Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-10-26 / 5. szám
1 902. 5. sz. ORVOSI HETILAP - SZEMÉSZET 63 ember trachomája meggyógyul, ha a csomókat bármily tetszésszerinti eljárással eltávolítjuk s kellő diaetetikus és gyógyszerekezeléssel gondoskodunk a többi kóros elváltozások visszafejlődéséről. A trachomás vidéken lakó ember, különösen a szegény, munkás osztályból való ember örökösen ki van téve a reinfectionak ; ez nem csoda olyan helyeken, a hol egyes családokban a nagyapától kezdve a csecsszopó unokáig mindenki trachomás. Kuhnt königsbergi működésének első idejében csak ú. n. mechanikus kezelésre szorítkozott (expressio, thermocauter, scarificatio stb.); ily módon gyógyított betegei közül csak 10°,o gyógyult meg egészen, a többinél a trachoma megújult, ellenben most excisioval gyógyított betegeinek 50—60°/o-a marad trachomamentes. Kuhnt ezen körülményt úgy magyarázza, hogy a műtéttel eltávolítván a kötöhártyának azon részét, a mely a trachomás csomóknak fészke és kedvencz helye szokott lenni — ezáltal a betegek bizonyos fokú immunitást szereznek újabb fertőzésekkel szemben. Kuhnt adatai alapján tehát az áthajtási redök kimetszését súlyos járványnyal sújtott vidékről való betegeknél ajánlatosnak kell tartanunk, míg egyéb helyekről való trachomásoknál reá szükségünk ritkán lesz. A műtét után a szemet még kellő utókezelésben kell részesíteni, mert természetesen minden kóros részt operative eltávolítani nem lehet. Kuhnt, ha a pillaporcz ép, csak magát az áthajtási redöt vágja ki; ha a porcz megvastagodott, ebből is kiirt egy darabot. A kifordított felső szemhéj szélének közepét egy segéd horgas csípővel megfogja s a szemhéját egy a szemhéj bőre mögé tolt spatulával megfeszíti. A műtő a szemhéjszéltől 2'5 mm. távolságban szikével átvágja a kötöhártyát és a porczot; ezen metszés két végpontja találkozik az áthajlási redöben a csomók mögött már előzetesen ejtett seb végeivel. A porczot óvatos ollóraetszésekkel lefejti egyrészt az orbicularisról, másrészt a levatorokról s az így kipraeparált porcz eltávolítása után az áthajlási redőnek megmaradt részét pontosan behelyezett varratokkal odahúzza a szemhéj szélén megmaradt porczlécz sebszéléhez. Ha a kötőhártya teljesen heges és rövidült, de e mellett a pillaporcz erősen beszűrődött, vaskos (s a corneát folytonos pannus eruptiok bántják), Kuhnt kihámozza a porczot181 a kötőhártya teljes megtartásával. A sebzés ugyanúgy történik, mint az előbb leirt műtétnél, a porczot azonban nemcsak az izmokról, hanem néhány szikemetszéssel a heges kötőhártyáról is lefejti, a a mi igen könnyen sikerül. Varratok alkalmazását ennél a műtétnél nem ajánlja. Kuhnt állítása szerint a porcz kihámozása bámulatos eredményeket ad a makacs pannusok gyógyulásában. F eue г 203 tanár, ki ezen műtétet szintén kipróbálta, eredményétől ugyancsak meg van elégedve. A mechanikus és operativ gyógyítási módoknak ezen rendkívüli kifejlődése és tökéletesedése daczára is a gyógyszerekkel való kezelés egyáltalában nem nélkülözhető. A műtét segítségével eltávolítjuk a trachomás csomók legnagyobb részét, néha valamennyit is, de a kötöhártya diffus lobosságának s a papillaris túltengéseknek megszüntetésére mégis a legtöbb esetben gyógyszerekre lesz szükségünk. Ezek különösen két periódusban alkalmaztatnak: Friss, nagy izgalommal járó trachománál a szem megbékítésére (hogy a kötöhártya a műtéti beavatkozást elbírhassa), és másodszor az operativ eljárás után utókezelésül a még visszamaradt kóros elváltozások ellen. Mint említettük, a 80-as években és a 90-es évek elején (s részben még ma is) a sublimat csaknem minden egyéb szert kiszorított a használatból; ezt használták mosogatásokra, szemcseppekül, ecsetelésre, masszálásra. Az utóbbi években már sokan vannak, a kik a sublimattal nincsenek egészen megelégedve s visszatértek a legrégibb, de talán a legjobb szerekhez, az argentum nitricum és kékkőhöz. A sublimattól való ezen elpártolásban nézetem szerint nagy része van annak, hogy a Keinig-féle kezelést, mint nagy hírre szert tett eljárást, csaknem válogatás nélkül alkalmazták mindenféle trachománál sokszor mint egyedüli gyógymódot. így derültek azután ki a hátrányok ; a sublimat, az bizonyos, hogy kitünően hat, részint a csomók felszívódására, főképen azonban a papillaris túltengések ellen. Hatása azonban, még a vérig való masszálással is, felületes; így azután, a mint azt Imre József 208 leírta és mi is a szemklinikán többször tapasztaltuk, gyakran látni sublimattal kezelt szemeken teljesen