Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
314 egy 26 mm. átmérőjű és 75 mm. magas Auer-égövel, a mely a látáspróbáktól 1 m. távolságra áll. „Acuité visuelle professionelle“-nek nevezi Sulzer a látásélesség' azon fokát, a mely a foglalkozás vagy mesterség gyakorlásához megkivántatik. Ezen „foglalkozási látásélesség“ felső határa azon legkisebb látásélesség, a mely mellett az illető mesterség még zavartalanul gyakorolható ; alsó határa azon legnagyobb látásélesség, a mely mellett már az illető mesterség gyakorlása lehetetlen. Ezen foglalkozási látásélesség minden mesterségnél vagy foglalkozásnál más-más ; meghatározása igen kívánatos lenne. Ezt rendszeres tömeges vizsgálatokkal kellene megállapítani, úgyszintén azt is, hogy szemsérülést szenvedett vagy félszemü emberek keresete tényleg mennyivel kisebb az egészségesekénél. Az ilyen vizsgálatoknál megállapítandó lenne: a munkás életkora ; foglalkozása (pontosan körülírva); napibére és hasonló foglalkozású társainak napibére; látásélessége; a binokuláris látás állapota; az egyik szem elpusztulásának ideje. Francziaországban a bíróságok egy szem elpusztulásáért rendszerint az évi kereset 331/3 °/0- át ítélik meg járadék gyanánt. Schweizben Haab és Pflüger kölcsönös megállapodása szerint egy szem megvakulását 20—25% munkaképességcsökkenésnek tekintik; egy szemnek teljes elpusztulása esetében, ha az egyén müszemet viselhet, ezenfelül még 3%, ha müszemet nem viselhet, még 5% keresetképességcsökkenést állapítanak meg. (Monoculusok nehezebben nyernek alkalmazást! Pief.) Egy szem lencséjének elvesztése 18—20% vagy 13—14%-ot jelent. Sulzer javasolja, hogy a fentemlített pontos és mindenféle foglalkozási ágra kiterjedő vizsgálatokat nemzetközi bizottság végezze. Axenfeld (Freiburg): Balesetkártérítés a szemészetben. Axenfeld az egész idevágó irodalomnak ismertetése után nagy gonddal összeállított statistikát közöl s a következő eredményekre jut: Elméleti mathematikai úton a keresetképesség csökkenése nem határozható meg. Statistikai úton csak egyes typikus szemsérülésekre nézve nyerhetők directivák (középértékben). Ezekre támaszkodva a többi esetek egyes formulákkal pl. a Groenouw-félével közelítve ítélhetők meg. Az ilyen vizsgálatok is csak az illető országra illetve vidékre nézve lehetnek irányadók. A „foglalkozási látásélesség“ (erwerbliche Sehschärfe) határai magasabb optikai képességet igénylő foglalkozásoknál V -0'75-töl V 0'15 ; alacsonyabb rendű foglalkozásoknál V == 0‘5-töl V = 0'02. Egy szemnek elvesztéséért Axenfeld qualifikált munkásnál a kereset 30%-át, közönséges munkásnál a kereset 20—25%-át tevő járadékot javasol. Féloldali látászavaroknál, ha a látás legfeljebb Vio're romlott, járadéknak nincs helye; ha a látásélesség x/i0-nél kevesebbre romlott, az egyszemüekre javasolt járadéknak fele Ítélendő meg; ha egy sérülésből eredő szemizombénulás diplopiát okoz, a mely miatt a munkás félszemét bekötni kénytelen, a járadék olyan legyen, mintha félszemét elvesztette volna. Ha a diplopia elmúlt, a járadék redukálandó. A munkaképességet befolyásoló izgalmi állapotok, fénykeriilés, káprázás stb., 5—10%-ra ítélhetők. Würdemann (Milwauke): A látóképesség megrontása sérülések áltál és annak befolyása a keresetképességre.
