Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-10-26 / 5. szám

14

ORVOSI HETILAP - DOLGOZATOK A BŐRKÓRTANI INTÉZETBŐL 1902. 2.S Z.

rativ folyamatot Elliot, Blumer és Klebs Írtak le, míg Bonaiuti, Török és Colombini eseténél az hiányzott.

Esetünknél egy körülbelül 4 óra óta fennálló alig észrevehető hyperaomiás udvarral bíró hólyagot excindáltunk a bal kézfej ulnaris ízülete felől a szövettani vizsgálat czéljaira.

A metszetek górcsői vizsgálata a következőket mutatta:

A hólyag födelét a némileg elvékonyodott szarúréteg képezi. A hólyagtartalom detritusában sejttörmelékek s nehány fehér vérsejt van. A hólyag űré által a str. Malpighi folytonosságában meg van szakítva. A hólyag alapját már nem az epidermis, hanem az irha papillaris rétege képezi. A hólyagűr körül a tüskéssejtek egvrésze nyúlványait vesztve legömbölyödött, míg mások a bőrfelszinre merőlegesen megnyúltak, j E megnyúlt sejtek, valamint a legömbölyödöttek egy részének protoplasmája duzzadt, kevésbbé festődő. A hólyag távolabbi környezetében is az egyes sejtek közötti hézagok kiszélesedetteknek látszanak. A papillák a hólyagnak megfelelő részen elpusztultak. Úgy a papillaris rétegben, mint a corium mélyebb részeiben levő kötőszöveti sejtkötegek közötti hézagok erősen kiszélesedettek s a kollagén rostok duzzadtak. Véredények tágultak, tátongok s lefutásuk mentén kisebb-nagyobbfokú be- | szűrődés észlelhető, mely perivascularis infiltratio magánál a hólyagnál nagyobb területre terjed.

Mellékelt két reproductio közül az egyik (L. 4. ábra) egy már a szarúrétegig emelkedett hólyagképződést tüntet fel, melynél a Malpighi-réteg egy része még nem pusztult el, hanem még mintegy válaszfalat alkot a két hólyagűr között.

Másik reproductiónk (L. 3. ábra) egy mikroskopikus hólyag képződésének helyéről nyújt felvilágosítást. E képen tisztáu látható, hogy a hólyagképződés ezen esetben nem az epidermisben, mint az észlelők legnagyobb része tapasztalta, hanem a corium legfelsőbb rétegében, a papillában indul meg.

Esetünknél tehát a véredények körül jelenlevő beszűrődés az aifectio lobos voltát jelzi, míg abból, hogy az edények környéke a hólyagnál sokkal nagyobb területen vannak beszüremkedve, következ'etjük, hogy a primaer momentum a véredények elváltozása, melynek következménye azon nagyfokú ex- és transsudatio, mely a sejtek cohaesióját meglazította.

Weidenfeld és Merkneíe a hólyagképződés physiologiájáról közzétett tanulmányaira támaszkodva, következőleg hiszszük magyarázhatni az erőművi behatás és az epidermolysis bullosa hereditariában megbetegedett egyénnél előforduló hólyagképződés között fennálló viszonyt:

A legkisebbfokú erőművi behatásra (mely hólyagképződésre nem hajlamosított, bőrön még semmi elváltozást nem okoz) a hereditaer praedisponált véredények kisebb mennyiségű exsudatióval reagálnak. E nem eléggé intensiv nyomás nem birja a cutisnál nagyobb cohaesióval biró epidermis basalis sejtrétegét áttörni (Weidenfeld) s ilyenkor, mint egyik ábránkon látható, a kötőszöveti sejtek és rugalmas rostok széttolásával subepidermoidalis hólyag képződik (esetünkbena cutis papillaris rétegében).

Valamivel nagyobbfokú ingernél a reactio is nagyobb lesz s az exsudativ folyadékmennyiség is növekszik. A nagyobb nyomás alatt levő folyadékáramlás gyorsul s áttöri a basalis réteg ellenállását s a sejteket egymástól eltolva a stratum Malpighiba jut s azt részlegesen emeli.

Még nagyobbfokú inger esetén a véredényekből is oly nagymennyiségű s oly nagy nyomás alatt álló savó ürül, hogy az áttöri a str. Malpighit, azt részben elárasztja, miközben a vehemens beáradás helyén a sejtjeit megnyujtja, illetőleg részben protoplasraájukat megduzzasztja s a basalis rétegnél is erősebb cohaesióval biró szarúrétegben akad meg s azt emeli el. Ily hólyagképződés képét nyújtja másik ábránk.

A hólyagképződés alapja tehát a mi véleményünk szerint is a véredényekben keresendő s a hólyag histologiai helyzetét az öröklött hajlamossága egyénnél az erőművi behatás foka s az arra reagáló exsudatio mennyisége adja meg. Minthogy azonban a hólyagnak elhelyeződése nincsen feltétlenül az epidermishez kötve, nem tarthatjuk az „epidermolysis11 elnevezést anatomice teljesen találónak.

Vájjon az erőművi hatáson kívül az epidermolysisnél a véredényekből kiáramló exsudatiós folyadéknak tulajdonítható-e oly hatás is, mely képes volna, chemice is hatva, meglazítani

az epithel és irha s az egyes sejtek közötti összefüggést, mint a mily hatást Kromayer tulajdonít a pemphigus folyadéknak s Colombini épen az epidermolysisnél jelenlevő exsudatio toxinjai- I nak, egyelőre még eldöntetlenül kell hagynunk.

