Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
393 13. „Okvetlenül indikálva csakis régi traehomás pannusnál van“ (Hoor), friss pannusnál előny adandó a szokásos kezelési módoknak. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde, XLIII. Jahrg. I. Bd.) Faragó Géza dr. A cataracta zonularis operativ kezelése. Irta: Ask Frigyes dr. (Lund, Svédország). Ismeretes, hogy cataracta zonularis eseteiben kétféle eljárással javíthatjuk a látást, t. i. vagy iriskimetszéssel vagy az elszürkült lencse eltávolítása által. Mindegyiknek ezen eljárások közül, meg van a maga határozott indicatioja. Az utóbbi évek tankönyvei és irodalma nem állapítják meg egységesen a határt a két említett eljárás indicatioja között. Vossius azon esetben, ha atropinozás után stenopaeikus réssel jobb látást eredményezünk, iridectomiát javasol, azt mondván továbbá, hogy „a cataracta discissioja is végrehajtható“. Fuchs és Michel a fenteralített feltételek mellett és azon esetben, ha várható, hogy a cataracta stationaer marad, szintén az iridectomiát ajánlják. Silex kizárólag a lencse-extractionak illetőleg a hályog discissiojának híve. Critchett ismét az iridectomiát pártolja, Nettleship csak mint kivételt alkalmazza, Bähr egyáltalán nem. Schöler a már említett feltételek mellett klinikáján az iridectomiát alkalmazza. Szerző beszámol Schöler tanár klinikáján 1897 óta operált 46 egyénről, a kiknél pontosan felvétetett a látás műtét előtt és után. 37 esetben az iridectomia lényeges javulást eredményezett közeire. 42 esetben fel van tüntetve a látásélesség távolra; ezen esetekben az iridectomia után változatlan állapot áll fenn 9 esetben, javulás 26 esetben, 2 esetben igen nagy javulás állapíttatott meg s kivételesen — fel nem derített okból 5 esetben rosszabbodás találtatott. A rosszabbodás talán onnan ered, hogy a vizsgálatokat rövid idővel a műtét után ejtették meg. Hét, pontosan megfigyelt eset alapján, melyekben részben iridectomia, részben lencse-extractio, illetve discissio történt, a következő eredményre jutott a szerző. A lencse teljes eltávolítása által a lehető legnagyobb látásélességet eredményezhetjük. A megfigyelt esetek tanúsága szerint azonban a betegek szívesebben használják azon szemüket, a melynek még meg van az alkalmazkodási képessége, azon esetben természetesen, a midőn a szemnek a látóképessége erre alkalmas. Az iridectomia indicatiojának felállításánál tekintetbe veendő a cataracta zonularis terjedésének kérdése. A már elszürkült lencserész intensivebb elszürkiilése gyakori eset, de rendkívül ritkán terjed az elszürkiilés fiatal egyéneknél a peripheria felé. Iridectomia után továbbá távolra gyenge correctiós üveg szükséges csupán, olykor egyáltalán nem. Discissio után a lencsenélküli alkalmazkodásra nem képes szem nagyon sok kellemetlenséggel jár ; a távolba s közeibe nézésnél az üvegek folytonos változtatása különösen gyermekekre nézve igen terhes. Felnőtteknél a pályaválasztást nagyon korlátozza. Nem szabad figyelmen kivtil hagynunk azon körülményt, hogy a lencseműtét nem veszélytelen beavatkozás, sokszor pótló műtétek szükségesek, különösen gyermekeknél ilyenkor sok complicationak vagyunk kitéve. 11a utólag indikált volna a lencse extractioja, az előzetesen eszközölt iridectomia épen nem képez akadályt. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde XLIII. I. Band.) Hersogh Irma dr. A metastatikus érhártyarák casuisticájáról. Irta : Gelpke (Karlsruhe). Az eset azért különösen említésre méltó, mivel érdekes klinikai és kórboncztani momentumai vannak. 51 éves nőbetegről van szó, a ki tuberculotikusan terhelt családból származik. 20 éves korában strumája fejlődött; 40 éves korában szembetűnően kezdett nagyobbodni és egyidejűleg légzési nehézségeket