sima, sőt lipges, vékony tarsalis kötöhártyát, a mely mögött kocsonyás tömegek vannak és vaskos beszürödéstöl duzzad a pillaporcz. Gyógyultnak az ilyen esetet nem mondhatjuk, sőt talán még javultnak sem. Az argentum nitricum a mostani trachoma-kezelésben csaknem kizárólag 1—2°/o-os oldatban használtaik ecsetelésre; csak kevesen használják nagyobb töménységben, pl. Tr uh art 159 5°/o-os oldatban Szemcseppekül nem igen jó, mert könnyen argyrosist okoz. A lapisszal együtt a cuprum sulfuricum is visszajutott régi jogaiba. A simára csiszolt kékköjegecznek kitűnő trachomaellenes hatását újabban különösen R a e h 1 m a n n 176 és G r e e f f181 méltányolják és valóban a száraz papillaris túltengések meggyógyításában a kékkövei semmiféle más szer nem mérközhetik ; határozottan hibás dolog azonban a szert a beteg kezébe adni otthoni használatra. A cuprum igen izgató hatású gyógyszer s ha az általa okozott izgalom a megengedett határokat meghaladja, ártalmassá válik. Greeff szerint ha hoszszabb ideig kékkövei égetett szemet nyolez napig pihentetünk, néha csodálatos gyors javulást tapasztalhatunk. A kékköjegecz tehát csak a gyakorolt és óvatos orvos kezébe való, nem pedig a betegébe. Híg szemcseppek gyanánt vagy ‘/a — l°/o-os kenőcsben meggyógyult trachománál utólagos kezelésül otthonra is rendelhető. 1863-ban a lieidelbergi congressuson War lomont56 a kékkőnek glycerines oldatát ajánlotta collyrium gyanánt még pedig 1—2 : 8 arányban ; azt tartja róla, hogy ilyen nagy adagban sem izgat jobban, mint kicsinyben és jobban hat. Ez a formula fentartotta magát sokáig, 1870-ben S c h w e i g g e r06 pártolja, 1887-ben A badie113 (fentebb már leirt) scarificáló eljárásában ugyancsak 1 :8 arányú glycerines kékkő-oldatot ken rá a felsebzett kötöhártyára. (Későbbi években már sublimatot használ e czélra). D e b a g о r i j - M о к r i e w i t s c h 143 (1892) úgy jár el, hogy görbe ollóval lenyirja a trachomacsomóknak felső kiálló részét s a sebeket 1:8 — 16 arányú glycerines cuprum suit’, oldattal edzi; ezen eljárásnak czélja erős edzés mellett az ép I kötőhártyarészeket lehetőleg megkímélni. Ezen kiváló hatású gyógyszereken kívül, mind mindig, úgy ezen időszakban is, évről évre sok mindenféle egyéb gyógyszert javasolnak a trachoma gyógyítására, a melyek egy része az általánosan ismerteket és használtakat lenne hivatva helyettesíteni, más részét pedig antiseptikus, adstringens vagy caustikus hatása révén kisérletképeu próbálták ki és alkalmazóik az eredménynyel j meg lévén elégedve, ajánlják. A higanykészítmények közül Wolf ring (1880) a szürke kenőcsöt vaselinnel keverve használta a szemrésbe kenve. (N i eden ugyanezt eredmény nélkül alkalmazta.) Pan as (1892) a trachoma heges időszakában scarificál és a kötöhártyát 10°/o-os higany óíTm/fí-kenöcscsel masszálja meg. Debagorij - M о к r i ewitsch 158 (1894) sublimat helyett 1:240 arányú higany bijodürj oldatot használ, mert kevésbbé izgat. (Hogy mily anyag segítségével oldja, nincs közölve). S i m i128 (1890) a kötőhártya irrigálását végzi 36 — 45°-ra melegített '/^'/oo-es hydrargyrum bijodntumold.ittal. К u h n t egészen friss trachománál a kezelés bevezetéséül ^юо/оо-ез hydrarg. oxyeyanatum-ohhüot használ irrigálásra. Kenneth Scott160 ugyanennek 4°/o-os (!) oldatával ecsetel. Jodkészítmények. A tiszta jodot Nesnawoff170 (1897) és más orosz és lengyel szemorvosok használják kevés aetherrel fehér vaselinolajban oldva (1 — 3"/o); vattával kenik a kötöhárj tyára. Wagjewsky 117 (1887) ajánl 1 rész jodot 2 rész jodkalival 2000—4000 rész vízben feloldva ecsetelésül. R i о s e 11 i178 (1897) a jódnak in statu nascendi beálló erős hatását használja ki; a kötöhártyát 1 : 20 arányú jodkali-o\ŐL&it&\ s utána hydtrogen[ hypcroxyddal ecseteli be. Ugyanezen ezélnak szolgál a jodsav kezelés is, a melyet 1900 ban ajánlott Schiele.200 A jodsav a konyhasótartalmú könnyekkel érintkezve bomlik s a szabaddá lett jód in statu I nascendi erélyesen megtámadja a granulálhat. Sch. a jodsavat részint pálczikába öntve használta (mint régebben a pokolkövet), részint 5 - I0°/o-os oldatban ecsetelésre. 1—3°/o-os oldatát szemcseppekre ajánlja, kenőcsben 11A°/o-os arányban. Fokozni lehet a hatást jodkalinak belső adagolásával. Ajánlja ezen két szert együttesen is ecsetelésre, a mely utóbbi módszerrel mi is megpróbálkoztunk. A kötőhártyát előbb 5°,'o-os jodsav-oldattal, rögtön utána pedig 6°/o-os jodkali-oldattal kentük be; a szabaddá váló jód az I egész kötöhártyát barnára festi. A szer az argentum nitricum *
