Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-10-30 / 4. szám

van Gekeuchten, Marinesco több-kevesebb tökéletességgel szintén megfigyeléseket tettek e téren.

A neurofibrillumokat klassikus tisztasággal és kétségbevonhatlanul előállítani oly módon, hogy a készítmények mintegy scliematikus tisztaságú ábra képével bírtak, először Apálliy-nak és vele egy időben Kupfcr-nek sikerült, az utóbbi velőshüvelyt! rostokban mutatta ki a fibrillnmokat. Apáthy készítményeit pár évvel ezelőtt volt alkalmam láthatni és miként minden szemlélőre, úgy én reám is szokatlan nagy hatással volt azoknak meggyőző kinézése. Apáthy kutatásainak eredményét a nápolyi zoológiái állomás kiadványában (1897.) tette le, a mely a tudományos világ figyelmét oly mértékben irányította maga felé, hogy a kérdés aktuálissá vált. Ezen érdem kétségtelenül Apáthy-1 illeti meg. Minthogy azonban az ő methodusa — sajnos — a gerinezes állatoknál nem vált be, új eljárások után kellett kutatni. így jöttek létre Bethe, S. Mayer, Simarro, Donagio, Rámán y Cajal, Bielschowsky és ■Joris methodusai, a melyek mind megerősítették Schultze véleményét, a mely ma már megdönthetetlen tény.

Betlie methodusa szeszélyességénél fogva nem kecsegtetett eredménynyel, Donagio e módszert tökéletesíteni igyekezett csupán, Simarro egész eljárása sötétben történik (bromuratio in vivo, argentumbromid-képzödés sötétben, fénybehatás, photographiai előhívása az ezüstsónak) s épen e miatt hasznavehetetlen, úgy hogy Rámán y Cajal és Bielschoicsky methodusa felé fordultam és vizsgálódásaimat ezen eljárásokkal végeztem.

A retinában előforduló neurofibrillumok kimutatása czéljából Embden és Vogt a Bethe-methodussal próbálkoztak meg. Maga Embden úgy nyilatkozik, hogy nem kielégítő eredménynyel, t. i. míg egyrészről a horizontális sejteket és bennük a neurofibrillumok lefutását, valamint a ganglionsejtekben jelenlevő neurofibrillumok magatartását is jól megfigyelhette, addig a retina neuroepitheljéröi és a bipoláris sejteknek egyrészt a neuroepithellel, másrészt a ganglionsejtekkel való összefüggéséről nem tudott magának biztos véleményt alkotni. Ugyancsak hiányos észleléseket végezhetett a belső plexitormis-réteget illetőleg is és nem állapíthatta meg azt, hogy valódi összefüggő hálózat van-e itt jelen; vagy nem és hogy mily részt vesz ennek képzésében a támasztó szövet. E kérdésekre dolgozatomban később vissza fogok térni.

Embden eredményét Vogt, ki szintén a Betlie methodussal dolgozott, mindenben megerősítette.

Újabban Bartels a Bielschowsky-féle impraegnatioval végezte vizsgálatait a retinán, de ö sem tudott kielégítő eredményeket elérni. Rajzai, melyek egyes ganglionsejteket ábrázolnak a bennük haladó és rajtuk keresztül vonuló fibrillumokkal, kissé schematizáltaknak, fibrillumokban szegénynek néznek ki. Igen jól impraegnálódtak készítményein a ganglionsejteken kívül az idegrostréteg egyes idegszálai, azonban a legfinomabb idegelágazódásokról nincsenek tapasztalatai.

Legújabban a Neurologisches Centralblatt 1904. 9. számában Bielschowsky és Fóliák röviden közlik azon tapasztalataikat, a melyeket a Bielschowsky-impraegnatioval szereztek az emlősállatok szemének innervatioját illetőleg. Az ő eredményeik és a Golgi-eljárás eredményei közt igen nagy, lényegbe vágó eltérések vannak. Míg eddigi tudomásunk szerint a retinában a három neuron egymással nincs szervi összefüggésben, hanem az inger a neuronokon keresztül a finom elágazodások contactusa útján halad, addig ők a retinának agyi rétegében a horizontális sejteket kivéve a continuumot megállapítottnak vélik, vagyis ők a belső plexiformisréteget összefüggő hálózatnak