Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
387 sében két tényező szerepel: az öröklött hajlam s a kedvezőtlen viszonyok között teljesített tartós közeli munka. Előbbi tényező nincs hatalmunkban, de annál inkább befolyásolhatjuk utóbbit. Jó világítás, egyenes tartás, nagy jó nyomtatás azok az eszközök, melyek a közeli munka ártalmát csökkentik. De ezekről nemcsak az iskolában kell gondoskodni, hanem otthon is. Nagyon rossz szokás, hogy a közép iskolai tanulót házi feladatokkal túlságosan megterhelik. Ma a középiskolai oktatás reformjáról sokat beszélnek, pedig nem a tananyag mennyisége okozza a túlterhelést, hanem legtöbbször a módszer, melylyel azt közvetítik. Nem is azon fordul meg a dolog, hogy a klassikus nyelvek oktatását milyen mértékben korlátozzuk, hanem azon, hogy hevesebb tanuló legyen egy osztályban s több jó tanár! Ezzel a kérdés meg is volna oldva ! De a szülőknek is mértéket kell tartaniok az elégtelennek látszó iskolai ismeretek kiegészítésével s megválasztásával. Mindenesetre a legfontosabb tárgy, a mit házi neveléssel kell pótolnunk : a testi erők fejlesztése, a szabad levegőn végzett séták s egészséges testgyakorlás útján. Ha a rövidlátás mégis kifejlődött, tegyük félre a babonát s ne ellenezzük a megfelelő szemüveget. Az alkalmas jó pápaszem a látást nem rontja, hanem megkíméli. Mindezen bántalmak ellen a megelőzés játszsza a főszerepet, de a vakság egyik leggyakoribb okát: a zöld hályogot, a glaucomát ilyen módon nem lehet kikerülni. E betegségnek is megvan a maga ellensúlya: az idejekorán való operálás. Imre József tanulmányából, de saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy e baj épen nálunk szerfölött gyakran okoz gyógyíthatatlan vakságot. Vérfagyasztó látvány, a mikor a klinikára tavaszkor seregestül jelentkeznek betegek, kik azon hiszemben, hogy szürke hályogjuk van, bevárták, míg az jól megérett, de a szakember első tekintetre észreveszi, hogy más a baj : a rettegett zöld hályog, mely ellen a halhatatlan Graefe fél század előtt kezünkbe adta a hatalmas fegyvert: az operálást, de ez is csak akkor sikeres, ha a beavatkozás a bántalom kezdetén történik. Mit mondjunk e szerencsétleneknek? Biztassuk őket talán s ezzel a tévhitet terjeszsziik? Vagy elriasztó például megmondjuk a valót s ezzel örök szemrehányás tépelödésének vessük őket martalékul ? Valóban ezek a mi hivatásunk legfájdalmasabb perczei! Sokat, nagyon sokat tehet e tekintetben a felvilágosítás. Kérve kérem önöket, jöjjenek segítségünkre s az irgalom tapintatával világosítsuk fel embertársainkat! Már e futólagos vázlatból is kiderül, hogy a vakságellenes küzdelem nem hiábavaló munka, hanem gazdag gyümölcsöket terem. Az állami praeventiv intézkedéseket a társadalomnak a felvilágosítás fegyvereivel kell támogatni s ott, hol a baj kitört, a gyógyítás alkalmáról kell gondoskodni. Hitem s meggyőződésem, hogy a kényszereszközöknél sokkal eredményesebbek a tudás s a sikeres gyógyítás fegyverei. Ezért első sorban arról kell gondoskodnunk, hogy a gyakorló orvost a vakságellenes küzdelemre a szemészeti ismeretek kellő mértékével lássuk el. A szemészet egyetemi oktatásának körébe tartozik e feladat megoldása. Ugyanezen czél szolgálatában állanak azon isméltö tanfolyamok, melyek évről évre a budapesti egyetemen s legutóbb már vidéki kórházakban is tartatnak. Az orvosi tudományok szédületes fejlődése mellett teljesen lehetetlen, hogy a gyakorló orvos az összes disciplinákat teljesen s egyenlő mértékben uralja. Az országnak specialistákra, de valódi specialistákra van szüksége,
