Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)

1905-10-05 / 3-4. szám

371 Betegek kora. Kor szerint a felvett betegek a következőképen osz­lottak meg : 0—10 évig 10-20 évig 20—30 évig 30-40 évig1 40—50 évig 50—60 évig 60—70 évig 70 éven; felül Összesen 67 308 774 96 78 54 37 15 i 1429 Látni ezen számokból, hogy a trachoma a lakosság között a 30.-ik életévig fokozatosan terjed, ezen határon túl pedig lassanként fogy. Hogy a trachomaesetek számának a 30 éven túl való fokozatos kevesbedése nem tart-e lépést az életben levők számának kevesbedésével, az utóbbi adatok hiányában nem bírálhatom el. A 20—30 évesek feltűnő nagy számában minden esetre nagy részük van a hadköteles trachomásokuak. A betegek foglalkozása. Foglalkozásuk szerint a felvett betegek közül volt: Gyermek: 27, tanuló: 104, földmíves: 332, munkás és napszámos: 490, cseléd és béres: 286, czipész: 23, kovács: 15, szabó: 14, gyári mun­kás : 13, ápoldai: 11, vasúti alkalmazott: 9, lakatos: 8, asztalos: 8, pék: 6, zenész: 6, ács, fodrász, mészáros, szobafestő és pinezér: 5—5, kádár, köteles, esztergályos és varrónő : 4—4, kefekötö, kalapos, nyomdász, kertész, molnár és hivatalnok : 3—3, fuvaros, szíjgyártó, késes, kereskedő­­segéd, ruhafestö és házaló : 2—2, végül bádogos, kárpitos, gépész, rézműves, hajós és pénzügyőr: 1-—1. Ezek szerint a földmíves, munkás, napszámos és cselédnép közt van a trachoma leginkább elterjedve, ezek után jönnek az iparosok. Operatív működés. Statistikám nem volna tökéletes, ha ide nem iktat­nám a trachoma-kórházban végzett szemészeti műtétek kimutatását. Bevezetésül meg kell itt jegyeznem, hogy az első (1894.) évben még nem lehetett a trachoma-kórházban műtétet végezni, mert még műszereink sem voltak. Az elkertilhetlenül szükséges műtéteket ez évben a közkórházban végeztem, mely­nek évi jelentésében azok fel vannak sorolva. A következő évben már besze­reztük a műszereket, illetőleg kölcsönbe vettük azokat a közkórházból és így lehetett volna operálni, de hiányzott az assistentia. Egyedül voltam, mindent magamnak kellett végeznem, de operálni és egyúttal assistálni véres szemé­szeti vagy inkább sebészeti műtéteknél, ezt mégsem tudtam megcsinálni. Az igazgató úr engedelmével tehát kölcsön kértem a közkórháznak akkor még egyetlen segédorvosát, a mi persze csak akkor történhetett, a mikor a köz­kórházi szolgálat ezt megengedte. Korán reggel, a közkórházi beteglátogatás ideje előtt kellett kimennem, a segédorvost már előző napon kellett értesíte­nem és megesett nem egyszer, hogy minden előkészület megtétele után — a közkórházban hirtelen felmerült szükséglet miatt — az operatiót el kellett halasztanora. Végre üt év előtt a közkórházban a második segédorvosi állás rendszeresítve lett és miután a második segédorvos az én közkórházi osztá­lyomra lett beosztva, a trachoma-kórházban is ez végezte a segédorvosi teen­dőket. Most már nyugodtabban lehetett dolgozni, csak az bántotta még a lelkiismereteraet, hogy segédem a trachoma-kórházban végzett munkája után díjazásban nem részesült. Tárgyaltam ez ügyben már boldogult Feuer tanár - ral, kiben meg is volt a jó szándék ez ügy rendezésére, közbejött súlyos és gyászos végű betegsége folytán azonban nem szorgalmazhattam a dolgot. A mint azonban Grósz Emil dr. egyetemi tanár úr országos trachomaügyi kor­mánybiztossá ki lett nevezve és az itteni viszonyokat személyes megfigyelés 24*

Next

/
Thumbnails
Contents