Szemészet, 1904 (41. évfolyam, 1-4. szám)
1904-04-24 / 2. szám
126 van, mert Nicati szerint a későbbi időszakot a sorvadás és a vérszegénység jellemzi. A strumát Prochnov egyetemi ra. tanár, a kórház sebészeti osztályának rendelő orvosa, exstirpálta, de a n. sympathicus a nyomás alul nem szabadult fel, a hármas tünetcsoport megmaradt. Úgy látszik, hogy a struma egy nyúlványa a mélyre hatolt és az ideget állandóan összenyomja. Meg akarom még jegyezni, hogy esetemben a cocaint — differentiális kórisme szempontjából —• alkalmaztam, ugyanis a cocain csak a Sympathikus idegre és ezen ideg által beidegzett sima izomrostokra hat és ha a ptosist a levator palpebr. sup. híidése idézi elő, akkor cocain-oldat becseppentése által a m. palpebralis sup. ingerelve lesz és a szemrés kissé kitágul, míg ha a m. palpebralis hüdött, a szemrés szűk marad. Erre a tünetre Hughlings-Jackson tett bennünket figyelmessé. A? esetet a közkórházi orvostársulat 1903-dik évi január hó 14-dikén tartott ülésében bemutattam. 2. Az agyideghüdések egész combinatioját találtuk egy 44 éves nőnél, mely esetet nemcsak azért tartom említésre méltónak, mert a nő ptosis daczára sem tudta corneáját a gyuladástól megóvni, hanem azért is, mert az oculomotorius facialis-híidés meggyógyult és a már nagy mértékben kifejlődött keratitis e lagophthalmo — a szemhéjak összevarrása (tarsorrhaphia) — által visszafejlődött és a szemet meg tudtam menteni. A nő idegvizsgálatát Ferenczi Sándor dr. végezte, ki a beteget az orvosegyesület 1903. XVII-dik tudományos ülésében be is mutatta. A nőnél baloldalt az oculomotorius (pupillatágulás, irishíidés, alkalmazkodási bénulás, ptosis, a rectus superior, rectus inf., rectus inter, és obliquus inf. híidése); hüdött a bal trigeminus mozgató ága (ennek következtében híidve vannak a rágóizmok), meg van támadva az V. érzö-ága (a cornea érzéketlen, a bőr hypaesthesiás) és tökéletesen híidve van az ezen oldali VII. ideg. A facialis híidése miatt a fennálló ptosis daczára sem tudja a beteg szemét csukva tartani, lagophthalmus paralyticus van jelen. Ferenczi dr. lues cerebri kórismét állított fel és ennek raegfelelöleg higanykenöcs bedörzsölését rendeltük el. Visus mindkét szemen 5/io, szemfenék ép. 105 gm. higanykenöcs bedörzsölése után az állapot javult; a szem, melynek motilitása azelőtt csekély rotatorius mozgásra szorítkozott, most kis mértékben minden irányban mozog, az eddigi fejfájások, occipitális neuralgiák megszűntek, a szellemi functiók javultak, a jobb szem érzékenysége lassanként visszatért. De a facialis meg sem mozdult és a lagophthalmus következtében — állandó kötés daczára — a cornea felülete kiszáradt, abban apró besztiremkedések támadtak, a conjunctiva chemotikus lett, úgy hogy kényszerítve voltam a szemet angoltapasz-csíkokkal leragasztani. De a leragasztás nem használt, csak ártott, mert a conjunctiva váladéka pangott a kötöhártyazsákban és még jobban ingerelte az amúgy trophikus zavarokban szenvedő corneát és pár nap alatt alul a corneában háromszög alakjában geuyes keratitis fejlődött. Ezért végeztem nála 3 hóval későbben a laterális tarsorrapliiá-1, a szemhéjakat 12 mm hosszúságban összevarrtam. A műtét fén3res eredménynyel járt, mert a cornea 14 nap alatt feltisztult és csak vékony heg jelzi a gyuladás lefolyását. A Hg-kúrát otthon folytatta és jelenleg nemcsak az oculomotorius és facialis működnek, hanem azon kérdéssel fordultam az idegorvoshoz, nem volna-e czélszeríi a szemhéjakat felszabadítani, azaz a blepharotomiát végezni. Ferenczi dr. a felszabadítást jelenleg még ellenzi, mert nem bízik eléggé a facialis működésében, azaz a m. orbicularis functiojában. Esetemben a keratitis oka nemcsak a szemhéjak elégtelen csukásában,
