Szemészet, 1907 (44. évfolyam, 1-2. szám)
1907-06-23 / 2. szám
97 rendesen csak akkor kezdi aggasztani, ha másik szeme is romlani kezd és a munkaképtelenség veszélye fenyegeti. Ehhez járul még az is, hogy a heveny glaucomával járó fejfájások, hányás stb. a beteget otthonmaradásra és ágybafekvésre késztetik ; mire ezen kísérő jelenségek elmúlnak és a beteg az operatiotól való félelmén is erőt véve felutazik valamely kórházba vagy klinikára, sokszor már hiányos a szem fényérzése. Az emberi természetben rejlő ezen hibákat és gyöngeségeket egészen kiküszöbölni sohasem fogjuk, hiszen még az általános műveltségben elöljáró német nép sem mentes tőlük, a glaucomás vakok száma ott is még mindig elég tekintélyes. Annál fontosabb azonban, hogy az orvosok rovására irható glaucomás inegvakulásoknak elejét vegyük. Meyer a lissaboni nemzetközi orvosi congressuson a portugáliai vakokról tartott előadásában a glaucomában megvakultaknak horribilis számarányát (35'17°/0) egyenesen onnan magyarázza, hogy az országban müködö orvosok szemészeti ismeretei rendkívül fogyatékosak. A mi viszonyainkat legjobban jellemezte Imre József, a ki a hódmezővásárhelyi szemkórház 13 évi működéséről referálván, ezt Írja : „a vakság ez egyik legfőbb oka (a glaucoma) még mindig későn kerül legtöbbször kezünk közzé, de mégis -—- talán! — hamarabb bocsátják, sőt néha küldik hozzám a kartársak“. Mindnyájan, a kik valaha ezen a klinikán dolgoztunk, teljesen átérezzük és értjük ezen soroknak szomorú iróniáját. Bizony, sajnos, sokszor — többször mint bárki is hinné — úgy áll a dolog, hogy az orvos nem „bocsátja“ fel a klinikára vagy kórházba idejekorán a glaucomás beteget. Lehetetlen, hogy keserűséggel ne gondoljak vissza azon havonként néha kétszer-háromszor is lejátszódó jelenetekre, a mikor reménységgel telt glaucomás vakoknak nekünk kellett megmagyaráznunk, hogy betegsége nem a „leoperálható szürke hályog“, hanem az immár gyógyíthatatlanná vált „zöld hályog“. És hányszor hallottuk azon kérdésünkre, hogy miért nem jött korábban fel a klinikára a beteg, ezt a stereotyp feleletet: jöttem volna én kérem már régen, de az odavaló orvos úr azt mondotta: úgyis hiába megyek, még nem érett a hályog, nem lehet még levenni. A vidéki gyakorló orvos kevés szembeteget lát és ennélfogva az egyetemen szerzett ismereteit gyakorlat hiányában könnyen elfelejti és úgylátszik egy része elfelejti azokat az előadásokon, betegvisiteken és a sok mindenféle cursusokon unos untalan hangoztatott és a fentemlített példákkal illustrált magyarázatokat is, a melyek öt a diagnostikus tévedések veszélyére figyelmeztették. Igazán szükségünk lenne rá, hogy a magyar szemorvosok egyesületének tagjai megszívlelve Grósz Emilnek tavaly e helyen tett propositioját a vidékükön működő kartársak számára előadásokat tartanának a glaucoma diagnostikájából. Ha talán nem is fognák a kollegák a glaucoma biztos diagnostikáját ezáltal elsajátítani, de legalább feltámad bennük azon veszedelem tudata, a mely egyes szembetegségek fel nem ismerésében rejlik. Újabban gyakrabban megesik, hogy fiatalabb kartársak felküldenek a klinikára glaucoma gyanúja miatt olyan betegeket, a kiknek nincs glaucomájuk ; örömmel látjuk ezen esetekben a glaucoma lehetőségére való gondos figyelmezést. Hiszen száz ilyen diagnostikus tévedésnek esetleges kára nem ér fel egy olyannal, a mely az ellenkező értelemben történik. 7
