Szemészet, 1905 (42. évfolyam, 1-5. szám)

1905-10-05 / 3-4. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 42-ik számához.

SZEMESZET.

Megindította: Folytatta és szerkesztette :

HLRSCHLER IGNÁCZ 1864-ben. SCHULEK VILMOS 1881-1904. Szerkeszti: GRÓSZ EMIL.

42-ik évfolyam. 1905. október 15. 3—4. szám.

TARTALOM:

Grósz Emil : Schulek Vilmos emlékezete. 223. 1. — Magyarország szemorvosai egyesületének

I. közgyűlése. 235. 1. — Scholtz Kornél : Parinaud-féle conjunct!vitishez hasonló kötÖhártyagyuladás egy esete positiv bakteriológiai lelettel. 317. 1. — Echinococcus intraocularis 323. 1. — A trachoma földrajzi elterjedése Magyarországon. 326. 1. — Leitner Vilmos: A blennorrhoea neonatorum therapiájáról. 344. 1.

— Siklóssi/ Gyula: A látáspróbák egységes megvilágítása. 353. 1. — Eisenstein Jakab: A szegedi állami trachoma-kórház 103/„ évi működése. 366. 1. — Falta Marczell: A pterygium pathologiájához. 379. 1.

— Grósz Emil: Küzdés a vakság ellen. 383. 1. — Irodalom-szemle'. 390. 1. — Vegyesek : 398. 1.

Schulek. Vilmos emlékezete.1

Irta : Grósz Emil dr., egyetemi ny. r. tanár.

Tisztelt Nagygyűlés !

Alig féléve, hogy Schulek Vilmost az egyetem aulájából utolsó útjára kisértük, még fel sem száradtak családjának könyei s mégis olyan régnek tetszik, hogy elveszítettük, régnek, hogy bámulatos kézi ügyességgel végzett operálásait láthattuk, hogy előadásának ragyogó ékesszólását hallottuk, hogy tudományos búvárkodásának eredményeit csodáltuk.

Nem váratlanul hagyta el az élet küzdőterét. Erezve erőinek fogyását, előbb magángyakorlatával hagyott fel, majd letette a kést, melyet annyi ügyességgel forgatott, lemondott tanszékéről, melyhez szíve minden szeretetével ragaszkodott, elajándékozta a tudományos búvárkodás eszközeit — elutazott, hogy otthonába se térhessen vissza: elbúcsúzott elméjének s szívének minden drága emlékétől, elszakította azt a szoros lánczot, mely őt hazájának kultúrájához s az emberiség jólétéhez évtizedeken át kötötte.

Balassa testi s szellemi erejének teljes birtokában hirtelen hunyt el, egyik elődje, Fabiny János, egy sikeres szemoperálás után halt meg s a csapás váratlansága mindkét esetben szinte páratlan részvétet keltett. Schulek elhunyta sem barátait, sem betegeit, sem tanítványait nem lepte meg, de ez által a veszteség, melyet a magyar kultúra szenvedett, semmivel sem lett kisebb.

Graefe halálának fájdalmas hírét a franczia-német háború ágyúdörgése és trombitaharsogása elnémította egy időre, de emlékének ünneplését ez csak kiterjesztette s egy emberöltő után az ő nevével kezdi ma is pályáját a szemészet minden művelője.

1 A Budapesti Kir. Orvosegyesiilet 1905. október hó 14.-én tartott 68. nagygyűlésén tartott emlékbeszéd.