Szemészet, 1906 (43. évfolyam, 1-5. szám)
1906-07-13 / 3-4. szám
224 vannak jelen trachomas infiltratiók, továbbá, hogy oly betegeknél, a hol az egész tarsus megbetegedett és trachoma-sejtekkel van át és átjárva, a sublimatkezelés csaknem tehetetlen. Ezen tények nem vonhatók kétségbe, de azért eljárásunkat mégsem teszik kevésbé szükségessé, mert az előbbi esetek a nálunk ritkábban előfordulókhoz tartoznak, az utóbbiakra vonatkozólag pedig azt jegyezhetem meg, hogy a tarsusnak ily mértékben való megbetegedése tudvalevőleg csak különösen súlyos, elhanyagolt esetekben lép fel, rendesen a bajnak igen előrehaladott stádiumában. Az ilyen esetek természetesen kivétetnek azok alól, melyeknél a sublimatkezeléstől eredményt várhatunk. Azon ellenvetést, hogy a sublimat-kezelés a betegre nézve kellemetlen és hogy a gyógyulás csak hosszas kezelés után állhat be, határozottan vissza kell utasítanunk. Gyakran halljuk betegeinktől már két-háromszori kezelés után, hogy a váladék kevesebb, a kellemetlen könyezés csökkent és a fénykerülés csaknem megszűnt. Ugyancsak a betegek bemondása szerint, a kezelés után néhány perczczel, mihelyt az utczára kilépnek, már nyitva tudják tartani szemüket. Ha tehát a kezelés pillanatai nagyon kellemetlenek is a betegre nézve, legalább az ecseteléseket követő, olykor egy óráig is tartó fájdalomtól meg van kiméivé. A mi a kúra hosszadalmas voltát illeti, ezt legtöbbször a beteg maga okozza, mert a mint subjectiv kellemetlenségei elmúltak, csak hébe-korba jelenik meg. Szerencsére a betegek túlnyomó számban rendszeresen kezeltetik magukat és ezeknél többnyire már nehány hónap múlva oly sima, halvány a kötöhártya, hogy a nem fertőző betegek sorában kezeljük még egy ideig egyszer-kétszer hetenként. Már most röviden összegezve tapasztalatainkat: a sublimattal való dörzsölésben oly eszközzel bírunk, mely a trachomának úgy mechanikus, mint pedig medicamentosus kezelését teszi lehetségessé. Eltekintve attól, hogy a baj ily módon való gyógyítása rövidebb időt vesz igénybe, mint bármely más medicamentosus eljárás, még az a ligyelemreméltó előnye is van pl. az argentum nitricum felett, hogy az igen torzító argyrosist elkerüljük, a cuprum sulfuricummal való etetés felett pedig az, hogy a kínzó utófájdalmaktól megkíméljük a beteget. A baj recidiválásának veszélye csak úgy fenyegeti a sublimat-massageal gyógyított szemet, mint bármely más eljárásnál, ha a kezelés nem tartott kellő ideig. Elvétve fordul csak elő, hogy egy-egy beteg ídiosynerasiával viseltetik a Sublimat iránt és ezen kivételes esetekben folyamodunk az argentum nitricumhoz. Tekintetbe véve tehát, hogy a trachomában szenvedők legnagyobb része a már említett feltételek mellett a sublimat-kezelésre alkalmas esetet képvisel, melynek criteriuma az, hogy minőség tekintetében körülbelül a mi beteganyagunknak feleljen meg, tekintve továbbá, hogy nem minden orvos keze, a ki kénytelen a trachoma gyógyításával foglalkozni, alkalmas szeminötétek végzésére, eltekintve attól, hogy a külső körülmények is sokszor lehetetlenné teszik, kérem a kérdést újból és ezen szempontból kritika alá venni. Tizennégy évi tapasztalatokról számolok be ! Hiszen a trachoma gyógyításával foglalkozó gyakorló orvosok nagy része különböző okból nem is gyakorolhat operativ beavatkozást, de nagyon sok jót lehet medicamentosus gyógykezeléssel és a betegek fötömegének ily módon nyújthat segélyt. Meggyőződésünk szerint törünk lándsát egy oly eljárásért, melyet a trachomás megbetegedésnek bizonyos hosszú ideig tartó stádiumában kitűnő módszernek kell kijelentenünk. Ha ezen eljárást a kezdeti stádiumban a vidéken kellő körültekintéssel alkalmaznák, ritkábbak lennének az operativ beavatkozást igénylő súlyos esetek.
