Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
ŐÖ8 fog oda bemenni senki, minek is az a nagy váróterem?“ Az eredmény azonban mindjárt az első évben egészen mást mutatott. Ezen első csonka évben (április hó 9.-étöl deczeinber 31.-éig) 129 beteg vétetett fel a kórházba. Tekintve, hogy a sorozó-bizottságok által beküldött hadköteles trachomásokon kivtil csakis a legsúlyosabb, kórházi kezelést vagy műtétet igénylő betegek vétettek fel az intézetben és hogy a trachoma kiválóan ehronikus lefolyású betegség, melynél, ha maradandó eredményt akarunk felmutatni, igen sokáig kell a betegekkel bajlódnunk, ezen szám nem kicsinylendö. Vehettünk volna fel sokkal több beteget, ha helyünk lett volna, mert jelentkező betegekben nem volt hiány. Ennek illustrálására ide igtatom első évi jelentésünknek erre vonatkozó részét, mely így szól: „Ezekkel szemben nem maradhat érintetlenül az intézetnek már kezdetben mutatkozott abbeli hiánya, hogy a szükségletet nem kielégítő kórhelyiségek következtében a jelentkező vagy hatóságok által beküldött súlyos trachomásokat nem mindig lehetett a trachomakórházba felvenni, miért is azokat a városi közkórházban kellett elhelyezni, a melyben ugyanezen csonka évben összesen 54 trachomas beteg gyógykezeltetett. Azon czél tehát, mely a trachoma-kórház felállításának egyik föindokát képezte, hogy a trachomás betegek a többi szembetegektöl egészen elkülönítve gyógykezeltessenek, eddig még teljesen elérhető nem volt. Mély tisztelettel bátorkodom a nagymélt. belügyministerium figyelmét ezen körülményre felhívni és egyúttal megjegyezni, hogy ezen visszás helyzetben könnyen lehetne és pedig véleményem szerint leghelyesebben oly módon segíteni, hogy az eddigi összes férhelyiség (25 ágy) férfiak számára vétetnék igénybe, nők számára pedig a mostani rendelőhelyiség folytatásaképen egy külön, 15 ágyra berendezett osztály létesíttetnék“. A belügyministerium azonban nem volt hajlandó az intézet kibővítésébe bele menni, mi tehát, hogy mégis valamit tegyünk a helyhiány enyhítésére, a következő évben költségvetésünk terhére beszereztünk még öt ágyat, melyek közül hármat a férfi- és kettőt a női osztályon helyeztünk el, úgy hogy ezekkel az ágyak száma a férfi- osztályon 21-re, a női osztályon 9-re, összesen 30-ra emelkedett. A traclioma-kórház igénybevétele. Sok százra megy azon betegek száma, kiket helyhiány miatt vissza kellett utasítanunk a nélkül azonban, hogy csak egyet is elutasítottunk volna, kinek szembaja haladéktalan kórházi gyógykezelést igényelt. A visszautasításokból eredő kellemetlenségek elkerülése czéljából értesítettük azon községek elöljáróságait, a melyekből leginkább szoktak trachomás betegeket hozzánk küldeni, hogy a betegek beküldése előtt tegyenek nálunk kérdést, hogy van-e hely? Az ilyen eljárás által valószínűleg mi magunk is hozzájárultunk ahhoz, hogy a betegek áramlása más irányba terelődjék és így megtörtént viszont, hogy néha, mikor lett volna helyünk, nem jelenkezett annyi felvételre alkalmas beteg, hogy a trachoma-kórház megtelt volna. No de talán sehol sem lehet a betegek felvételét úgy szabályozni, hogy épen annyi beteg jelentkezzék egy időben, a hány hely üresedésben van. Különben a trachoma-kórház igénybevételének legjobb mértéke a felmerült ápolási napok száma. Költségvetésünk alapjául az első két évben 7000, az ágyak számának szaporítása után 8000 ápolási napot vettünk fel évenként, a mi 10 3/i év alatt összesen 82,250 ápolási napot tett volna ki. Ezzel szemben évi jelentéseink adatai szerint a tényleg fel. merült ápolási napok száma a lefolyt 103A év alatt 82,568 volt. Talán még ennél is jobban megvilágítja a . helyzetet azon számadat, hogy ugyanazon 10;JA év alatt a városi közkórházban 231 fi- és 151 nőnemű, összesen 382 trachomás beteg gyógykezeltetett.
