Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
119 ellentétes színek elméletét. Hering photochemiai alapra helyezi szín- és fényelméletét. Hering abból indul ki, hogy úgy mint minden élő szervezetben, úgy a lelki élet működésének szolgáló idegben állandó ellentétes folyamatok folynak le, melyek assimilatorikus és dissimilatorikus természetűek. Hering 3 látósubstantiát vesz fel, melyek mindegyikében antagonistikus folyamatok játszódnak le. E három látósubstantia a fehér-fekete, a piros-zöld és sárgakék. Mingyen egyes látóanyag képes dissimilatiora és assimilatiora és ezen ellentétes anyagcserefolyamatok hozzák létre közvetlenül a 6 qualitative különböző folyamatot és ezzel együtt 6 alapérzetet, s pedig a fehéret, feketét, pirosat, zöldet, kéket és sárgát. A folyamatok száma psychologiai megfigyelésen és psycbophysikai felfogáson alapszik. Színes érzet akkor keletkezik, ha valamilyen inger — legyen az bár adaequat, vagy inadaequat, legyen az külső avagy entoptikus, — valamelyik látósubstantiában az egyik folyamatot megindítja. Ha az antagonistikus folyamatok intensitása egyenlő, azaz ha chemiai egyensúlyi helyzet áll elő, színtelen (fehér) érzet keletkezik (complementaer színek). A fekete-fehér érzetsort, melyet Helmholtz intensitási sornak tartott elég helytelenül (bár physikai szempontból helyes), Hering qualitássornak tart és a fekete érzetnek ép oly materiális alapot ad, mint a fehér érzetnek. Most már lássuk a Hering-ié\e elmélet sémáját és ebből magyarázzuk meg a különféle színvak typust. Először is a színek relativ világosságána k eloszlása az ábrából rögtön szembetűnik. Csak dissimilálólag hat a fény a fehér-fekete substantiára. A piros-zöld vak egyénnél hiányzik a piros zöld substantia, tehát ez a typus csak sárgát és kéket láthat, két neutrális helylyel, melyek a spectrumban és spectrumon kívül ott vannak, hol mindkét görbe az abscissát érinti, azaz hol mindkét folyamat 0-ra siilyed. A sárga-kék színvaknál hiányzik a sárgakék substantia. A többi jelenség mind igen egyszerűen kiolvasható az ingerületi görbékből. (Az előadó az ábrákból a felsorolt tulajdonságokat kiolvassa.) A teljes színvak-nál chromatikus folyamatok szines substaniták hiánya miatt nincsenek, nála csupán a fekete-fehér substantia dissimilatorikus folyamata működik. Eleinte Hering a homályhoz alkalmazkodott szem fehér értékeit a fekete-fehér substantiának izolált működésére vezette vissza és általa megvizsgált totális színvaknak világos értékei meg is egyeztek a sötét értékekkel. Természetesen ezt a felfogást ma már nem lehet fenntartani és Hering jelenlegi álláspontját meg fogjuk tudni, mihelyt Graefe-Saemisch új kiadásában általa megirt színtani rész elhagyja a sajtót. Ezen elmélettel továbbá könnyű szerrel megmagyarázhatjuk az excentrikus látás tüneményeit. A centrális és peripheriás értékek közti különbséget Hering az ú. n. igen sokat vitatott specifikus világossággal akarta megmagyarázni, a mely ei'edeti alakjában nem állhat meg. Ezen szép Hering-ié\e elmélet módosításokra szorult, mert a többek között a protanopia és deuteranopia jelenségeit nem tudta elméletével összeegyeztetni, nem tudta továbbá az anomális trichromatikus rendszereket megfejteni és a sötét értékek materiális okát Schnitze,1 Parinaud2 és Kries3 kutatásai alapján is máskép kellett értelmezni. A teljes színvakság különböző nemeit sem lehet ezen elmélettel összeegyeztetni. Azonkívül több elméletileg fontos pontban következetlennek mutatkozott. 1 Schultze : Arch. f. mikrosk. Anatomie, II. 175. 1. 1866. 2 Pariraud: Ann. d’oculist. 112 k„ 228. 1. 1894. 3 Kries: Zeitsch. f. Psychol. IX. k. 81 1. 1895 és u. o. XII. 5. 1. 1896.
