Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-02-12 / 1. szám
49 mert 110 V áramnál 60 darab 10 Voltos lámpácska hatszoros kapcsolást követelne. Úgy is elég egyenletes világítást kaphatnánk az egész felületről, ha egy nagy fényerejü, elég erős, elég távol elhelyezett lámpa világitana meg — bizonyos tompitó lemezek szűrése segélyével — egy nagy lemezt, melynek azonban csak kis, középső részét, használnék fel a mi czéljainkra. Ennek a középső résznek világítása lehetőleg egyenletes lenne. De ha ilyen viszonyok közt az egyes fényforrást egy kisebb fényerejü, de 3 tagból álló lámpacsoporttal helyettesitenők, még jobban megközelítenök czélunkat. Bizonyos, hogy mentői messzebb van a tárgyhoz a fényforrás, annál egyenletesebb az annak felületét érő fényenergia. Vegyünk 1H erősségű fényforrást, ha ez 10 cm.-re van a transparens lemeztől, akkor függélyes irányban ^ 100 Mgy a világító erő; a központtól 5 cm.-re jobbra-balra már csak 70 Mgy, de 10 cm.-re jobbra-balra 35 Mgy és 15 cm.-re 17'5 Mgy a megvilágítás. Tehát egy egyenes vonalban, a középponttól jobbra és balra 15—15 cm. távolságban 17'5 Mgy-tól 100 Mgy-ig erősödik és ismét 100 Mgy-tól 17.5 Mgy-ig fogy. Ha a fényforrást csak 25 cm.-re távolítjuk, már ez az egyenletlenség aránylag sokkal szűkebb határok közé szorul; a központban 16 m. gy. szélről (15 cm. távolságban) a minimum 10 m. gy. Tehát a maximum 16 m. gy., a minimum 10 m. gy. Világos, hogy ezek az adatok a mi esetünkben csak hozzávetőleges valószínűséggel vannak érvényben ; hiszen az előbb mondottak pontszerű világítóforrásra vonatkoznak, a milyen azonban a gyakorlati életben egyáltalában nem létezik. A hogy már fent is kifejtettük, a metergyertya olyan fényenergia, melyet a fényforrás egy bizonyos távolságból ad át a megvilágított felületnek; a mi esetünkben ezzel nem érnénk czélt, mert nekünk azt a fényenergiát kell ismernünk, mely a transparens felszínről, a melyen a látáspróbák vannak rajzolva, felénk árad. Sőt még ez sem az igazi fényforrásunk — hiszen a látáspróbáknak a tükörből felénk világító, fényes képéről van szó, úgy hogy eredetileg ez a tükörkép a valóságos fényforrás és így arról kellene beszélnünk, hogy bizonyos távolságból a felületi fényesség, — bizonyos tompítás mellett azonképen viseltetik, mintha a felület minden mm2 területen 10 '6 H gyertyányi fényenergiát szolgáltató fényforrás volna. A fényméréses vizsgálatok elég egyező értékeket adtak a felületi fényesség egyenletessége szempontjából. Ugyancsak ezek a vizsgálatok azt is kiderítették, hogy egyetlen izzólámpából álló fényforrásnál a felületi fényesség egyenletességére csak igen nagy távolságból lehetne számítani — de több, és pedig legalább három lámpácskából álló fényforrás már a felületet — aránylag kisebb távolságból is, sokkal egyenletesebben világítóvá teszi. így döntöttem azután, lehetőleg a készülék, illetőleg a berendezés, valamint a vizsgálat előnyére a három lámpás rendszer mellett. Azok az adatok, melyeket ebben a tekintetben a második model vizsgálása szolgáltatott, — eredetileg az első modelre is vonatkoznak, — csak annyiban van a kettő között eltérés, — hogy az első modelnél az oldalajtók csukva vannak — úgy hogy a fényt átvevő felület csak 20 cm. széles, — míg a fénytárasztó felület, melynek tükörképe világít, épen 30 cm. széles. Ennélfogva az oldalrészek sokkal kevesebb fényt kapnak s így a tükörkép oldalrészei egyáltalán nem világítanak. Különösen észre lehetett venni ezt az 4
