Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
391 beavatkozás, melyet agydaganatok esetében olyankor vél helyénvalónak, midőn a koponya- és a gerinczvelöür között való szabad közlekedés még fennáll. Ilyenkor a lumbalpunctio, ha a beteg a koponyalékelésbe nem adta beleegyezését, alkalmas eszköz lehet arra, hogy az általános tüneteket enyhítse s a látóideg sorvadását meggátolja vagy legalább késleltesse. (Münchener med Wochenschrift 1905. 14. sz.) Leitner Vilmos dr. A látásélesség meghatározási ak egységessé tétele érdekében emel szót Landolt. Kifejti, hogy a látásélességnek jelenleg használt mértékegysége nem felel meg a gyakorlati kivánalmaknak egyrészt azért, mert fiatal korban a látásélesség jelentékenyen nagyobb szokott lenni annál, mint a mit a most dívó mérték szerint teljes látásnak nevezünk, másrészt pedig alkalmatlan az, hogy a látásélességet a teljeshez viszonyítva, a legtöbb esetben tört alakjában kell kifejeznünk. Ezen egyszerűen úgy segíthetünk, hogy a mértékegységet tízszerte kisebbnek vesszük, a mi egyértelmű volna azzal, hogy az 1862-ben Snellen és Girand-Teulon által egységül ajánlott és elfogadott l'-nyi látószöget elejtve, a látószög egységéül annak tízszeresét vagyis 10'-et vennénk fel. Nem kevésbbé fontos azonban a vizsgálat tárgyául szolgáló egységes látáspróbák behozatala sem. Az e czélra eddig ajánlott számos látáspróbák egyike sem kifogástalan. A próbák egységessége szempontjából leginkább megfelelőnek tartja a megszakított egyenes, vagy a megszakított körvonalat, melynek mindenike a meghatározott látószög alatt látszik s nincs meg az a hátrányuk, mint a betűknek, hogy egyik könnyebben ismerhető fel, mint a másik. Kívánatos volna továbbá, hogy a látásvizsgálatot mindenütt ugyanazon látáspróbákkal s egységesen elfogadott mesterséges világítás mellett végezzék. (Zeitschrift für Augenheilkunde, XIII. köt. 6. füzet.) Leitner Vilmos dr. A trachoma a dalmát szigeteken és partvidéken és egyéb ott szerzett szemészeti tapasztalatokról számol be Hoor. Úgy találta, hogy a trachoma az említett vidékeken, különösen a szigeteken igen elterjedt betegség és sok közöttük az elhanyagolt, súlyos alak. Főleg a papilláris trachomát látta, melyhez már elég korai stádiumban szegődnek corneális szövődmények. A súlyos bántalom elhárítására és gyógyítására az osztrák hatóságok részéről — megbízható helyről nyert értesülése szerint — nem történik semmi. Prophylaktikus intézkedések egyáltalán nincsenek s a trachomások kórházi ápolására sem nyújtanak módot. A betegek szembajuk iránt, talán épen azért, mert oly ritkán találnak orvosi segítséget, indolensekké lettek ; legfeljebb maguk kenik rézgáliczczal a conjunctivájukat, mely szerhez, miután szőlőpermetezésre használják, bőven jutnak hozzá. Feltűnő nagy számban találta a partvidékeken a pterygiumot, mely jóformán minden második-harmadik felnőttön, férfin és nőn egyaránt észlelhető. Meggyőződése, hogy a pingueculából indul ki a pterygium fejlődése; az okot talán a tengermelléken lakóknál az ultraviolett-sugarak hatásában, vagy a tengervíz sós páráiban kereshetjük, mindenesetre szembeötlő, hogy a parttól beljebb eső helyeken a pterygium már nem gyakoribb, mint bárhol másutt a kontinensen. (Szemészeti Lapok 1905. 1. szám.) Leitner Vilmos dr. A trachoma elterjedéséről a szibériai katonai kerületben Walter a következőket közli. A különböző csapattestek havi értesítői a trachomára nézve nem adnak megbízható felvilágosítást már csak azért sem, mert az orosz katonaorvosi vezetőség még mindig az unitaristikus állásponton áll, vagyis minden follicularis hurutot a trachomához számít. Ezért W. az omszki
