Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-10-25 / 4. szám
56 SZEMÉSZETORVOSI HETILAP — 1903. 4. sztransplantatiót. 6—8 négyszögmm. területű bördarabkákat vett, szorosan egymás mellé rakta őket „en mosaique“, erre meggummizott vert aranylemezt tett és nyomó kötést. Wecker a következő javalatokat állítja fel: 1. Szemhéjak elégése, 2. ectropium palpebrae, 3. szemhéjhiány vagy defectus. Wecker 7—8 nap múlva a sarjadozó sebre transplantált. A Reverdin eljárásának kipróbálása közben Wolfe,18 nyeleden transplantatiót csinált. Az alsó szemhéj symblepharonjának két esetében, melyek égetés folytán keletkeztek, a beteg kötőhártyából vett lebenyeket és pedig egyszer két négyszögletes lebenyt, a külső és belső quadransból, máskor egy lebenyt a felső qnadransból és az alsó szemhéj friss sebjére helyezte és odavarrta. Minthogy nem mindig elégséges a betegnek saját kötöhártyája, a házinyúl kötöhártjából illetve a pislogó hártyából vett a pótlásra lebenyt. Wecker e kísérleteket is tovább fejlesztette „greife conjontivale“ név alatt, a mint ezt Masselon19 közli. 1873 márczius 26-dikán Stellwag28 epithelioma canthi interni esetében az exstirpatio utáni anyagveszteséget greife dermiquekel födte be, olyan időben tehát, mondja Bock,21 mikor még nem volt közlés arról, hogy transplantatio a szemhéjak pótlására alkalmaztatott volna. Stellwag friss sebekre csinálta a transplantatiót, és azóta mások is így cselekedtek. Nyákhártya átültetéseket, mint fennebb említők, Czerny és Hotizé d’Aulnoit végeztek. A szemészetben főként Symblepharon ellen kisértették meg. Ritkábban végezték kötő hártya-anyaghiány ok pótlására, melyek pterygium vagy álképlet kiirtása után maradtak vissza, vagy pedig a végből, hogy mííszcm számára nyerjenek rést,22 Stellwag, a mint Illing'20 közli, a betegnek saját és idegennek ajakéból vett nyálkahártyát, továbbá hüvelynyálkahártyát, Wölfler 23 pedig elöesett végbélnyálkahártyát, továbbá békagyomor, galamboesophagus és házinyúlnyálkahártyáját. Ezek a nyákhártyák nagyrészt megtapadtak. Secondi32 a béka hátbőrét transplantálta. diet de Grandmont szintén, Katzaurow lola vulgaris bőrét. Kuhnt 2d, 25 a felkarbőrből vett börlebenyt, ezt a trachoma által zsugorodott kötőhártya helyére varrta, ez cutisszeríi jellegét elvesztette és nyálkahártyaszerü küllemet vett fel. !Teale26 az alsó szemhéj Symblepharon posteriusánál azt ajánlotta, hogy a cornea felett 1 cm.-nyi széles lebenyt praeparáljunk le, a két végét hagyjuk meg összefüggésben és a cornea előtt húzzuk le a bulbus sebének befedésére. Alt2' úgy módosította ezt, hogy az ívalakú kotöhártyahídat közepén átmetszette, tehát két lebenyt készített és a fonalat, mely e lebenyeket az átmeneti redőben rögzítette, a szemhéj bőrén csomózta meg. Wolfe mint már említettük, eleinte így járt el, de azután házinyúl kötőhártyáját transplantálta, ezt tette Wecker is. A közlések mind kedvezőek, csak Imre,28 Feuer,20 Klein,30 majd Brown (1879), Wolfe (1880), Kipp (1880), Noyes (1880), Thiersch (1880), Bonom61 (1883) referálnak rossz esetekről. Thiersch35 a német sebészek egyesületének XV. congressusán 1886-ban előadja az ö transplantatiós methodusát. A sarjadzásokat az alatta fekvő tömöttebb szövetig lemetszi vagy lekaparja Az átplántálandó börlebenyt úgy nyeri, hogy beretvával lehetőleg magának a betegnek bőréből vékony lemezeket lemetsz. Még a legvékonyabb igy nyert lemez is a papillaris rétegen kívül magában foglalja a stromának vékony rétegét. 10 cm. hosszú és 2 cm. széles lebenyek biztossággal odagyógyulnak. Antisepticumot ártalmasnak tart és csak 6°/00-es konyhasó-oldatot alkalmaz. Eversbusch,37,38 A kar bőréből vitt darabot epidermis -j-rete Malpighi plántálta át az alsó átmeneti redőbe. A transplantatio alatt végbemenő folyamatokat többen tanulmányozták Anderson, Jacenko, Page, Reverdin, Thierfelder, Thiersch és Weiss.'0’3 Legkiválóbb ezek közül a Thiersch dolgozata,34 a ki különböző időkben transplantált 1 négyszögem.-nyi bördarabokat egy serfözönek leforrázott alszárára, melyet később amputáltak. A Thiersch eredményei a következők: 1. az odatapadás szerkezetnélküli tapasztóanyag nélkül történik, vagyis fibrinréteg nem mutatható ki. 2. A gyógyulás az edények inosculatioi által történik, vagyis a sarjadzások véredényei és átplántált bőr véredényei között intercellularis űrök által összeköttetés létesül, mely a vért mindkét irányban tovább viszi. De nem tagadja Thiersch teljesen, hogy direct capillarisok mennek át a sarjadzásokból a bőrbe. 