Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-12-07 / 6. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap" 49. számához.

6. szám.

Budapest, 1902. évi deczember 7.

SZEMÉSZET.

Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár.

TARTALOM. Grósz Emil: A trachomaellenes védekezés Magyarországon. 75. 1. — fícirlay János dr.: Az adrenalin alkalmazása a szemészetben. 7G. 1. — Hermann Emil dr. és Erdélyi Jenő dr. : A mydriaticumok élettani hatása. 78. 1. — Sildóssy Gyida dr.: A heidelbergi szemésztársaság gyűlése. 81. 1. — Folyóiratok át nézete. 82. 1. — Vegyesek. 82. 1.

A trachomaellenes védekezés Magyarországon,

Feuer Nathaniel műve.

Feuer Nathaniel 1902. november 25-dikén küzdelmes élet alkonyán, szenvedésteljes hosszas betegség után elhunyt. Pályáját az egyetemi szolgálatban tehát tudományos búvárkodás és oktatással kezdte, de elvesztve működése terét, katonaorvossá lett; mint ilyen nyert megbízást a torontáli szembetegség járvány megvizsgálására, s az ezen alkalommal végzett alapos kutatásai s szerkesztett fontos jelentései nyitották meg számára a belügyministerium ajtaját; 1886-ban kir. közegészségi felügyelő lett s mint ilyen szervezte hazánkban a trachomaellenes védekezést,

Feuer egyetemi tanulmányait Bécsben végezte, a szemészet elemeit Arit-tói tanulta, de szakképzettséget már Kolozsvárt, mint Schulek Vilmos tanár segédje nyert, így ő a vele egykorú mester iskolájának első neveltje. 1874-ben habilitálták s még ugyanazon évben átvelte a budapesti egyetemre kinevezett Schulek Vilmos tanár tanszékének helyettesítését s a szemklinika vezetését. Kolozsvári működése alatt több tudományos dolgozatot közölt, legjelentősebb az iriscystáról irt müve. A tanszék betöltésekor azonban mellőzték, s visszatért Bécsije, hol a keratitis neuroparalyticáról irt kísérleti és klinikai tanulmányával a tudományos világ elismerését vívta ki magának s egyszersmind a magántanári jogosultságot a bécsi egyetemre is megnyerte. Mindez azonban nem biztosította megélhetését s ezért katonaorvosi szolgálatba lépett és pedig előbb Zágrábban, utóbb Szabadkán, hol már alkalma nyílt szakképzettsége érvényesítésére, a mennyiben a városi trachoma-kórház vezetését is reá bízták.

Itt tartózkodása idejében: 1883-ban jelentették a belügyministeriumnak, hogy Torontóiban szembaj járványosán pusztít s az újonezozás eredményét nagyon megrontja, Tisza Kálmán belügyminister, kinek a közegészségügy fontossága iránt, mint a hogy azt majd csak az utókor fogja kellően méltányolni, nagy érzéke volt, azt kívánta, hogy szakértő vizsgálja meg az inficiált területet s e feladatra Feuer Nátháidéit kérték fel. A megbízást lelkiismeretesen s szakértelemmel teljesítette, 93,543 egyént három járás területén megvizsgált s kiderítette, hogy a lakosság 4'5°/0-a szenved trachomában.

Tisza Kálmán felismerte a veszély nagyságát, de egyszersmind azt is, hogy a védekezés szervezésére s keresztül vitelére Feuerben becsületes, képzett s szorgalmas munkatársat nyerhet. S ez idő óta tényleg az ő nevéhez, emlékéhez fűződik mindaz, a mi hazánkban e nagy csapás leküzdésére történt, Feuer ugyan, a mennyire helyzete s ideje engedte továbbra is foglalkozott más tudományos kérdésekkel is, a budapesti egyetemen habilitálták, 1895-ben a nyilvános rendkívüli tanári czímet is elnyerte, mégis ereje javát a trachoma ügyének szentelte, s ma, midőn a magyar szemorvosi iskola seniorját siratja, emlékének, úgy hiszem legméltóbban azzal áldozhatunk, ha összefoglaljuk s olvasóink elé tárjuk húsz éves szakadatlan munkásságának gyümölcsét: a trachomaellenes védekezés magyarországi szervezetét.

