Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-10-05 / 3-4. szám
363 Feltűnő, hogy Borbély dr. eseteiből ebben a csoportosításban a 0'8-tól 1’4-ig terjedő látási élesség van képviselve a legnagyobb °/o-os arányszámraal, míg az én vizsgálataimnál az 1'4 = (49 A) felül eső értékek szerepelnek legnagyobb számban. A mennyiben ennek az eltérésnek okát sejthetem, az abban áll, hogy Borbély dr. talán tvilságos magas megvilágítás mellett nyerte értékeit, a mely mellett már úgynevezett vakítás állott be: t. i. a fény intensitásának fokozása csak bizonyos határig növeli a látási élességet: ha e határon túl lépünk, nem kapunk magasabb látási élességértéket, a vizsgált nem lát meg kisebb betűket ugyanabból a távolságból, sőt a látás élességét jelelő görbén határozott visszafordulást tapasztalhatunk. Ha ezt a magas intensitású fényt tompítjuk, pl. felére szállítjuk alá, az egyén jobban lát: felismeri és biztosan megmondja az előbb fel nem ismert, esetleg több-kevesebb hibával jelzett betűket. Az a meggyőződésem így távolról, hogy Borbély dr az Universal-Examinatorban nyert fényt nem tompította, vagy nem eléggé. Kétségtelen azonban, hogy ilyen csekély számú esetekből előállított sorozatban, mint a milyent a Borbély dr. és az én eseteim kapcsolása képvisel, (összesen is végre 357 +408 = 765 esetről van szó) végérvényes ítélet nem hozható. Lehetséges, hogy a véletlen szeszélye ennél magasabb számban is terelhet össze vizsgálandó, épszeraíi és ép látási élességü egyéneket, a kiknél a látási élesség értékének megoszlása egészen máskép, a fenti eredménytől teljesen eltérő módon lesz kimutatható. Kétségtelen, hogy a látási élesség átlagára én 408 esetből V = 1'447 Snellen szerinti értéket állapíthattam meg. így a felismerés határszöge nem 1' = 60", mint azt Snellen és Giraud-Teulon felvették, hanem az csak 4l‘465"-nyi szögnek bizonyult az én eseteimben. Ez tehát kb. V = 1'45-nek felel meg, acuitás egységekben pontosan (50'65)-nek, 7 m.-röl vizsgálva pedig 7 A 7'264 vagyis olyan betű felismerésének, melynek vastagsága, distantia separabilise — ■—- cm.= l'38mm. 7'2b4 Ez az érték mégis 408 esetből állapíttatott meg, áteső fényben természetes világítás mellett, délelőtt kb. 11 órakor, 9 hónapon át folytatott vizsgálások alatt épszemü egyéneken, a kik a vasútnál alantas foglalkozást végeznek. Oly nagy a Snellen értéke és az én értékem közötti különbség, hogy ez a puszta véletlennek már be nem tudható. V = 1 = (35 A) 0 Snellen szerint, vagy - látási élesség, és az én értékemnél V= 1'447 = = (50'65) = — - oly annyira eltérnek egymástól, hogy ez nem lehet vizs-4'147 gálási hiba, ezt nem lehet az esetek jelentkezéséből magyarázni, annál kevésbé, mert az esetek nem lettek megválogatva. Ha a fenti értéknek O'97-ed részét veszszük, akkor megkapjuk a rendes látási élességet az emberi szem ép állapotára vonatkoztatva reáesö fényben, természetes, jó nappali világításnál vizsgálva. Ez pedig 0 97 X i'447 — 1'4Q4 = (A 49 7 A 7, vagyis Snellen szerint - . 4 286 Borbély-nak fentemlített 359 esete, melyekben a látási élesség nagyobb V = 0'8-nál, átlagban V = 1/364 eredményt ád. Ez megfelel (A47'76) = = (7 A 6 843)-nak ; a felismerés határszöge pedig 44“-nek. Ha ennek az értéknek is 0'97-ed részét veszszük, akkor a kettő összehasonlítható: az ép emberi szem látási élességének átlaga jó nappali világításnál a fali táblákkal meg
