Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)

1907-06-23 / 2. szám

egyik a kötöhártyán előforduló ú. n. xerosisbacillus, a másik a tőle némileg különböző ú. rí. pseudodiphtheriabacillus.

Xerosisbacillusok, mint említettük, a különböző okokból eredő hurutoknál a kórokozó baktériumokkal együtt találhatók s a mi eseteink közül, különösen a chronikus formáknál nagy számban fordultak elő. Csak xerosisbacillust — más baktérium nélkül — 45 esetben találtunk és pedig 10 heveny, 10 subacut és 25 chronikus hurutnál. Tekintetbe véve azt, hogy ezen betegeknél kórokozó baktériumokat nem sikerült találnunk, ezen esetek is a következő csoportban, a

negativ leletek

csoportjában tárgyalandók. 45 betegünknél sem a górcsövi vizsgálatra felhasznált váladékczafatban baktériumot nem találtunk, sem a váladékkal fertőzött táptalajokon baktériumok nem nőttek. A mi vizsgálati módszereink mellett nem mérnök azt állítani, hogy ezen betegek kötőhártyáján baktériumok tényleg egyáltalában nem voltak, — ilyen állítást csak több napon át és különböző napszakokban végzett váladékvizsgálatok alapján lehetne megkoczkáztatni, ilyen ismételt vizsgálatokat azonban a szemklinikának jórészt a vidékről felkerülő ambuláns betegein teljes következetességgel nem lehetett végrehajtani. Más szerzők észleletéiből, a melyeknél a kutatást ilyen külső okok kevésbé hátráltatták — arra kell következtetnünk, hogy ezen ú. n. negativ eseteknek egy részénél a vizsgálatot megelőző időkben a hurutnak kórokozói feltalálhatok lettek volna, de a betegség előrehaladásával lassanként kihaltak vagy olyan csekély számú példányokban maradtak meg, hogy a megvizsgált kis váladékczafatba nem került belőlük egy sem, vagy hogy a még megmaradt individuumok a kötöhártya redöi között rejtve maradtak vagy a szövetekben foglaltak helyet. Lehetséges továbbá az is, hogy egyes kötöhártyagyuladásokat előttünk eddigelé még ismeretlen, illetve a szokásos vizsgálati módszerekkel fel nem fedezhető raikroorganismusok okoznak és számolnunk kell végre még azon lehetőséggel is, hogy nemcsak az idült, hanem a heveny hurutoknak egy része is nem baktériumok folytán, hanem egyéb, talán toxikus behatások által keletkezik.

Különösen feltűnő volt az, hogy a heveny hurutoknak egy bizonyos jellemző tünetekkel járó formájánál baktériumokat vagy egyáltalán nem, vagy legfeljebb sapbrophytákat találtunk — annyira, hogy ezen esetek ismétlődésével többször előre meg tudtuk mondani, hogy a váladék alighanem baktériummentes lesz. Ezen meglehetős heves tünetekkel járó conjunctivitisnél a tarsális kötöhártya rendszerint infiltrált, bársonyos, néha rögös, a folliculusok erősen duzzadtak. Megjegyezzük, hogy ilyen esetek egészen frissen, 1—2 nappal a baj észrevevése után is kerültek hozzánk, úgy hogy nem volt okunk arra gondolni, hogy talán a kórokozó baktériumok már nincsenek meg a kötöhártyán (mint az pl. különösen a pneumococcuscoujunctivitiseknél a betegség krisise után gyakran megesik). Egy pseudomembranás és egy chemosissal járó esetben is a lelet negativ volt.

Ezen negativ lelettel járó conjunctivitiseknek egy negyedrésze náthához csatlakozott, mint kisérö baj. Nyílt kérdés marad, hogy a nátha képes-e és mily módon kötöhártyahurutot előidézni a nélkül, hogy a fertőzött orrnyálkahártyáról a baktériumok a conjunctivára jutnának. Valószínűnek látszik előttünk, hogy az orr megbetegedéseinek a conjunetivitisek aetiologiájá-