Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-10-25 / 4. szám
68 ORVOSI HETILAP 1903. 4. sz IRODALOM-SZEMLE. Cinchonin-mérgezés esetét közli Schaute. Betege a malaria miatt adott chinint nagyfokú idiosynkrasiája miatt nem szedhetvén, chinchonin sulf.-t kapott. Már az első adag bevétele után látási zavarok állottak elő, melyek pontos megfigyelések után tiszta alkalmazkodási bénulásnak bizonyultak. A bénulás a cinchonin bevétele után 4 óra múlva kezdődött, további 4 órára érte el tetőfokát s ugyanannyi idő múlva teljesen visszafejlődött. Áz egész idő alatt a pupillák átmérője rendes volt, reactiojuk azonban úgy fényre, mint convergentiára kissé renyhe A szemfenéken elváltozás nem mutatkozott. E tünetek minden újabb adag után egyformán ismétlődtek. A cinchoninnak a szemre vonatkozó ilyen hatásáról Schonte nem talált feljegyzést az irodalomban, de ezen észlelése alapján is már mint feltűnő különbséget emeli ki, hogy míg a chininnek eddig ismert mellékhatásai a szemen a retinát illetik, addig a cinchonin a retinát nem bántalmazza, hanem az uveára hat, a melyet ismét a chinin hagy teljesen érintetlenül; alkalmazkodási bénulást chinin után még sohasem észleltek. (Zeitschrift für Augenheilkunde. IX. к. 6. f.) Leitner Vilmos dr. A glaucomáról ir Wahlfons helsingforsi professor. Hogy a glaucoma oly tökéletesen kifejtett tünettana mellett annak kórokát még mindig nem ismerjük, azt egyrészt annak tulajdonítja, hogy a búvárok már elfogultan kezdik meg vizsgálataikat és a leletet valamely már előre felvett hypothesissel igyekeznek összhangzásba hozni. Az intraocularis nyomás fokozódását tartották a glaucoma lényegének és ezen nyomásemelkedés okában keresik egyszersmind a glaucoma okát. Különbséget kell tenni a glaucoma és tensioemelkedés között, mely az előbbinek csak egy igen gyakori tünete és ugyanazon megbetegedés különböző stádiumának kell tekinteni az egyszerű és a gyuladásos glancomét. A retentioelméletet czáfolgatva, azt a glaucoma következményének, de nem okának tartja. Megfigyelése szerint rendesen a hemeralopia képezi a glaucoma legelső és legállandóbb symptomáját, a mely évekkel megelőzheti a többi tünetek jelentkezését. Mivel pedig a hemeralopiát a chorioidea choriocapillaris része által táplált pálczika és csapréteg működési zavara okozza, a chorioidea megbetegedésében keresi a glaucoma okát. A glaucomás szemen talált chorioidealis elváltozásoknak már régebben Goldzieher és Fuchs is tulajdonítottak jelentőséget ■ a glaucoma aetiologiájában és ezen elváltozásokkal megmagyarázhatók a symplex glanc ima tünetei, mint a fényérzékenység csökkenése, a szűkült látótér és a látás romlása. De különösen bizo- | nyitó erőt tulajdonít az excavationak, a mely normális tensiojú j simplex glaucomás szemeken az által jön létre, hogy a részben a sclera, részben a megbetegedett chorioidea által képezett lamina cribrosa nem képes a szem rendes belső nyomásának ellentállani; míg az ép lamina cribrosa még a fokozott tensionak is ellentáll, a mint azt kísérletek és a leucoma adherensnél (glanc, sec.) létrejövő staphylomák bizonyítják. A szem belső nyomását — a mire már Donders is figyelmeztetett — a chorioidea tartja fenn és a chorioidea elváltozásai okozzák a tensioemelkedés és a venosus pangás előidézésével az acut inflammatorius glaucomát. Az iridectoraia csak a tensioemelkedést és az acut gyuladásos tüneteket szünteti meg, de a tulajdonképeni betegséget nem gyógyítja és ez csak azért nem vezet mindig teljes megvakuláshoz, mert az idős betegek — kiknél rendesen a glaucoma fellép — nem érik azt meg. (Archiv für Augenheilkunde, XLYII Band, I. Heft.) Az iriscoloboma s a korektopia között levő összefüggésről ir Koerber. Egy esetét ismerteti, melyben az egyik szemen typusos iriscoloboma volt jelen, míg a másikon hasonló, de kisebbfokú elváltozás találtatott, a mely inkább korektopiának nevezhető. Mindkét szemen veleszületett részleges lencsehomályok s a chorioideában keskeny coloboma volt látható. Az esetet alkalmasnak tartja azon feltevés megerősítésére, hogy a korektopia ugyanoly természetű fejlődési rendellenesség, mint az iriscoloboma. A különbség csak fokozati s a korektopia tulajdonképen a kolobomának legkisebb fokát jelenti; erre vall az is, hogy mindkettőnél egyidejűleg jelen lehet a chorioidea colobomája is. Való— SZEMÉSZET szinü, hogy