Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1903-04-26 / 2. szám
24 0 RV О S I HETILAP - SZEMÉSZET 1903. 2. sz. gazdasági szempontból oly nagy károk, a melyek nem állanak arányban az ily ambulantiák fentartásának csekély költségeivel. Hogy pedig az ambulantia ne sértse az orvosi magángyakorlat jogos igényeit, arra vigyázni a rendelő orvos feladata és kötelessége, a minek legjobban úgy felelhet meg, ha — követve azon elvet, hogy „a közkórházak osztályain magánrendelésnek helye nincs“ — csakis szegényeknek, tehát csakis ingyen rendel. Közlés a budapesti új szent János-közkórház szemosztályáról. Közli: Kocsis Elemér dr., közkórházi rendelöorvos. I. Sympathiás szivárványhártya-gyuladás. F. Péter 21 éves túrkevei napszámosnak 7—8 éves korában megütötték jobb szemét s azóta azon nem lát. De nem fájt soha, vörös sem volt. Múlt év deczember közepén a bal szeme hirtelen kivörösödött, fájni kezdett s látása rosszabbodott. így került a kórház szemosztályára ez év február 5-dikén a következő állapottal: Jobb szeme halvány, teljesen békésnek látszik. A szarúhártya tiszta, csarnok középmély, az irisben felül keskeny coloboma, melynek egyik szára benőtt. Az iris rezeg, a pupilla és coloboma háromnegyed részét befelé a fehér, hólyagszeríí, libegő lencse foglalja el, a külső negyedrész tiszta fekete, melyen keresztül látható, hogy az üvegtest zavaros, a retina külső fele libeg, levált, s a pupillán csak sejthető az excavatio. Tensio = + 1. Látása: szem előtt kézmozgást vesz észre. A bal szem vörös, cornea körül mérsékelt ciliaris injectio. A cornea hátsó lapján sok finom pontszerű praecipitatum mellett 3—4 kölesszem nagyságú is van. Apupilla középtág, szabálytalan a többszörös letapadástól, az iris fakó és duzzadtszálú. A lencsén a pupilla alakjának megfelelő körkörös festékrögök vannak tapadva. A tensio normális; látása: 5/so ? Az iritis kezelésére atropinozás, meleg borogatások mellett bedörzsölő kúrát végeztettem, s két heti kezelés után is alig javult valamit a szem. így határoztam el magamat arra, hogy mielőtt a sympathiás iritist okozó jobb szemet enucleálnám, melyről ugyan a beteg sem akart hallani, a luxált cataracta eltávolítását kísérlem meg belőle, hogy így a glaukoma, illetőleg a chorioiditis serosa remélhető javulásával a bal szem iritise is javulni fog. Az exlractiohoz a sebet Graefe szerint végeztem, a colobomát benőtt szára felől kiszélesítettem s horgas csípővel lapja szerint megfogva, a hályogot eltávolítottam. Egy kevés üvegtest tolult ugyan a sebbe, de mivel nem esett elő, lemetszését nem tartottam szükségesnek. A seb gyorsan gyógyult, bár a hegesedése kissé tágulásos lett. Az operálás után a harmadik napon már javulásnak indult a bal szem iritise, rövid idő alatt a pupilla ad maximum kitágult, a finom praecipitatumok eltűntek, a nagyok megkisebbedtek. A 30 bedörzsölés után a bal szemet gyógyultnak kellett vennem, látása 5/7 lelt? üvegteste tiszta, csak a lencsén van még néhány festékrög. A jobb szem is halvány, üvegteste azonban zavaros, a retina legnagyobb részt levált, csak a papilla körül tapad, tensio normális, látása mint volt, kézmozgás szem előtt. A bal szem iritisét sympathiásnak kellett vennem, daczára, hogy 13 év telt el a jobb szem sérülése óta s daczára annak, hogy ez a jobb szem nyugodt, legalább az uvealis tractus mellső része nem árul el gyuladást. Azonban az uvealis tractus hátsó részében gyuladás lappang, mit a glaucoma bizonyít s ennek előidézője a luxált cataracta. Schirmer szerint a sympathiás gyuladáshoz legtöbbször iridoeyclitisnek kell lenni az indukáló szemben, de régi tapasztalás, hogy a luxált lencse gyakori okozója sympathiás gyuladásnak, sőt Mooren ablatio retinae-nél is látott sympathiás gyuladást, s itt ablatio is volt. De a fertőző anyag bevándorlására is megvolt az alkalom az indukáló szembe, mikor az megsérült, mert hogy a szemgolyó nyitva volt, * az irisben levő coloboma enged reá