Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-02-12 / 1. szám
3C vagyis hogy épen a csontlemeznek első példánya óriási mértékben nyeli el a fényt (yO°/0), míg a második és a többi példány már csak 44°/o-ban, — ez a százalékos arány is csak bizonyos határok között tekinthető állandónak és pedig ezek a határok a fényforrástól való távolságot Írják körül. Épen ezért szabadjon már itt is arra figyelmeztetnem, hogy az alábbi adatok mind úgy értelmezendök, hogy azok a második lemezre vonatkoznak: a készülék a maga első elnyelő lemezétől sohasem válhat meg. A fényelnyelés százalékát szintén úgy állapítottam meg, hogy a fényenergiának azt a részét vettem alapúi, a mely már ezen első lemezen áthatolt; ez az első lemez tehát a százalékok kiszámításánál nem szerepel másként, mint az alapálláshoz, a kiindulási ponthoz szigorúan hozzátartozó tényező. Habár nagyon jól tudom, hogy ez a módszer, mely az üveglemezek fényelnyelö sajátságára támaszkodik, s így iparkodik a különböző látási élességértéket megengedő fényerőt beállítani -- sokkal tökéletlenebb, mint az a módszer, hol a fényerő tompítása a fényforrás távolításával történik, — mégis az első módot kellett követnem s ebből a czélból különböző üveglemezeknek különböző fényelnyelési sajátságát vizsgáltam, megállapítottam kisebb vagy nagyobb absorptiós coeffieiensliket. Ezek közül első sorban a 2 mm. vastag fehér ú. n. csontüveglemezek- ről akarok beszámolni, amelyeknek fényelnyelési százaléka 44°/0-ot tesz ki. Ezek tehát a fényenergiának 56°/o-át bocsátják át; 1 -20-ig terjedő sorozatnak teljes fényelnyelését feltüntető táblázatot fentebb már közöltem : e táblázat kiindulási pontja 1.000,000 fény egység volt. Azért választottam ily óriási számot, mert így a XX-dik tompító lemez után a területegység még mindig 9'2 fényességgel világít. Egy négyzetmeterben pedig 1.000,000 mmvan, így tehát 1 H pro m2 = 1.000,000 H pro mm2, ha már most 10 ~ 6 —= 0 000001 H-nak azt a nevet akarom adni, hogy mikrohefner és h-val jelelem, akkor 1 11 pro mm2 = 1.000,000 h pro mm2. Ha tehát a felületnek azt a világítását választom kiindulási pontnak, mikor a felület egy négyzetmeterje úgy világít, mintha helyén egy H állana, akkor eredetileg a négyzetmeter egy millió négyzetraillimeterének mindegyike egy mikrohefner (h) fényerőt küld szét. Kétségtelen, hogy ez nem geometriai pontosságú meghatározás, mert hiszen itt a vetítési síkot volna szabad csak számítani, — 1 m3 terület már igazán nem pontszerű fényforrás, — igaz, hogy a H lámpa maga sem az és mégis ilyennek fogjuk fel. Már a pontszeriíséghez közelebb áll a mm2, a melyek mindegyike épen ez esetben 1 h fénynyel világít. A fen i érték szerint, ilyen beállításnál, 1 H pro m2 kiindulási pont után, XX. csontleraeztompító hatása után O0000092 II pro m2 = 9'2 h pro ra2 fényerő marad. Ezt kiindulási pontul felhasználva, szabadjon néhány absorptiós vizsgálás eredményét itt felsorolnom. Egy tejüvegleinez, melynek vastagsága 2'2 mm. — elnyeli a fénynek 33°/0-át ugyanilyen vastag tejlemez, ha egyik oldalát bevonjuk rajzvászonnal, már 40°/0 fényt nyel el. Ennek a rajzsvászonnak egy lemeze, a mely rajzvászon halványkékesen áttiinö, a mint azt másoláshoz a mérnökök használják, szintén 40°/0 fényt nyel el; a 2 mm. vastag csontüveglemez, mint már fentebb említettem, 44" 0 arányban tompítja a fényt, ha azonban egyik oldalán bevonjuk ilyen rajzvászonnal, 60° 0, ha mindkét oldalán bevonjuk ugyanazzal, 80°/0 fényt nyel el. A következő táblázat felvilágosítást nyújt arról, hogy 1.000,000 fényegységből a fenti tompító lemezek sorozatosan menyi fényt bocsátanak át.
