Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-10-30 / 4. szám
goi 7 5 megvilágításnál V = 50 15-6 11 V = 666 42 11 Y = 10 94 n V = 13-33 100 11 Y = 16-6 33750 11 V 20-0 Látnivaló, hogy ez a sorozat arányos összefüggést nem mutat, nem mutat semilyen szűk határok között sem. Itt említem meg, hogy Helmholtz1 2 3 is tárgyalja a kérdést, de csak nagyon általánosan: idézi Tóbiás Mayert, Nicatit Macé de Lepinayvel és főleg Uhthoffot, a kinek főleg azon érdemét mutatja ki, hogy megállapította a látás élességének szabályokba nem foglalható ingadozását különböző fényerősség és különböző hullámhossz mellett. Igaz, hogy a szög értékének az egyik észlelőnél a másik észlelőnél maximuma . . . 56'5 66'9 a vörös szinre minimuma . . . 53’2 63’4 a zöld „ vonatkozott. Berry- készülékével próbabetiiket lehet olvastatni, a melyek elé egy fekete tusoldattal megtöltött üveghasáb tolható. A vizsgálat csak összehasonlításon alapszik, a mennyiben a vizsgáló maga beletekint, megállapítja, hogy mennyire szabad saját szemeihez viszonyítva elsötétítenie a látóteret s azután néz bele a megvizsgálandó. A prismának további elfordítása az egész látóteret még sötétebbé teszi, a világítás csökkentése leolvasható a mértékléczen.1 A szürke lemezek alkalmazásánál, úgy a hogy azt H. Cohn és Schnabel tették, a betűk minden lemez betolása után kevesebb fényt vertek vissza, tehát feketébbeknek látszottak, egyben azonban az az alap, melyen nyomtatva vannak, szintén elsötétül, végül pedig a betűk eltűnnek, mert semmi fény sem hagyja el őket, s összeolvadnak az alappal. Ez a gondolat arra birta Seggel-1, hogy 3 árnyalatú, tapasztalati úton megállapított fényelnyelésü szürke papiron nyomatott Snellen-féle próbatáblákat, melyekkel a különítés legalsó határát akarta megállapítani, illetőleg farkas-sötétség esetében ennek a határnak magasabb értékét akarta kimutatni. Ez utóbbi czél, mint Landolt mondja, sikerült is neki, de az elöbbenit el nem érte. Ilyen sűrű vonalakkal kihúzott táblákat készíttetett Albertotti is, kiről már fentebb megemlékeztem; újabban a de Wecker-Masselon-féle táblákhoz s van ilyen sorozat, az alap változtatásával csatolva. Singer (a Brucinról, Graefe’s Archiv, 50 k. 665. lap) 110—16-os villamlámpával tökéletesítette a Förster-féle photometer berendezését, minden megjegyzés nélkül, a mi a lámpa fényerejének egyenlőtlenségére, a világításának alászállására vonatkozhatnék. Legközelebb áll a Szemészet 1904. Il-ik számában leirt universal-examinatorhoz v. HippeI bádogszekrénye, a ki 187 1-ben demonstrált Heidelbergben egy 1 Helmholtz. Physiologische Optik. II. kiadás 1896. pag. 425. 2 Ezen a prisma fordításán alapszik Reymond lucerni Appareil simple-je is (X-éme Congr. internst de Lucerne. 1904.) 3 Azokat személyesen küldte meg nekem, magyarázó olasz levél kíséretében. Hálásan köszönöm itt is.
