Szemészet, 1906 (43. évfolyam, 1-5. szám)

1906-01-28 / 1. szám

9

Nézetem szerint a nagyszámú klinikai észlelésekből egy dolog kétségtelenül kiderült: léteznek bizonyos szarúhártyahomályok, a melyek semmiféle más eljárással annyira fel nem tisztíthatok, mint a jequiritol-kezeléssel. A szemorvoslás művészetéhez tartozik, hogy ezen kellően kiválogatott betegeken a jequiritolnak szakszerű alkalmazásával segítsünk.

Wurzburg, 1905. november 15.-én.

Römer Pál dr., egyetemi tanár.

(A Freiburg i. B. egyetem anatómiai intézetéből.)

Amnionbetüremkedés a madarak lencsehólyagjába.

Irta: Szily Aurél dr.

A madarak petéi régtől fogva kedvencz tárgyát képezik fejlődéstani vizsgálódásoknak. Különösen a szemfejlödés tanulmányozására egyszerű viszonyok és aránylag nagy méretek révén elsőrangú megfigyelési anyagnak kínálkoznak. Innen van, hogy a lencse fejlődésére vonatkozólag is, épen ennél az állatcsoportnál pontos adatok és szép ábrák birtokában vagyunk. Különös azonban, hogy a sok esetben előforduló és typikus módon lefutó amnionbetüremkedés a lencsehólyagba a vizsgálók figyelmét eddigelé teljesen elkerülte.

Az itt leírandó jelenség az embryo fejlődésének aránylag rövid szakában játszódik le, mely a tyúknál a 46—70. órára esik (Reibel és Abraham1 szerint körülbelül 22—33 öszszelvény számlálható ilyenkor). Kezdetét ez a szakasz a tágasan nyitva álló lencsegödör stádiumával veszi és a lencse distális falát képező két ektodermális redő egyesülésével végződik be.

Az első ábrán a tyúk lencsehólyagjának keresztmetszetét látjuk szűk bemeneti nyilassal. A dorso-apikális redő, mely a keresztmetszetben fiiggönyszerűleg lóg alá, nagyobb kiterjedésű mint a ventral- és caudálisan fekvő, miáltal felfelé hajtott ökölhöz hasonló üreg jő létre. Egy nyilas csak három 10 u vastagságú metszeten van jelen. Ezen szűk résen át halad a nehány magot tartalmazó amnionredö.

Ha valaki erre a készítményre vonatkozólag kérné ki véleményünket, azt hiszem, pillanatig se haboznánk, hogy ezen redő létrejöttét pusztán véletlen, mechanikai okoknak tudjuk be. A fejlődés további menete azonban meggyőz róla, hogy erre nincs jogunk.

A 2. ábra egy kacsaseriesböl származik. Valódi nyilás csak egyetlen egy lencsekeresztmetszeten van még. A lencse üregét egy sejtzsákocska tölti ki javarészt, mely magnélküli nyél útján az amnionnal függ össze, mely utóbbi ezen a helyen szorosan hozzásimul a test felületéhez. A következő metszeteken mindkét irányban hiányzik a nyilás; itt azt hihetnök, hogy a lencsehólyag ajkainak összeforradása már befejeződött. Az üregben itt is feltaláljuk az említett sejteket, melyek ugyan azokon a metszeteken nincsenek már direct összeköttetésben az amnionnal, de a sejtek kinézésénél fogva, valamint a magvak nagysága és alakja révén könnyen felismerhetők.

1 Normentafeln zur Entwicklungsgeschichte der Wirbelthiere. — Zweites Heft. — Normentafel zur Entwicklungsgeschichte des Huhnes (Gallus domesticus). — Jena, 1900.