Végre nem tehetem, hogy az esetnek közlésre való átengedéséért s a dolgozatom készítése közben tapasztalt támogatásért az egyetemi bőrkórtani intézet vezetőjének Nélcám Lajos dr. m.-tanár úrnak s Pertik Ottó dr. ny. r. tanár úrnak, a II. sz. kórboncztani intézet igazgatójának, ki intézetében a bőrkórtani intézetnek laboratóriumot engedett át, melyben jelen munkám szövettani részét volt alkalmam kidolgozni, őszintén köszönetét ne mondjak.

Felhasznált irodalom:

Beatty. Epidermolysis bull. British Journal of Derm. 1897. Bettmann. Über die dystrophischen Form der Epidermolysis bull, hered. Archiv f. Dermat. 55. k. 1901.

Blumer. Hereditäre Neigung zu traumat, Blasenbildung. Archiv f. Dermat. Ergänzungsband 1892.

Bonaiutti. Contributo alio studio della Epidermolysis b. h. II Morgagni 1890. Referálva: Monatsh. f. p. Denn. 30. k. 457.

Brocq. Traitement des mal. de la pean. 1890.

Besnier. Reunion des medecines de Saint Louis 1883.

Bowen. Journal of cutanous and genito-urin. Disease 1898. Referálva : Archiv f. Dermat. 49. k.

Colombini. Beitr. zum Studium der E. b. h. Monatshefte f. p. Dermat. 30. k. 457.

Csillag. Adatok a secundaer epidermidalis cysták lényegéhez. Magy. Orv. Archivum 1900. 2. f. Németül: Archiv f. Derm. 52 к. 1900. Elliot. Newyorki Dermatol. Társulat 1895. okt. 22.

Fox Tilbury. Beatty után idézve.

Goldscheider. Hereditaere Neigung zur Blasenbildung. Monatsh. f.

р. Dermat. VI. k. 1882.

Hebra-Kaposi. Lehrbuch der Hautk. 2. kiadás, 1874.

Hallopeau-Leredde. Dermatologie. Paris 1900. 157. 1.

Hallopeau. Annales de Dermat. 189ö.

Hallopeau. Nouvelle note sur la dermatose bulleuse heréd, et traumatique. Annales de Dermat. 1898. 722. 1.

Hopmann. Derm. Mittheilung. Münch, med. Wochenschr. 1895. 3. sz. Herzfeld. Berl. klin. Wochenschr. 1893. 820- 1.

Kühner. Hered. Anlage zur Blasenbildung. (Epidermolysis bull, hered.) Deutsche med. Wochenschr. 1886. 2. sz.

Kromayer. Anat. und Pathogenese der Pemphigusblasen. Dermat. Zeitschr. IV. k. 1897.

Legg, Wickham. Beatty után idézve.

Michaelson. Über Epidermolys. b. h. D. med. Wocheuschr. 1900.16. sz. Merk. Zur Frage der Blasenbildung. Archiv f. Derm. 53. к. Rékám. A dermatologiai anyag Budapesten. Orvosi Hetilap 1901. Payne. Beatty után idézve.

Philippson. Giorn. ital. déllé mal. veneree e della peile. 1900.

5. f. Referálva: Monatshefte f. p. Dermat. 32. k. 362. 1.

Róna. Zwei Fälle einer mit E. b. h. etc. Archiv f. Derm. 50. к. 1899. - Orv. Egyleti bemutatás 1899. febr. 11.

Rímel. Journal of cut. dis. 1900. 405. 1.

Spiess. E. b. h. der Schleimhaut. Arch. f. Laryngologie. 1899. 426. 1. Schmidt. Case of epidermolysis bull. her. Journal of the American Medical-Association. 190). 556. 1. Referálva : Annales de Derm. 1902. 73. 1.

Stelzte. Über Epidermolysis bull (hereditaria?). Inaug.-Dissert. München 1900.

Török. Epidermolysis h. b. Tudom. Dolgozatok Schwimmer jubileumára. Budapest.

Török és Vas. Über den Eiweissgehalt des Inhaltes verschiedener Hautblasen etc. Festschrift Kaposi 1901.

Valentin. Über hered. Dermatitis bullosa und hered. acutes Oedem. Berl. klin. Wochenschr. 1885. 10. sz.

Varga. Magyar derm, és urol. társ. 1897. szept. 23.

Vidal. Reunion des médecins de Saint Louis 1883.

Weidenfeld. Zur Physiologie der Blasenbildung. Arch. f. Derm. 53. к. Wilhelm. Eine seltene Combination eines Blasenauschlages etc. Wiener klin. Rundschau. 1900. 1. sz.

Ábramagyarázat. (XIII. t. 3. 4.)

str. c. = Stratum corneum — str. M. stratum Malpaghi — str. b. — Stratum basale — S. = Serosus infiltratio — D. = degeneralt sejttömeg a papillák helyén — /. = folliculusok P. — papilla — I. = infiltratio —

с. = veritékmirigy segmentumok — v‘ = tágult vénák — v‘‘ vena in rhexi — E — rugalmas rostok — a‘ — tágult arteria perivascularis infiltratioval.

A verruca senilis szövettanához.

Irta: Poór Ferencz dr.

Két szövegközti ábrával.

Sajátságos, hogy még oly bőrmegbetegedések is, melyek a dermatologiai gyakorlatban elég gyakran fordulnak elő, szövettanilag nincsenek eléggé kidolgozva. Ilyen a verruca