Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-02-12 / 1. szám
30 áll, — vagy pontosabban, ha csak annak a viszonynak egyáltalában való felderítéséről van szó, a melyben a felületi fényesség különböző foka mellett különböző nagyságú, vizsgálásra szolgáló jel ismertetik fel, — a mi pedig kb. a látásélesség értékének felel meg, — akkor ez a viszonylat ilyen relativ értékszámokban villamos fény alkalmazásával is elég megbízhatóan állapítható meg, feltéve hogy elég világító erőt alkalmazunk s feltéve, hogy pontosan meghatározott fényelnyelö lemez áll kellő számban rendelkezésünkre. Ezeket a lemezeket egyforma absorbeáló képességükre nézve ki is kell külön-külön próbálnunk ; az még nem dönt, hogy látszólag egyforma színűek, sem az nem dönt, hogy durván megállapítva egyforma vastagok. Ha azonban arról van szó, hogy fényelnyelési kitevőre nézve vizsgáljunk pl. lemezeket, — lehetőleg el kell állauunk a villamos fénytől. — Ilyen vizsgálatoknál mindkét oldalon egyforma jellegű fényforrást kellene alkalmazni. Ha az egyik oldalon az egység kedvéért amylacetat fényt használunk, a másik oldalra ugyancsak Hefner-lámpát kell felállítanunk; — hogy a vizsgálat tartama alatt mind a kettőt gondosan meg kell figyelnünk, vájjon egyenletesen, egyformán és nyugodtan égnek-e, hogy a correctiós táblázat adatait hozzá kell számítanunk a talált eredményhez, az igen természetes és bővebb megokolást nem igényel. Már a Lummer-Brodlmn-féle photometer nagy alakú feje elég érzékeny ahhoz, hogy a két fényforrás közötti különbség kimutatható legyen. A kísérleti berendezés tehát vagy úgy állítandó össze, hogy mind a két oldalra gondosan beállított és állandóan megfigyelt Hefner-lámpát kell elhelyeznünk. Ha ilyenkor pl. egy 3 meter hosszúságú pádon az egyensúlyos helyzet 150 cm.-ben van, akkor a vizsgálat fényelnyelö lemezek közbe tolásával, nyugodtan folytatható. Sajnosán tapasztaltam azonban, hogy már az első lemez közbeiktatása után óriási — kb. 90°/o-ot kitevő — tompítása állott elő a fénynek, — úgy hogy a fénymérő (H == o ill. 300) 228 cm.-re volt kitolandó. I :I' = 2282: 722 = 51984: 5144 = 10: 1. Ha még egy másik, épen ilyen lemezt tettem volna közbe, akkor, ha annak fényelnyelése szintén 90°/o-ra rúgott volna, az arány ilyen lett volna: I: r = 272-72: 27‘32 = 74375’4 : 745'3 = 100:1. Tovább folytatni már azért sem lehet —- mert a Lummer-Brodhun-fej — legalább is a 3 meter hosszú pádon, — nem „hord“ olyan távolságra, hogy 0 ' 001 H pro m2 felületi fényesség kimutatható volna. Megtehettük volna azt, hogy mérölécz segélyével a padot meghosszabbítjuk, — de még így is az 1 : 1000-hez arány kimutatása óriási nehézségekbe ütközött volna, a melyeket kikerülendő — azt az utat követtem, melyet 11. Colin jelölt meg nagy fényelnyelési °/o-ot felmutató lemezek photometrálására. Mellesleg legyen mondva, szürke lemezek színének összehasonlítása episcotister forgatása által nyert színnel még sem megbízható azok fényelnyelésének megállapítására. Hiszen az absorptió nem egyedül a lemez színétől hanem főleg az anyag molekuláris elrendeződésétől függ. H. Cohn nagy arányban fénynyelö lemezek mérésére azt ajánlja, hogy óriási fényenergiát szolgáltató forrásnak lemérése után, tegyük ez elé fényelnyelésükre megvizsgálandó lemezeket. A Hefner-lámpa helyére tehát nagy, előbb pontosan lemért fényerejü izzólámpát állítottam, — szembe vele egy hasonló lámpa került s ez utóbbi elé helyeztem azokat a lemezeket, melyek fényelnyelését tanulmányozni akartam. Ha pl. 65 H pro m2 volt a felületi
