Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1904-07-31 / 3. szám

232

féle spectrophotometerrel. így megállapítható a 20—30 cm.-nyi kivágás teljesen egyenletes megvilágítása is, a hol mint legnagyobb eltérés, 12°/o jegyeztetett fel. Itt kell megemlíteni, hogy a tompító lemezeknek a fényforrástól való távolsága akképen van szabályozva, hogy az <( 20 cm.-nél, — miáltal az egyszer megállapított elnyelési tényező változatlan marad, — valamint hogy a hengerek és a villamos lámpák kiemelhetők és szükség szerint kicserélhetök;

10. mert lehetővé teszi, hogy a látás élessége a tekercsen levő betiik, jelek segélyével színes alapon fekete jelekkel állapíttassák meg. így vörös, zöld, sárga, kék üveglemez betolásával fekete betűk ilyen színes alapon jelennek meg. De kimetszett jeleknek különböző szinre festett bádoglemezre való alkalmazásával lehetséges a látás élességét különböző szinü alapon különböző színű fényjelekkel megvizsgálni;

11. mert a színérzés vizsgálását objectiv alakban úgy qualitative, mint quantitative megkönnyíti;

12. mert a színlelés leleplezését a kiegészítő színek segélyül vételével elősegíti;

13. mert a három tekercs, illetve a számjegyes tekercsesei együtt a négy tekercs együttes használatával a készülék mindenkinek megvizsgálására alkalmas (latin, gót betűk, analphabeta és számjegyek) ;

14. mert a szemtükri és az oldalagos világításnál való vizsgálás ugyanazon a helyen végezhető vele, mint ahol az orvos és a vizsgálandó van;

15. a hátsó rész kikapcsolásával a készülék nappali fény mellett használható ;

16. a készülék lezárható s így a tekercs nem porosodik, piszkolódik.

A fentirt czélt szolgáló Universal-Examinatorom, a melynek részletes

leírását ugyancsak fentebb adtam, használatba vétele után röviddel több módosítást is szenvedett. Ezek a módosítások a készülék hátsó részére vonatkoznak és pedig mindakettö a megvilágítás egyenletessége és a finomabb élettani vizsgálatokra való alkalmassá tétele czéljából vált szükségessé.

Az első módosítás arra vonatkozik, hogy a hátsó részen elhelyezett ajtó szélesebbé, az ajtó lehajtható része, melyen a fényforrás ide-oda tolható, sokkal hosszabbá tétetett. Ezt azáltal értem el, hogy a hátsó kivágás, mely eredetileg 20 cm. széles volt, két oldalrészén 6—6 cm.-nyivel még nagyobbíttatott. Ez a két kivágott rész sarki hossztengelye körül ki és becsukható, csukott állapotban az előbbi billenő ajtóval rögzíttetik, mely ebben az alakban egyszerű pánton jár és felül kétoldalt két kis fémlemezzel van ellátva, mely az oldalajtókat csukva rögzíti. Az ajtót toló zár erősíti csukott állapotban a hátsó részhez. A középső széles ajtó belső részén kettős lemezzel bir, mely felnyitás után széthajtható ; ezen fut végig most már 40 cm. hosszúságban a fényforrás vezetésére szolgáló barázda, a melyen a megvilágítandó tekercsfelülettöl összesen 49 cm. távolságra tolható el a fényforrás. Legnagyobb változást szenvedett maga ez a fényforrás, a mennyiben a megvilágítás egyenletessé tétele czéljából egymástól 8—8 cm. távolságra elhelyezett három lámpácskát alkalmaztam. Fényforrásul Mignon-Edison 5 és 10 gy. (105 V.) lámpácskák alkalmaztattak ; ez a módosítás megengedi azt is, hogy a készüléket szabadon, vagyis nappali áteső fényben használjuk, de megengedi azt is, hogy fényfelfogó lemezek közbeiktatásával és a lámpák helyének változtatásával bizonyos kiszámított s meghatározott megvilágítás mellett vizsgáljunk. A fényfelfogó lemezek a két oldalajtó nyitásával elénk táruló, azok belső felületén elhelyezett barázdákba illeszthetők bele.