és hogy a könytömlöt könnyen megablakozhatjuk. Czermak a ligamentum nagy részét épségben hagyja a középvonalon történő börmetszés után és így fejti ki a könytömlöt. Ezen eljárás a hozzáférés tökéletlensége miatt jóval nehezebb az előbbieknél, pedig a ligamentum teljes átmetszéséből semmi maradandó hátrány nincsen. Messzire vezetne, ha a kiirtás minden egyes phasisára kitérnénk, ezért csak egyes megjegyzésekre kell szorítkoznunk. Újabb időben többször olvassuk, hogy subperiostálisan kell-e haladnunk a tömlő kifejtésénél vagy sem. Ezt egyáltalán nem tarthatjuk lényeges pontnak, mert a csonthártya eltávolítása semmiképpen nem befolyásolja a gyógyulás menetét, a vékony könycsont, mely a túlsó oldalról is táplálva van, azért még nem hal el. Másrészt pedig, ha a tömlő és csonthártya között peridacryocystitis következtében szoros összeköttetés van, úgy sem lehet a két hártyát szétválasztani a könytömlö bemetszésének veszélye nélkül. További kérdés, hogy ajánlatos-e a kiirtás előtt a könytömlöt paraffinnal kitölteni, mint Cohn ajánlja. Első pillanatban ez megvesztegető gondolatnak látszik, de nem is tekintve azt, hogy a paraffin helytelen alkalmazás mellett esetleg a bőr alá is juthat, s nagy kosmetikus zavart okozhat, nem tekinthetjük az eljárást czélhoz vezetőnek, mert a kitöltött könytömlö megfogásakor könnyebben szakadhat be a csípővel való megfogás alkalmából. Az is kellemetlen, hogy egyes paraffinrészek a könycsövecskébe és a sebbe is jutnak,
