Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)
1905-02-12 / 1. szám
28 forma vastagok, sőt lia egy és ugyanazon nagy lemeznek képezik lemetszett részeit. Hogy ugyanazon gyárnak és pedig megbízható gyárnak (Ratenow), ugyanegy fajtájú, azonos elnevezésű, egyforma számot viselő gyártmányai között a fény elnyelésére nézve 10—20%-nyi különbséget lehet találni: ezt sokáig nem bírtam megérteni, később azonban H. Cohn-nak második, e tárgygyal foglalkozó értekezésében foglalt egy megjegyzése felvilágosított arról, hogy „teljesen egyforma“ két üveglemez nem létezik, már a mi az absorptiót illeti, úgy annyira, hogy a használatba, illetőleg számításba vett üveglemezek mindegyike kiilön-külön photometrálandó s csak a külön-külön nyert értékeket szabad biztosan tudottaknak felvennünk. De a felületi fényesség megállapítása is, —• a mely fénymérők, photometerek segélyével történik — rendkívüli nehézségekbe ütközik. A különböző szerkezetű műszerek e tekintetben csak bizonyos határok között nyújtanak megbízható eredményt. De a legjobb akarat mellett is, ugyanazon lemeznek, ugyanazon észlelő által, ugyanazon készülék segélyével több Ízben történt photometrálás eredményéből, csak a középérték vehető, mert ezek is jócskán eltérhetnek egymástól. Ha azonban különböző szerkezetű készülékekkel vizsgáljuk meg ugyanazt a lemezt, az eredmények még kevésbbé lesznek egyezőek. De óriási eltéréseket kapunk, ha különböző észlelők, különböző — egyforma vastag, egyforma fajtájú s megnevezésű és ugyanazon gyárból származó lemezeknek más-más példányát mérik meg a fényelnyelés szempontjából különböző szerkezetű Készülékeken. Ezeket a nehézségeket növeli még az a körülmény, hogy nagyobb tompításnál (2 mm. csontlemez 5—8 példányán át) a legtökéletesebb eszköznek, (a Lummer-Brodhun gyűrűs fejnek) berendezése olyan, hogy a színek különbsége miatt a határok eltűnése, tehát a kétoldalt elhelyezett világítás egyensúlya úgyszólván sohasem áll elő. A míg a kétoldali világítás egyszínű, a míg a kettő között nagy különbség van, — a mennyiben a mérendő a mérő-egység sokszorosa — addig a L.-Br.-féle fénymérő absolut biztossággal dolgozik. Ha azonban a megállapítandó világítás az egységnek csak kis töredéke, ha ennek a világításnak színe, vagy olyan színeződése van, mely a tompítás eredménye és a mely az egység színétől elütő, szóval mikor a fejnek végtelen kis megmozdítása után már határozottan túl léptünk az egyensúlyt jelölő helyzeten, ezekben az esetekben a fénymérés alig mondható tapogatózásnál egyébnek. Kétségtelen, hogy ez utóbbi esetben durva hiba is csúszhat bele az észlelésbe: az is bizonyos azonban, hogy a mérések ismétlése, valamint a gyakorlat segélyével lehetséges ezeket a hibákat valamennyire kevesbíteni. De egyáltalán, a fénymérés — a mennyiben két felület fényességét hasonlítja össze — alanyi észlelésen alapul, tehát rendkívüli fokban függ az észlelő érzékenységétől, figyelmességétől, testi-lelki állapotától, úgy hogy ha nem is emlékezünk meg a látóhártyának adaptatiojáról, mely más-más embernél rövidebb-hosszabb idő alatt fejeződik be, már megleljük magyarázatát azoknak a fent említett különbségeknek. Ha ugyanazokat a lemezeket a Bunsen és a Lummer-Brodhun-féle photometerrel vizsgáljuk, ha az itt nyert eredményeket összehasonlítjuk a Glan-féle spéctrophotometerrel talált értékekkel és néha-néha egyező eredményeket kapunk, ne bízzuk el magunkat s ne legyen örömünk határtalan, — ki vagyunk téve annak, hogy már a legközelebbi adatok, melyeket hasonló viszonyok között veszünk fel, végtelenül elütnek egymástól. Ilyen eltérések eleintén rendkívüli fokban elkeserítettek engem is; azokat vizsgálataim valóban tragikus végének tekintettem, úgy hogy kitartásom mindjobban csüggedni kezdett. Később be kellett látnom, hogy impossibili
