Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
374 idézésében nagy részük volt a hadköteles traehomásoknak, kiket az előbb kifejtett okokból sokáig kellett a kórházban visszatartanunk. Ha ezeket külön választjuk, a többi nem hadköteles tracliomásokra átlag 324/k> ápolási nap esik. Ezen utóbbi átlagot talán mások sem fogják magasnak találni, részemről azonban a nagyobb átlagot sem tartom túlmagasnak, mert meggyőződésem szerint rövid ideig tartó kórházi gyógykezeléssel a trachománál lényeges eredményt elérni nem lehet. A legtöbb trachomás szemei 3—4 heti kórházi gyógykezelés után oly szép javulást mutatnak, hogy az ilyen szemeket egy kis önámítással gyógyultaknak is lehetne tekinteni. Ha azonban az ilyen betegeket a kórházból elbocsátjuk, rövid néhány hét után olyan hatalmas recidivával jelentkeznek ismét, mely alig különbözik az első felvételnél talált lelettől. Igaz, azt mondják, hogy egyszeri kórházi kezelésre az ilyen eredmény elég, tehát a gyógykezelést többszöri kórházi kezelésre kell berendezni. Én azonban, különösen a vidéki tracliomásokra való tekintetből, kik otthoni megfelelő gyógykezelésben nem részesülhetnek, arra törekszem, hogy egyszeri, habár hosszabb kórházi kezeléssel vagy teljes gyógyulást érjek el vagy legalább olyan állapotba hozzam a beteg szemeket, hogy további megfelelő járólagos, esetleg otthoni gyógykezelés mellett is, többszöri kórházi kezelésre ne legyen szükség. Ehhez pedig nagy türelem és kitartás kell. Pénzügyi viszonyok. Végül néhány szót a trachoma-kórház pénzügyi viszonyairól: A trachoma-kórház összes kiadásai 1894. évi április hó 9.-étöl 1904. évi deczember 31.-éig, beleértve a 2000 korona évi bérösszeget is, 101,127 korona 82 fillért tesznek ki. Ha ezen összeget az ápolási napok összegével, 82,568-czal elosztjuk, kitűnik, hogy egy egy beteg egynapi ápolása átlag nem egészen 123 fillérbe került. Annak magyarázatául, hogy az ápolási költségek a trachoma-kórházban ily csekélyek voltak, holott a városi közkórház ápolási díja a kiadásoknak a lehetőségig való megszorítása mellett is 180 fillér körül váltakozik, sőt a közelünkben levő bármely még kisebb kórházak napi ápolási díjai is megközelítik ezt a tételt, szolgálhat első sorban azon előnyös viszony, melyben a trachoma-kórház, mely úgyszólván a városi közkórház fiókjaként szerveztetett, ez utóbbihoz áll. Innen van az, hogy a közkórház igazgatója a trachoma-kórházban díjtalanul végzi az igazgatói teendőket, igaz, hogy ez nem valami sok dologgal jár. Magam a betegek gyógykezeléséért és az egész ügykezelésért az első években 600 korona évi fizetésben részesültem, mely fizetésem az 1898. év elején 800 koronára emeltetett. Hogy minő munkát kellett ezen csekély fizetésért végeznem, a fenti statisztikai adatok után feleslegesnek tartom részletezni. A gondnoki teendők ellátásáért a közkórház gondnoka évi 500 korona díjazásban részesül, a segédorvosi teendők ellátásáért pedig a szolgálatra beosztott segédorvos 400 korona évi remuneratiót élvez. Az élelmezés a közkórház konyhájából történik ugyanazon előnyös egységárak mellett, melyek ott a nagy forgalom folytán elérhetők voltak, a gyógyszerek is ugyanazon gyógyszertárból és ugyanolyan (20°/o) árengedmény mellett szereztetnek be, mint a közkórházéi stb. Némileg az is hozzájárulhat a kedvező eredményhez, hogy.olyan kórházban melyben kizárólag szembetegek ápoltatnak, kevesebb gyógy- és kötszer fogy, de viszont ezeknek egészséges gyomruk van. Mindezek mellett talán mégis szabad mondanunk, hogy jól sáfárkodtunk az állam pénzével, mert különben ilyen eredmény nem lett volna elérhető. A költségek kisebb része a fizetőképes betegek által fizetett ápolási díjak által fedeztetett, legnagyobb része az államkincstár által téríttetett meg, helyesebben mondva elölegeztetett. A nagymélt. belügyministerium ugyanis