3. Az átültetett bőr edényei másodlagosan elváltoznak. A második hét előtt kitágulnak az edények, ágakat hajtanak, tehát embryonalis jelleget vesznek fel. A harmadiknegyedik héten az eredeti szerkezet visszatér úgy, hogy ez idő alatt különböző fejlődési fokon levő edényeket találni. 4. Néha nem egész vastagságában nő oda az átültetett bördarab, hanem csak az alsó részlete tapad meg, míg a felső rósz pörk alakban leválik. Az alsó rétegben megtalálhatók az izzadságmirigyek. A börrétegnek nyákrétege vagyis a Malpighi-réteg a fontos a megtapadásnál. Felemlítendök még a következő irodalmi adatok: Hirschberg38 a beteg ajkából transplantált nyeletlen lebenyt. Fischer89 vaginalis nyákhártyát és házinyúl-kötöhártyát transplantált. Vialeti0 Thiersch szerint reparált szemhéjakat. GasperinA1 két bördarabot ültetett be az alkarból a glaucomát okozott Symblepharon helyére. A szemteke mozgékonysága és a látás helyreállott. Silex42 a kar bőréből és a házinyúl kötőhártyájából végzett transplantatiót és kiterjedt syrablepharonnál jobb sikert látott plastikától. Hotzi3 mindazon esetekben sikerrel alkalmazta a Thiersch-féle transplantatiót, melyekben eddig a házinyúl kötőhártyáját használták, SchweinUzii alkar belső felületéről vett börlebenynyel fedte a kötöhártyahiányokat. Bissisía házinyúl-kötöhártyát transplantált. Sapeschkoi6 a száj nyálkahártyáját tartja legjobbnak a kötőhártya pótlására. NoiszevszkP1 szintén. FrankeíS a kar bőréből transplantált. Franke43 újabban a Thiersch-féle transplantatiót csinált Symblepharon miatt. Megvizsgálta a szemet és azt találta, hogy a bőr ép olyan volt, mint a vékony bőrrel fedett tájékokon pl. a kézháton. Tehát nem volt nyákhártya jellege. Liebrecht50 ajaknyálkahártyát transplantált, Rogmann51 bördarabot. Ifj. SiMóssy52 az alsó szemhéj leválasztása és lefordítása után Thiersch-lebenyt transplantált. Würdemann53 Wolfe és Thiersch szerint csinált transplantatiót prothesis lehetővé tétele végett. Furthmann31 esetében az alsó ajakról történt transplantatio. Hotz53 újabb esetében már másodszor használta a Thierschféle transplantatiót. Vékony ólomlemezre terítette ki hámos felületével a Thiersch-lebenyt, a mely lemeznek olyan alakja volt, mint a szemtekének. A felső szemhéj alá vitte a lebenyt az ólomlemezzel együtt és a szemhéjat varratokkal és szoros kötéssel fixálta. Négy nap múlva teljes volt az odanövés. Kissé zsugorodott, de új transplantatioval helyreállt úgy, hogy mőszemet hordhat a beteg. Wolff'"’' nyálkahártyalebenyt transplantált, melyet a rect. sup. inához varrt, hogy az átmeneti redöt fixálja. Az eljárás sikerre vezetett. Axenfeld'1 pedig nyálkahártyát és Thiersch-féle lebenyt transplantált. Ezen irodalmi adatok felemlitése után összegezhetjük tehát az eredményeket. Ezek szerint átplántálható 1. az epidermis maga; 2. epidermis T rete Malphighi Eversbusch szerint; 3. a Reverdin-féle greife epidermique, melynél epidermis, Malpighi-réteg és a papillaris réteg legfelső része is velemegy; 4. Thiersch-seerinti lebeny, mely még a stroma sima rétegét is hozzáveszi; 5. kisebbnagyobb bördarab zsírréteg nélkül. Helyesen mondja azonban Silex,42 hogy szorosan nem különíthetők el az eljárások egymástól, mert gyakori az átmenet egymásba. Mégis manapság úgy áll a dolog, hogy leggyakoribbak a Thiersch-féle átültetések, mert ezek adják a legjobb eredményeket. Saját tapasztalataim is e mellett szólnak, hogy olyan e-etekben, melyekben a transplantatio indikálva van, a Thiersch-féle lebenyátültetést végezzük, mert ennek előnyei 1. mindig könnyen hozzáférhető; 2. jól sterilizálható; 3. nagyobb sebzést nem ejt; 4. a zsugorodása legtöbbször nem olyan nagyfokú, hogy az operatio megismétlése szükségessé válnék. Eseteimben túlnyomó részben (négy közül háromszor) Symblepharon miatt végeztem a transplantatiót, és ezeknél az eredmény igen jó volt. Egyik esetemben (IV.), kitűnőnek is mondható, mert 1 cm.-nyi mély kötőhártyazacskót sikerült állandósítani. A felső szemhéjon végzett transplantatio is sikerült, de a cornea részéről idézett elő zavarokat. Eseteim a kővetkezők: I. 153/1899. P. Gty.,* 13 éves, r. k., földmives fia, 1899. * Az eset bemutatás tárgyát képezte a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1899. november 11-diki ülésén.
