Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
102 3. A vakoknak életkorok szerint való megoszlása. A vakságot okozó betegségek természetéből következik, hogy azok a különböző életkorú egyéneket nem egyenlő fokban veszélyeztetik és hogy ennélfogva a megvakulás veszélye az egyes életkorokban különböző nagy. Ha ezen kérdést egész praecisitással akarnók eldönteni, akkor tudnunk kellene azt, hogy minden egyes összeírt beteg hány éves korában veszítette el látását. Ilyen pontos értesülésünk azonban csak kevés esetről van, de a nagyjából való tájékozódáshoz nincs is reájuk szükségünk — kellően eligazodhatunk az összeirott vakok életkorára vonatkozó feljegyzésekből is. Igazat kell ugyan adnunk Magnusnak abban, hogy pl. egy blennorrhoea neonatorum miatt csecsemőkorában megvakult ember 60 éves korában kerülhet a feljegyzésekbe és igy ezen fiatalkori vaksági ok az öregkori megvakulások közé keveredve, ezeknek számát szaporíthatja; ezért igen helytelen lenne például a népszámlálás alkalmával összeirott vakoknak életkorából következtetéseket vonni arra, hogy az egyes életkorokban milyen nagy a megvakulás veszélye. A klinikai vagy általában orvosi rendelést felkereső vakokra nézve a dolog azonban másképen áll: ide a vakok legnagyobb része vagy közvetlenül megvakulása után, vagy kevés évvel utóbb kerül. Némi kivételt képeznek ez alól a születésük után vagy az első életévükben megvakultak, a kik tapasztalataink szerint elég gyakran csak serdülő korukban keresik fel a rendeléseket részint abban a reményben, hogy a gyermekévek elmúltával talán mégis „le lehet venni a szemről a hályogot“, részint mert a keresőképes korba jutva minden lehetőt el akarnak követni ari’a, hogy látásukat visszanyerjék. Tehát concedálnunk kell, hogy a 10—19 éves korú vakoknak egy része vakságát 0—9 éves korában szerezte. Egyébként pedig nem követünk el nagy hibát, ha a többi vak szembeteg életkori évszámait decenniumok szerint csoportosítjuk s az így nyert adatokat a megvakulás idejére vonatkoztatjuk, megengedvén azt, hogy ezen ily módon kiszámított megvakulási időpontok a valósághoz képest csekély mértékben, de egyenletesen az öregkor felé el vannak tolódva. Az 1056 vak közül 0-•9 éves volt 10-■19 n 77 20--29 n 75 30--39 r> 75 40--49 75 75 50-59 rt r> 60--69 75 V) 70-•79 75 75 80-nál több r> 75 ismeretlen korú 75 108 = 10 220/0 136 = 12-880/0 142 = 13-44o/o 126 = ll-930/o 169 = 16"02°/o 158 = 14-97o/o 142 = 13*450/0 57 = 5-380/0 4= O-380/o 14 = T33°/o Ebből a sorozatból valami különös következtetésre nem juthatunk: a vakok száma a 40—49 éves életkorban a legmagasabb a többi életkoi’okban pedig bár kisebb nagyobb szabálytalansággal, de nagyjából egyenletesen látszik eloszolni.