Az első lépés a trachoma terjedésének meggátlására már 1884-ben megtörtént, a midőn Tisza a Feuer által szerkesztett „trachoma-utasítást“ kiadta, ennek „első része a hatósági

közegek, illetőleg a községi lelkészek, jegyzők, tanítók, elöljárók s más értelmesebb egyének részére készült, hogy azok az abban foglaltakról ne csak tudomást nyerjenek s a hatósági intézkedésekről értesüljenek, hanem, hogy a népet alkalmas módon s úton felvilágosítsák, azt a betegség fontos és veszélyes voltára figyelmessé tegyék s az óvszabályok, valamint a hatósági intézkedések megtartására buzdítsák; a második része a kérdéses kórt tisztán szakügyi szempontból behatóbban, tüzetesebben ismerteti, a szakszerű gyógyeljárást tárgyalja s csupán az orvosok számára lévén szerkesztve, ezek közt osztandó ki“.

Az utasítás betartása kötelező s annak megszegése kihágást képez, melyet 5—100 forintig terjedő pénzbüntetéssel, esetleg 1—10 napig terjedhető elzárással büntetnek.

A második lépés, mely e téren történt, mai napig páratlanul áll, ez az 1886. évi V. törvényezikk megalkotása, mely a trachoma terjedésének meggátlásáról szól s mely kimondja, hogy a vagyontalanok ápolási költségei, a kiküldött szemorvosok díjazása, a szemkórházak s a trachoma-cursusok létesítése az államkincstár terhét képezik. A küzdelem tehát azon eszközökkel indult meg, a melyek az egyedül czélravezetők: tudománynyal, ismeretterjesztéssel s anyagi segítséggel, ugyanazokkal, a melyek alkalmazását Virchow már 1848-ban a sziléziai typhus leküzdésére javasolta.

Az igy megalkotott kereten belül Feuer mindenekelőtt a prophylaktikus intézkedéseket dolgozta ki, ezek alapját az ellenőrző szemvizsgálatok alkotják, melyek az egész országra kötelezők. Minden iskolát évente legalább kétszer megvizsgálnak s a ragályos jellegű trachomában szenvedő tanulókat kitiltják, míg a már kis fokú, vagy gyógyult bajban szenvedőket külön padba ültetik, megvizsgálják a gyári munkásokat (a súlyos eseteket a kórházba küldik), a hazatérő katonákat, a hatóságnál jelentkező munkásokat, a tolonezokat s különös figyelemmel az újonezokat. Mindezen vizsgálatokról jegyzőkönyveket vezetnek s azokat iskolákban, gyárakban, községházán megőrzik. Ezenkívül minden orvos köteles a tudomására jött trachoma-esetet a hatóságnak bejelenteni. Az igy kipuhatolt frachomások — kényszer útján is — tartoznak magukat gyógyíttatni.

Ennek lehetővé tételére nyilvános ambulatoriumokat szerveznek, melyek a trachomásokat ingyenesen gyógyítják, a hajléktalanokat, a nagyon ragályos alakban szenvedőket, azokat, a kik hanyagul járnak el, az operálást igénylőket s azokat, kik nagy távolban laknak, kórházba küldik. A költségeket csak azon esetben fizeti a beteg, ha ő maga vagyonos, míg hozzátartozói már nem kötelesek, a vagyontalanok ápolási díjai az államkincstárt terhelik, tehát úgy, mint a svphilisben szenvedők kórházi költségei nem esnek a betegápolási törvény azon intézkedése alá, mely még a szülők, nagyszülők, gyermekek s unokák fizetési kötelezettségét is megállapítja. Különös intézkedések védik a lakosságot a katonaság részéről való fertőzéstől, a mennyiben trachomas katonákat teljes gyógyulásuk előtt csak kivételesen szabadságolnak s a hatóságot ez esetben értesítik, úgyszintén akkor is, ha trachomában szenvedettek beszállásolása válik szükségessé.

Bő váladéké trachomás vasúton csak külön kocsiszakaszban utazhat, de minden körülmények között kísérővel.