Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-07-26 / 3. szám

34

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

1903. 3. ez.

úgy bogy ezen elhelyezödés mintegy a kórisméhez tartozó tényező szerepel. Állandó tulajdonsága, hogy veleszületett. Rendesen egyoldali, néha kétoldali. Nagysága változó; olykor annyira kicsiny, hogy a szemhéjak által fedve marad és csak a szemteke erős befelé forgatásánál és a szemrés széjjelhúzásánál vehető észre, máskor a bulbus külső felére nagy terjedelemben reáfekszik és a szemraozgások elé akadályokat gördít. (Hock, Prager med. Wochenschr. II. 1877.)

Színe rendesen sárgásán áttiinő és rajta a Conjunctiva mérsékelten erezett. Mellső széle a daganatnak rendes éles, ellenben orbitalis határa elmosódott. Gyakran nem mutat semmi növekedési hajlamot sem, úgy hogy beavatkozásra e tekintetből nincs szükség, máskor azonban növekedése kétségtelen. Főleg ezen szempont az, a mely a daganat kiirtását indiálja, de e mellett cosmetikai okok is szerepelhetnek.

Azon eset, mélyet jelenleg közlök a kötőhártya alatti lipomának egy ritka képe, a mely támogatja azon újabb felfogást, hogy az ezen elnevezéssel illetett daganatok nem birnak egyszerű, egyöntetű szövetalakulással és így ezen elnevezés nem is fedi teljesen a kórképet.

Egy 4 éves leányról van szó, kinek szülői a gyermek bal szemén mindjárt születése után vették észre ezen daganatot, a mely a bulbus külső-felső részén terül el a m. rectus superior és a m. rectus externus között, hol ennek megfelelöleg a felső szemhéj kissé elöredomborodott. Egyenes elörenézésnél a daganat a szemrésben 3 mm.-nyíre szabadon fekszik. A daganat színe középső és hátsó részén a szokott sárgás szín, míg mellső széle szürkés színű, elvékonyodó, a bulbusra feszülő. Azáltal, hogy a daganat szélén a kötöhártya aláhajlik, a bulbus és a daganat között tasak jön létre. A daganatot borító conjunctiva egész terjedelmében normális benyomást tesz és seholsem néz ki börszerüen, mint azt egyes szerzők hasonló daganatoknál leírják. Szőrök rajta igen gondos vizsgálat daczára sem voltak láthatók. Gsipeszszel tapintva a daganat mellső szélén jóval tömöttebb, mint hátrább és a conjunctiva itt a daganattal összenőve látszik lenni.

Azon körülmény, hogy a gyermek szülei a daganat növekedését tapasztalták, valamint a cosmetikai szempontok arra indítottak, hogy a daganat kiirtását végezzem. Szándékom lévén a conjunctivát lehetőleg megtartani, körülbelül a daganat közepének megfelelöleg ejtett íves seben keresztül subconjunctivaliter igyekeztem a daganatot kiirtani, a melynek leválasztása a con jnnctiváról, különösen a mellső feszes helyen nem ment könnyedén. Az orbita felé a daganat határát megtalálni nem lehetett, mert j a szemüreg zsírszövetével bensöleg függött össze. A kiirtott ] daganatban csontkeménységíí lencsényi réuzlet volt tapintható, a mit belőle kihámozva csontnak ismertem fel, melynek alakja és nagysága körülbelül egy gyermekfognak felelt meg. Pontosabb mérete: 9 mm. hosszú, 3 mm. széles és vastag. Felszíne kissé egyenetlen, hullámos. A daganat lágyrészeit alkoholban keményí- | tettem, míg a csontképletet decalcinálás végett tömény pikrin- | savban helyeztem, hol körülbelül 3 hó múlva a méízsók teljesen eltűntek és a készítmény elég lágy volt ahhoz, hogy metszhető legyen. Celloidinba ágyazva 10—12 ц metszeteket készíthettem belőle.

Górcső alatt a csontképletet körülvevő lágyrészek nagy karélyú zsírszövetből állóknak bizonyultak; a daganat mellső részén a fibrosus szövet a túlnyomó, innen a daganatnak e helyen mutatkozó resistentiája. A karélyok közti kötőszövetben is találkozunk erősebb fibrosus kötegekkel, de általában a zsírszövet dominál. Az egyes zsírsejtek a normális zsírsejteknél nagyobbak l és egyenlőtlen nagyságúak. Található azonkívül a metszeteken i számos rugalmas rost és a Krause-féle mirigyhez teljesen hasonló mirigyszövet. A conjunctiva állapotáról nem referálhatok, mert a metszeteken nincs kötőhártya.

