Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-03-03 / 1. szám
42 Annak előtte ugyanis épen ellenkezően jártam el, tudniillik a tővel való kiszúrást úgy eszközöltem, hogy a tű hegyével a szemhéj belső, sebes felületén végigcsúsztam, s a tőt közvetlenül a tarsuscsonk szélénél, a mikor a tü annak nekiütődött, szúrtam ki. Ezen technika elősegíti a szemhéjemelö izomzat előre húzódását, s a szemhéj bőrének megfeszítése következtében a tü kiszórási pontja még a tarsussebszél niveauja alá is kerülhet. A varratbehelyezés technikájának ezen kis módosítását akkor még nem gondoltam annyira fontosnak, hogy érdemesnek tartottam volna felemlíteni, hogy az előtt hogyan jártam volt el, most azonban kiderült, hogy a mióta a varraton ezen kis változást tettem, a szemhéjszél feljebb húzódása többé nem következik be. De kiderült az is, hogy a szemhéjszél feljebb húzódását elősegíti, ha nagyon keskeny tarsuscsíkot lehetett csak meghagynunk. Ha ilyenkor még a varrat is hozzájárul a feljebb húzódás létrejöttéhez, biztosan be fog az következni, de ha a tűkkel elég magasan szúrunk ki, s vigyázunk, hogy a kiszúrás előtt a bőrt meg ne feszítsük, a feljebb húzódás biztosan elkerülhető, sőt az arra való hajlandóság is ellensúlyozható. Azóta csak egyszer láttuk ezen anomáliát Az említett előadásban azt is elmondottam volt, hogy a tarsusnak Kuhnt szerint való kihámozása az előtt nem sikerült tökéletesen, a mióta azonban a kötöhártya lefejtésénél a kés élét a tarsus felé fordítjuk, mindig könnyen és a kötöhártya megablakozása nélkül megy végbe az operálás. Varratot a tarsectomia után csak igen ritkán, nagyobb fokú trichiasis eseteiben alkalmaztunk, különösen ha a szemhéjszél belső ajakát legömbölyödöttnek találtuk. Utóbbi időben ilyen esetekben jó sikerrel úgy helyeztünk be varratokat, hogy kettősen fegyverzett fonalak tűivel a bőr és tarsuscsonk között haladva a szemhéjszél közelében szúrtunk ki, a nélkül, hogy a fonalakat előzetesen átöltöttük volna a kötöhártya sebszélén. A varratok csomózása így is jól kibillenti a tarsuscsonkot, s teljesen megszünteti a legnagyobb fokú tricliiasist is, s a mellett nem húzza a kötöhártya sebszélét a bőr és tarsuscsonk közé, a mi felesleges, de az előbb mondottak szerint oka lehet a szemhéjszél feljebb húzódásának. A kimetszéseken kívül a múlt évben is végeztünk Kuhnt-féle csomókinyomásokat és Imre-féle kaparásokat, mindegyiket 100—100 szemen a fekvőbetegek közül, ezeket azonban, mint más kisebb szemoperálásokat, nem vettük fel a kimutatásba. A csomók kiürítését czéizó ezen eljárásokat nemcsak a könnyebb esetekben végeztük, hanem azon nagyon súlyos esetekben is — sajnos elég nagy számban látunk ilyeneket — melyekben a bántalom az egész átliajlásra és a bulbáris kötöhártya egy részére is reáterjedett volt, a melyekben tehát a kimetszés nem volt végezhető. A felsorolt többi operálás is nagy részben traehomás szemeken hajtatott végre, így a szemhéj-, könytömlö- és iris-operálások nagyobb része és mások is. A kimutatás sorrendjében haladva, még a következőkről kell megemlékeznünk. Staphylomák ellen, ha azok teljesek voltak, lemetszés után a Knappféle dohányzacskó-varratot alkalmaztuk, mindenkor teljes sikerrel. A részleges staphyloma eseteiben egy ülésben végeztünk iridectomiát, staphylomalemetszést és keratoplastica conjunctivalist, mindenkor hidalakú lebenynyel. Az operálás sorrendje természetesen az volt, hogy legelébb elkészítettük a kötöhártyalebenyt, befűztük a fonalakat, azután végeztük az iridectomiát. Ezt a kötöhártyalebeny előzetes kikészítése csak annyiban nehezíti, hogy nem tudunk jól rögzíteni, a vérzés tonogen használata mellett nem zavar.
