Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-07-31 / 3. szám
241 szemben lett felvéve. Az oldalsó felvételből szerző diagnostizálta, hogy a tumornak csak kis része foglal helyet az orbita felső részében, a nagyobbik része az erősen kitágult sinus frontálishoz tartozik, mellfelé a tumor képe éles volt, hátrafelé dudoros. A képen a tumor mellső fala és az os frontis közt, egy keskeny rés maradt. Ebből következtetni lehetett arra, hogy a tumor nem áll összefüggésben a homlokcsonttal, s hogy a homlokcsont temporaer resectiója után ki lesz fejthető a daganat. A másik felvételnél a beteg homlokával feküdt a lemezre. Ezen képnél láthatóvá lett, hogy a daganat nagyobbrészt a bal sinus frontálisban foglalt helyet, de egy része a jobb homloköbölre is reáterjedt. Az operatiót Perthes tanár hajtotta végre. A bőrmetszés az orrgyöktől a felső orbitaszél külső harmadáig terjedt. Innen egy verticalis metszés eszközöltetett egész a hajzatig terjedőleg. A börmetszéseknek megfelelően a csont át lett vésve és a lebeny vissza lett hajtva. Ekkor láthatóvá vált a dudoros daganat, mely szürkés vörös nyákhártyával volt borítva, mely a mikroskopi lelet szerint kehelysejteket tartalmazott. A tumor könnyen volt eltávolítható, nyele plajbászvastag volt és a homlok- és rostacsont között gyökerezett. A tág homloköböl éles kanállal kikapartatott és a temporalis oldalról tamponáltatott. A homloköböl, sem az agy-, sem az orr felé nem volt áttörve. A börseb per prímám gyógyult, az üreg bóroldattal lett rendszeresen kiöblítve. A beteg 3 hét múlva az operatio után hazament, 5 hó múlva jelentkezvén, a seb teljesen gyógyultnak találtatott. A behúzódó heg paraftin-injectióval a környező bőr magasságába lett emelve. A 3zem visszanyerte majdnem teljesen normális helyzetét, mozgathatósága teljes volt. A exophthalmus tökéletesen megszűnt, a binocularis látás zavartalan. A főfájások egészen elmúltak. A szóban forgó daganat súlya 25 gm. volt, átmérői 3'5 X 5'5 cm. (a harmadik átmérő nincs megadva). A tumor kétféle szövetből áll, a széli rész elefántcsontszerű, a másik középső rész morzsaköszeríí lágyabb csontszövet. Szerző mellékli a daganat külön Röntgen-képét is. A homloköböl 5 hónappal a műtét után teljesen üresnek mutatkozott. A Röntgen-átvilágításnak jelen esetből három irányban látjuk hasznát, tájékozást nyújt a daganat helyéről, nagyságáról és az esetleges recidivákról is felvilágosíthat. A munka következő részében az orbita osteomáinak irodalmával ismertet meg a szerző. Ez két időszakra oszlik. Az első 1878-ig terjed. Berlin-nek akkortájt megjelent munkájában az exostosisok és sinus osteomák élesen még nem különíttetnek el. Ö azon osteomákat, melyek nem lueticus vagy traumás periostitisen alapulnak, embryonális eredetiteknek tartja. Szerinte a magárahagyott orbita osteomák prognosisa igen kedvező, még azokat is beszámítva, melyek a koponyaiiregbe is beburjánoznak. Az általuk okozott bajok : eltorzítás, fájdalmasság és az illető szemgolyó tönkrejutása. Bornhaupt ezzel szemben a műtéti beavatkozást jogosultnak tartja, mert úgymond a torzítás rendesen igen nagyfokú, azonkívül vakság és elmebetegség léphet fel mint szövődmény. Haltenlioff, Squoglino, Guaila, SibocJc igazolják Bornhaupt-oi - a menynyiben eseteikben a tumor részleges eltávolítása után 3—5 év múlva az agyba terjedt és epilepsiát, apoplexiát, illetve dementiát okozott. Ugyanilyen kimenetet vontak maguk után, többek szerint (Vates, Cooper, Virchow stb.) a nem operált tumorok. 16