ezen fejlődési rendellenességek okát a foetalis szemhasadék záródásának, a mesoderma betüremkedése által okozott akadálya képezi. (Zeitschrift für Augenheilkunde, X. к. 2. füzet.) Lettner Vilmos dr. Szemcseppeknek a hőmérsékök szerint való változó hatásáról közli kísérleti eredményeit Derby. Állatokon, utóbb embereken végzett nagyszámú kísérletet annak megállapítására, hogy mennyiben változik a conjunctiva zsákba adott csepp hatása, ha az nem a rendes, hanem magasabb hőmérsékkel bir. Állatokon nem kapott megbízható adatokat. Embereken l°/o-os homatropinum hydrobromicum-oldatot használt 29°—45° hőmérsékkel ; pontos összehasonlítás kedvéért csak egészséges szemekbe cseppentett. Tapasztalatait abban összegezi, hogy a meleg cseppek általában hatásosabbak, mint a közönségesen adott hidegek. E ténynek gyakorlati jelentősége az, hogy oly betegségeknél, melyeknél a felszívódási képesség csökkent, mint pl. iritis, phlycetaena, glaucoma eseteiben, tanácsosabb felmelegített szeracseppet használni, melynek egyébként az az előnye is megvan, hogy a betegnek kellemesebb, kevésbbé okoz könyezést s így az adagolt cseppet kisebb mértékben hígítja fel. Különösen előnyös a meleg csepp gyermekeknél, mert nem vált ki reflektorikus szemhéjgörcsöt, mint a hideg. A cseppek felmelegítésére Derby külön e czélra berendezett thermophort használ, de közönséges meleg vizes edény is megfelel. A meleg szemcseppek már több helyütt alkalmazásban vannak s főleg a gyermekgyakorlatban volna kívánatos használatának általánosítása. (Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde. Festschrift 1903.) Leitner Vilmos dr. Az opticusnak secundaer lues következtében történt megbetegedéseiről ir Wagner. A lues okozta szemfenéki megbetegedések között leggyakoribb az opticus affectioja. A baj rendszerint a lues III. stádiumában támad s csak újabban található az irodalomban egy pár eset, melynél e bántalom a Ines II. stádiumában lépett fel. Ezen eseteknél azonban szövettani vizsgálat nem eszközöltetett s így a diagnosis sem lett ezáltal biztossá téve. Juler közli az első szövettanilag is pontosan vizsgált esetet s szerző a másodikat. Mindkét eset pontos kortörténete s a szövettani vizsgálat eredménye is le van Írva. (Kiin. Monatsblätter für Augenheilkunde.) A könymirigy egyik kivezető csövében fellépett kőképződésnek egy esetét közli Levi. Az eset a következő : egy nőbetegnél a könytöralö kiirtása után is igen kellemetlen könyezés állott fenn, úgy hogy elhatároztatott a könymirigy kiirtása, daczára annak, hogy az semmi rendellenességet nem mutatott. Szövettani vizsgálatnál az egyik kivezető csőben Levi egy a lumen alakjának megfelelő konkrementumot talált. E konkrementum metszetben rétegzettséget mutat s helyenként benne organikus anyagok, valószínűleg epithelsejtek vannak. Mikrochemiai vizsgálat nem eszközöltetett, azonban Levi valószínűnek tartja, hogy a konkrementum szénsavas mészböl áll, mert csak ez festödik oly intensive haeraatoxylinnal. A mi a konkrementum keletkezését illeti, valószínűnek tartja, hogy az epithelsejtek képezték a központot, melyre az anorganikus anyagok reárakódtak. Hogy a sejtek valamely desquammáló gyuladás, vagy egy idegen test okozta trauma következtében váltak-e le, nem dönthető el, szerző azonban inkább ez utóbbit tartja valószínűnek, mert szerinte, ha az előbbi magyarázatot fogadjuk el, úgy már többször kellett volna találni a meglehetős gyakori könymirigy-gyuladásnál konkrementumot, holott ez az e3et eddig az irodalomban egyedül áll. (Kiin. Monatsblätter f. Augenheilkunde.) Török Ervin dr. Folyóiratok átnózete. Archiv für Ophthalmologie, LVI. kötet, 1. füzet. Fuchs : a cornea gyürűalakú tályogjáról. — Hoppe: Az art. centr. retinae látszólagos embóliája mint physikalis tünet. — Elschuig: További közlemény a látóideg belépési helyén levő coloboma és az alul fekvő conust illetőleg. — Waele: Staphylococcussal előidézett oltási keratitis házinyúlnál. — Spiihler: A látóidegnek különösen panophthalmitisnél előforduló foltszerű zsíros elfajulásáról. — Schiede: A retrobulbaris neuritis bizonyos fajainak összefüggése a véredényrendszer megbetegedéseivel. — Grunert: A veleszületett teljes színvakságról. 2. füzet,' Schirmer: A könyelválasztás és levezetés élet- és kortanára vonatkozó vizsgálatok. — Bjerke : A látásélesség megváltozása a
