Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
49 De hasonló felszökkenés van a két utolsó év között is, bár az intézet ktilsö viszonyai nem változtak: 1903-ban a felvettek száma 95-tel (az összes kezeiteké 105-tel) több, az ápolási napoké nem változott (már nem lehetett nagyobb a helyek elfoglaltsága), a műtéteké is keveset, de az ambulánsoké 247-tel nőtt meg. Ennek megfelelően az egyes betegre eső ápolási idő tetemesen alászállott: az előző a 28'6 napjáról 24’4-re. Talán ezzel függ össze a gyógyultan távozottak arányának kedvezőtlenebb alakulása. A szóban levő 13 év alatt az összes felvételek száma 4909-et tesz; a táblán a kezeltek összegezése nem azt a számot adja, hanem jóval többet, mert ott a múlt évről maradottak is be vannak számítva, mivel azok is szaporították az ápolási napok számát. Ha tudjuk azt, hogy 8 éven át 30 volt az ágyak száma, azon időre nézve, bár a különvált szemkórház működésének első évei voltak azok, meg lehetünk elégedve a helyek elfoglaltatásá.val (ugyanezt mutatják a kórház pénzügyi adatai is), de a későbbi évek, a kibővítés után is, egyenesen a zsúfoltság kellemetlen állapotát tüntetik fel. Mikor pl. 1902-ben 14,508 az ápolási napok száma 40 ágyas intézetben, tehát eléri a lehető maximumot, (mivel 40x365=14,600) s mikor az utolsó évben e szám 14,900-on túl emelkedik: akkor tudni való, hogy egyszermásszor a betegek száma 48-at is elért, míg máskor 30 körül volt csak, tehát a betegelhelyezés néha nagyon nehéz volt s a zsúfoltság a tisztaságot és rendet veszélyeztette. De a túlnyomó részben vidéki betegeket, ha csak physikailag lehetett, fel kellett venni, mikor szükségük volt kórházi ápolásra. Az az idő, melyet egy-egy beteg a kórházban tölt, ugyanazon bajban is igen különböző; az átlagos ápolási időnek tehát nem nagy jelentősége van. Még sem érdektelen azt kiszámítani, mert egyebek közt azt is meglátjuk belőle, hogy az ápolási időt mesterségesen, vagy erőszakosan nem nyújtottuk meg. Tudva azt, hogy betegeink nagy része, többnyire mintegy fele, trachomában, tehát különösen hosszas bajban szenved, az ápolási napok középszáma mutatja, hogy ezek sem voltak nálunk tovább, mint ők magok hasznosnak látták, többnyire addig sem. A tábláról látjuk, hogy ez a középszám 22'3 meg 34’7 nap közt ingadozott, tehát elég alacsony volt. De fontos dolog ezt kissé elemezni s egy pár betegség szerint is kiszámítani. Ugyanis volt 1895-ben 137 trachomásnak 4823 napja; átlag = 35 nap 1896-ban 169 11 6408 n „ = 37-8 n 1897-ben 181 11 5702 n n = 31'5 ii 1898-ban 212 11 6431 ii „ = 30-3 n 1900-ban 254 11 7363 ii „ = 29 ii 1901 ben 252 n 8020 n „ - 31-5 n De viszont a hályogosoknak, ugyanazon években, következőleg állott az ápolási ideje, összeadva a fenti hat esztendőt: összesen 395 senilis hályogosnak 8114 napra terjedő ápolásából egyre esik: 20'5 nap. Továbbá ugyanazon idő alatt 42 idült glaucomás beteg összesen 535 napot töltött a szemkórházban ; ezek közepes ápolási ideje tehát 12‘7 nap. Vagyis az összes betegek közepes ápolási ideje sok körülménytől függ, nálunk első helyen attól: mennyi a trachomás és milyen fajták a trachoma-esetek. Nálunk pedig ezekből sok súlyos eset fordul meg. A sok trachoma zavarja meg a valósággal meggyógyulok magas számában való örömünket is. Vannak olyan évek, melyekben gyógyultan kevesebb ember távozott mint javultak s általában a javultak aránya mindig igen magas a 4