következtetni. Érdekes az eset, hogy oly hosszú idővel előbb sérült szem okozhat sympathiás gyuladást, továbbá, hogy az indukáló szemben az uvealis tractus hátsó részének gynladása, a másik szemben az az elülső uvealis rész gyuladását váltotta ki; s végül, hogy a luxált cataracta eltávolításával az indukáló szemből, látszólag megnyugodott a másik szem, legalább ez idő szerint a szem gyógyultnak tartható. S hogy végleges-e ez a gyógyulás, azt biztosan nem merném állítani, de hiszem. II. Sérült lencse által okozott glaucoma secundarium. К. Józsefnek bal szemét folyó évi február első hetében tompa ütés érte, mely után fájdalmai támadtak, s két nap alatt látása is elveszett. Orvosi kezelés mellett is fájdalmai mindinkább növekedtek, úgy, hogy helyzete tűrhetetlen lévén, a harmadik hét végén feljött az új szent János-kórház szemosztályára. Jelentkezésekor a bal szem rendkívül fájdalmas, spontán alig nyitható. A szarúhártya borús, csarnok nincs, mert a duzzadó, maceráit lencserészek tömege egészen a corneához tapad, kitöltve a tág pupillát. Az iris fakó s szintén a corneához van szorítva. A tensio =, 3. Látása : fénysejtés szem előtt. Azonnal pungáltam a corneát s a lencse nagyobb részét kibocsátottam. A hályog kibocsátásánál műtét közben látható volt, hogy az iris, szabadulva a rendkívül nagy glaucomas nyomástól, vérrel telik meg, duzzad s felszínén sűrűn elhelyezett apró vérzések jelennek meg. Az a gondolat, hogy a chorioideában és retinában is bizonyára jelenlévő hosszabb idő óta fennálló vértelenség miatt — melyből a csekély fényérzés magyarázható — az erek falzata úgy megváltozott, hogy a belső szemnyomás csökkenésével ott is vérzések támadhatnak, arra intett, hogy csak lassú tempóban engedjem ki a hályogrészeket és elégedjem meg annyival, a mennyi önként és könnyen kijö, hogy az előállítható minus tensio ne növelje a vérzés veszedelmét. Az első punctio után mintegy 2/з-а jöhetett ki a lencsének, s két napra nagy megkönnyebbülést okozott a már három bét óta szenvedő betegnek, fájdalmai eltűntek, de a harmadik napon újra jelentkeztek, a tensio ismét nagy, úgy, hogy a punctiót meg kellett ismételnem. E második punctiora a hályog legnagyobb része kijött, csak a lencsetok peripheriás zsákjában maradt vissza valami jelentéktelen csekélység. Két napi békesség után, a mint a csarnok megtelt, kezdődtek a glacuomás tünetek. Tensio emelkedett, a fájdalmak alig türhetök. A csarnok mély, a pupilla még tág és mozdulatlan, az iris puffadt, mintha oedemás lenne. Bő pilocarpinbecsepegtetésre, aspirinre a fájdalmak nem szűnnek, a glaucoma egyre tart s a felvételtől számított kilenczedik napon a harmadik punctiót is meg kellett tennem a tensio csökkentésére. Ettől kezdve a szem lassú javulásnak indult, tensio emelkedett volt ugyan, de a fájdalmak türhetöbbek lettek. Az iris színe kezdett visszatérni, a pupilla megmozdult s 19-dik napon a tensio is normális lett, s ezzel együtt a látás is folyton javult. A mint a szem állapota megengedte, megtükröztem a szemet s a papilla felett közvetetlenül egy papillányi vértócsa, alatta egy fél papillányi vér borította a retinát. Felszívóul jódkaliumot kapott a beteg s távozásakor, a 30-dik napon, a vérzés jóval kisebb, a látása pedig + 10 0. Dioptriás üveggel 5/? lett. Feltűnő ebben az esetben a hosszan fennálló glaucomar még a lencse kibocsátása után is, mely abban találja magyarázatát, hogy a szemben levő összes véredényrendszer falzata a nagyfokú és sokáig — három hétig — tartó tensioemelkedés miatt annyira megváltozott, hogy a vércirculatio szabaddá válásával a folyadékátsztirödés bőven történt az artériás hálózatból, míg viszont a vivöeres és nyirkedényrendszer ugyanezen okból az elvezetésre képtelen volt. A lencse kibocsátásakor tanúsított óvatosság, a mint utóbb a retinalis vérzés mutatta, egészen helyén volt, mert az a vérzés bizonyára sokkal nagyobb terjedelmű lett volna a punctio erőszakos végzésével.