Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)

1905-10-05 / 3-4. szám

389

A nevelő s tanuló intézetben, melynek igazgatója Herodek Károly a gyermekek előbb az általános műveltség elemeit szerzik meg s azután kenyérkereső pályára: iparosokká vagy zenészekké képezik ki őket. Kégen elmúlt az az idő, a mikor vak zenészek mókáikkal az utczán pár fillér alamizsnát kereshettek.

Valentin Haiiy kezdése ma már bámulatos eredményeket mutat fel. Az a jelenet, mely a vaknevelés mai szervezetének életet adott, ismeretes. Páris utczáin Valentin Iiaily 1774-ben tanúja volt, a mint vak zenészek pápaszemmel orrukon kottából játszottak a közönség nagy mulatságára. Az emberbarát szíve elszorult e látványra, s a midőn néhány év múlva a Parisban hangversenyt adó vak Mária Terézia v. Paradiesnál egy primitiv eszközt látott, melylyel e geniális művésznő levelezett, a vaknevelés ügyének szentelte életét. Egyik intézetet a másik után szervezte, s az ö tevékenységének eredménye, hogy a vakok tanítása s nevelése ma elsőrangú culturális feladat.

Ez intézetek nemcsak műveltséget, hanem kenyeret is adnak a vakoknak ! Régebben a zenére, ma az ipari munkára fektetik a fősúlyt: kosár és székfonás, kefekötés, kötélkészítés s harisnyakötés alkotják a fő keresetforrást.

Vessünk egy tekintetet Vitár Rezső vezetése alatt álló a budapesti foglalkoztató műhelybe : Az egyszerű épület kapuján belépve bizonyosan találkozunk vak munkással, ki készségesen mutatja meg az utat az irodához, melyben ugyancsak vakok Írógépen bonyolítják le a levelezést. Az iroda mellett a nyomdába lépünk, melyben vak férfi nyomtatja a vakok folyóiratát. Igen, mert a kiemelkedő latin betűket s a Braille-féle pontokból álló Írást bámulatos gyorsasággal tudják olvasni. Sajnos még kicsiny a magyar könyvtár. Csak legutóbb követik jószivű hölgyek a külföldi példát s egész regényeket Írnak le ilyen módszerrel. Nézzék meg a vak arczát, a mint az Jókai regényét olvassa s tudom, hogy sokan vállalkozni fognak e nemes feladat teljesítésére. A vakok maguk is írnak. Nemcsak a gépies domború betűket, nemcsak a Brailleféle írást, hanem elmés vonalzó készülék segélyével közönséges írásra is képesek. A kosárfonó, kefekötö s harisnyaszövö műhelyekben látó és vak mesterek vezetésével a munkások megelégedetten végzik teendőiket.

A közös hálótermeken kívül kisebb szobák is vannak, melyek a jobb keresetű vakok lakóosztályai. Esténként munkaidő után a városba mennek bevásárolni, szórakozni. A vak nemcsak járt utakon, hanem ismeretlen helyeken is eligazodik. Rendkívüli finom hallásuk, s tapintóérzékük útba igazítja őket. Épen ez a függetlenségük szerzi meg nyugalmukat. Ennek szükségét megkapó példákkal illustrálja Emile Javai a 61 éves korban megvakult híres franczia physiologus s szemorvos. Egy 32 éves korban megvakult férfi tüzet rak, másik gyermekek játszótársa, harmadik terít, takarít, ágyat vet, állatokat etet; mások egyedül utaznak hajón, vasúton egyaránt. Valóban nagyon fontos, hogy vak gyermekekkel úgy bánjunk, mint látókkal. Járjanak iskolába, tanítsuk őket meg, hogy egyedül öltözzenek, ügyeljünk jó tartásukra, viselkedésükre, állandóan foglalkozzunk velük s foglalkoztassuk őket, gyakoroljuk emlékező tehetségüket. Ezek elmulasztása a szülök részéről nagyon súlyos hiba.

1839-ben nagyatyám hat vakon született testvért vett fel a nagyváradi szemkórházba, hogy milyen állapotban, arról fogalmat nyerhetünk az egykorú leírásokból:

A 16 éves olyan volt, mint 2 éves, alig tudott néhány szót beszélni. A szülök enni adtak ugyan a gyermekeknek, de egyébként nem törődtek