Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
13G Úgy látszik, hogy a Morax-Axenfeld-féle diplobacillus által okozott kötöhártyagyuladások klinikai képe vidékenként különböző lehet. Ez teszi érthetővé, hogy Axenfeld ezen kórképet ehronikus diplobacillus conjunctivitisnek nevezte, ellentétben Morax-szál, ki a conjunctivite subaigué névvel illette. Axenfeld maga is később azt tapasztalván, hogy ezen baktériumok acut és subacut conjunctivitiseknél is szerepelhetnek, ezen elnevezésből a ehronikus jelzőt elhagyta. Ha az egyes bakteriumfélék által okozott kötő hártyahurutok között úgyszólván speciális ismertető jelek után kutatunk, akkor a diplobacillushurutnál ezen ismertető jeleket első sorban a szemhéjszélek, illetve különösen a szemzugok elváltozásaiban találjuk meg. Ezen elváltozások leggyakrabban abban állanak, hogy könnyű esetekben a szemhéjszélek néha egész hosszukban, de többnyire csak a külső és belső szemzugok környékén pirosak; súlyosabb esetekben a zugok környéke kipállott, nedvedző, néha fehéres, habszerü váladékkal lepett. Ezen jelenségek annyira feltűnőek szoktak lenni, hogy belőlük a diplobacillusok jelenlétére már igen nagy valószínűséggel következtethetünk A kórképre a régebbi nomenclaturából leginkább az ophthalmia angularis elnevezés illik rá. Kifejezett blepharoadenitis (korpázással, pustulaképzödéssel) a diplobacillushurutnál nem gyakran fordul elő és vele oki összefüggésbe nem hozható. A szemhéjszélek és zugoknak fentemlített elváltozásait a diplobacillushurutok 227 esete közül 130 esetben észleltük. A kötöhártya elváltozásai a heveny esetekben a tarsális conjunctiva, az áthajlási és félholdképü redök fellazulásában és vörösségében állottak közepes mennyiségű nyákos ezafatos váladékkal. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy 11 heveny eset közül a bulbáris conjunctiván ecchymosisokat egyetlen egynél sem találtunk, míg tudvalevőleg más okból eredő hurutoknál ilyen vérzések meglehetős gyakoriak ; a bulbáris conjunctiván az áthajlási redöktöl a corneaszél felé gyengülő, olykor partiális belöveltségen kívül egyéb kóros elváltozás nem szokott jelen lenni. A „subacut“ jelzőt jobb elnevezés hijján, úgy mint mások, mi is azon hurutokra alkalmaztuk, a melyeknek úgy objectiv, mint subjectiv tünetei a heveny és ehronikus hurutok tünetei között úgyszólván középhelyen állanak. Az elnevezés azonban egyáltalában nem akarja jelezni a bántalom fennállásának idejét, a mennyiben a 36 idetartozó eset közül néhány esetnél már hónapok óta tartott a baj. A megbetegedések zöme a ehronikus jellegű hurutokhoz tartozik. (227 eset közül 178.) Ezeknél a betegek subjectiv panaszai — az irásolvasással foglalkozóknál — a catarrhális asthenopia tüneteinek felelnek meg és olykor tűrhetetlen viszketésben, égésérzésben nyilvánulnak, mások szemeiknek olykor tapasztalt reggeli beragadásáról panaszkodnak, egyébként pedig a kellemetlen érzések a ehronikus hurutokra annyira jellemző esteli súlyosbodást mutatják. A mesterséges világítást a legtöbb beteg rosszul tűri. A conjunctivát illető objectiv elváltozások rendesen az intramarginális rész, a tarsális conjunctivának ezzel szomszédos részének és az áthajlási fedőknek vörösségében állanak. A félholdképü redő és a zugok alterált volta, mint fentebb említettük, igen gyakori. A váladék ezen esetekben igen kevés^ s többnyire csak a caruncula és a belső szemzug közötti mélyedésből keríthető elő bakteriológiai vizsgálatra felhasználható nagyobb szürkés nyákezafat, a mely a tárgylemezen könnyen és egyenletesen kenhető el. Lymphatikus egyéneknél olykor phlyctaenák mutatkoznak, mi ilyeneket 6 esetben láttunk. Folliculusokat, a melyek a diplobacillusfertözéssel nem
