Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-01-31 / 1. szám
28 a betegnek. E tünetek sziintével észrevette a sérült, hogy szemét nem tudja nyitni és mozgatni, és hogy jobb szemén megvakult. .Jelenállapot: Ptosis. Kisfokú exophthalmus. Az izgalommentes szemteke csak kifelé mozgatható és divergál. Pupilla merev, consensuális reactio hiányzik. Papilla kékesfehér. Edények elváltozást nem mutatnak. Ez esetben a szemmozgató ideg teljes hüdése csatlakozik a látóideg sérüléséhez. Ha ezen öt esetet együtt megtekintjük, arra a következtetésre jutunk, hogy a látóideg minden elrejtettsége daczára is elég könnyen hozzáférhető sértő behatásoknak. A sértő eszköz az orbitának mindenütt kemény ledomborított szélén elég könnyen megcsúszik és az orbitába jut, hol az orbita fala melleit halad tovább és ha a sértő eszköz itt meg nem akad, okvetlenül az ideghez kell jutnia. A szemteke ruganyosságánál, minden irányban szabad és könnyen való mozgathatóságánál és végül golyó alakjánál fogva elég könnyen elkerülheti a sértő eszközt; innen magyarázható az a tény, hogy az irodalomban számos közölt hasonló esetek kortörténeteit áttekintve, az a feljegyzés, hogy a szemgolyó ép, ritkán hiányzik. A viszonyok ily alakulása mellett természetesnek látszik, hogy a sérülés csak az ideget érheti, még pedig az orbita tölcsér-alakja a helyet is megjelöli, hogy ez hol jöhet létre. Ez a rész pedig a vasa centralia belépési helye és a canalis opticus közti idegrész. Ez a rész van legtöbbször direkt sérüléseknek kitéve, mint a fenti öt eset is mutatja. Szily figyelmeztet a fentemlített dolgozatában arra a törvényszerűségre, mely az egyszerű látóidegséuiiléseknél érvényre jut. Ugyanis a direkt látóidegsérülések többnyire feltűnő módon egybevágnak, mert létrejöttüknél bizonyos fix viszonyok és feltételek határoznak. Ezek a már fentebb említettek, továbbá a hátrafelé tölcséralakúlag szűkülő csontos orbita; mely körülmények több mint valószínűvé teszik, hogy hátul a foramen opticum közvetlen közelében kell a sérülésnek az ideget érni. Bizonyítja ezt a törvényszerűséget Moumalle1 közleményében felsorolt 94 direkt látóidegsérülés. Ezeket az eseteket Moumalle, Leber, Schliephake, Steindorff dolgozataiból, a giesseni klinika tíz évi anyagából és egyéb közleményekből állította össze. A 94 eset közül 39 esetben lövés volt a sértő behatás, a többiek 78 pérczentjében, midőn a szemgolyó maga sértetlen maradt, a fent megjelölt helyen a foramen opticum közelében érte a sérülés az ideget. Említés nélkül nem hagyhatom Birch-Hirschfeldnek2 a direkt látóidegsérülésekről szóló igen tanulságos dolgozatát, melyben két esete kapcsán az irodalomból összeállított 44 direkt látóidegsériilésröl számol be; ezen esetek egy része Moumalle által összeállított közleményben bent foglaltatik. Ezen esetekből is kiderül, hogy mindazon egyszerű látóidegsérülések, melyek az orbita mellső nyílásán keresztül a szemgolyó megkimélésével jönnek létre, a látóideget a centrális edények belépési helye mögött érik. Térjünk át az indirekt látóidegsérülés eseteinek közlésére. Z. András, 34 éves lelkész, 5 hét előtt kocsival felborult és a homlok jobb felén jelentékeny sérülést szenvedett. A szem az erős szemhéjduzzanat miatt eleinte nem volt megtekinthető. Mikor ez lehetségessé vált, feltűnt a 1 Zur Casuistik der Sehnervenverletzimgen. Inaugural-Dissertation v. Joseph Moumalle. Giessen 1901. 2 Beitrag zur Kenntniss der direkten Verletzungen der Sehnerven. Von Dr. med. A. Birch-Hirschfeld. Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. XL. Jahrgang. I. Band.