Mielőtt a csontképlet részletes górcsői leírását adnám, ki akarok térni azon festési módra, a melyet eddigelé decalcinált | csont festésére nem alkalmaztak és a melyet a jelen esetben a többi festési eljárások felett állónak találtam. E festési mód a szemészeti histologiában egyebütt is nagy sikerrel alkalmazható és így szükségesnek tartom, hogy egy kissé hosszasabban térjek ki rá. Az eljárás Beck Soma dr.-tól ered, a ki ezt eddigelé a

bőr és a cornea interepitheliás és kötöszöveti nyirokréseinek feltüntetésére használta és a Magyar orv. archivum III. к. 5-dik füzetében közölte és pikrinsavnak és alkalikus methylenkék-oldatnak bizonyos rendszer szerint való alkalmazásában áll. Az eljárás a következő: mindenekelőtt a metszetből a celloidint ki kell vonni. Az első festő folyadék a concentrált vizes pikrinsav-oldatot, a melyben a metszetek 5 - 10 perczig maradnak, ezután vízben addig mossuk őket, míg a pikrinsav legnagyobb része kioldódik és a metszetek csupán alig észevehetö sárga árnyalatot tartanak meg. Ezután a metszetek 4—5 perczig félannyi vízzel hígított Löffier-féle alkalikus methylenkék-oldatba jutnak ; utána kimosás igen híg pikrinsav-oldatban történik (egy csepp concentrált pikrinsav-oldat egy óraüvegnyi vízbe). A kék metszet erre ibolyakék színű lesz és a methylenkékböl kis felhöcskét ad le. Ezen oldatból a metszet a dift'erentiáló concentr. alkoholos pikrinsav-oldatba jön és ebben addig marad, míg vöröses árnyalatot nem kap. Ezután absolut alkohol, bergamotte-olaj és canadabalzsam. Az ilyen úton nyert készítmények igen szép és a leghasznavehetöbb képeket adták az összes eddig szokásban levő és általam kipróbált festési módok mellett. A csont alapanyaga sárgás-zöld, a csontlemezek határai sötétebb zöld tónusban, az űrök, nevezetesen a Havers-féle csatornák és a esontsejtek és nyúlványainak vöröses-ibolya színben festődnek. A decalcinált csont festésére Schmorl (Verhandl. d. deutschen pathol. Gesellsch.

II. 1900) a thionin és pikrinsav ellenfestést ajánlotta. A Beckféle eljárással nyert metszetek sokkal tisztább képet adnak, különösen erős nagyításnál. E festési módot, még más metszeteken nem próbáltam ki, de meggyőződésem, hogy mindenütt beválik, hol finomabb hézagok és csatornarendszerek feltüntetéséről van szó.

A hosszirányban metszett és ily módon festett decalcinált csontképlet górcső alatt kis nagyítással a következő képet nyújtja : az osteoma, miként fennebb említém, nagyjából egy gyermekfog alakjával bir, az egyik végén szélesebb, a másik póluson jóval keskenyebb.

Az osteoma erős kötöszöveti rostok közé van beágyazva, a melyek közül az osteomához legközelebb levők, a melyek tehát a csonthártyának felelnének meg, oly süniek, hogy egymástól alig különböztethetők meg; a — sclerotizáltak — távolabbiak azonban fellazulnak és részben a lipomás szövet karélyainak kötöszöveti támasztékába mennek át, hol elég jelentékeny kötegeltet képeznek, részben a zsírsejtek közötti laza kötőszövetbe oszlanak fel.

Maga az osteoma köröskörül csontburokkal van ellátva, a mely a belső csonttartalommal lazán függ össze, úgy hogy a praeparálás közben egyes helyeken arról le is válik. E csontburok vastagsága nem egyenlő mindenütt, hanem az osteoma szélesebb részének megfelelöleg szélesebb, csúcsán vékonyabb. E burok állománya többé-kevésbbé párhuzamos vonalas structurát mutat; a soknyúlványú csontsejtek benne eléggé szabályszerűen vannak elosztva és a sejtek hossztengelyükkel a vonalas szerkezet irányában látszanak mintegy kihúzva lenni. Havers-féle csatornák nem fordulnak elő benne.

Az osteoma magva egészen más szerkezetet mutat, mint a burok. Különböző intensitású, zöld színű, többé-kevésbbé köralakú mezőket képez, a melyek nagyságban is elütnek egymástól. Minden ily mező egy külön Havers-féle csatornával ellátott csontgerenda.

A vastagabb helyen fekvők jobban kifejlődtek; a llaverscsatornák excentrikusán fekszenek és ezeknek szomszédságában a csontállomány homogén-gyűrűt képez körülöttük és csak ezen kívül látható rétegzettség és csontsejt. Az osteoma belsejét képező csontrészek nem annyira gerendák, mint lapok alakjával birnak, elnyúltak, de szintén birnak Havers-csatornákkal, a melyek hosszúkás réseket képeznek. Ezen lemezek aránylag csontsejtben szegényebbek, mint a gerendák. Az ábrán látható része az osteomának, még eléggé sejtdús, de az osteoma csúcsa felé már csak elszórtan találhatók sejtalakeleraek.

Osteoblast-sejtekböl álló sejtréteg a metszeteken nem található.

Miként a leírásból kitűnik, a jelen esetben egy vegyes alakelemeket tartalmazó daganattal van dolgunk. Egyes tan-