Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-10-26 / 5. szám

60

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

1902. 5. sz.

9. 1900. XI. 27. К. V. 55 éves. Periostitis orb. sin. Teljes oculomot-bénulat. Neuritis opt.; ujjakat olvas 4 m.-ről. Elmaradt.

10. 1900. XI. 29. Sz. J. 23 éves leány. Mindkét oldalon heveny neuritis retrobulb.; az orbita csúcsa nagyon érzékeny, valamint külső oldala is, jobb szem látása — 5/10, balé = 5/7. Chlorotikus egyén. KJ + Fe. — 1901. I. 5. Semmi fájás, látás mindkét szem = 6/7. Opt. színe külső szélükön kékes; ordin. argent, nitr. belsőleg. Elmaradt.

11. 1901. IX. 9. K. M. 3% éves leány. Két hét óta felső szemhéja lóg; szemrés 3 mm., szemhéj elsimulva, szemgolyó be- és kifele tolva: a belső zugban felfele terjedő diffus ellenállás. Nagy fájdalma nincs. A szemgolyó teljesen rendes; láta jól reagál, kevés vérbőség a retinában. — 1902. Y. 7., mikor harmadszor láttam, még a szempilla álmosan fekszik, de a szemgolyóval együtt jól emelkedik, szemgödör falán semmi daganat, semmi más kóros jelenség nincs.

12. 1901. XI. 15. M. Sz. 20 éves leány; hetek óta fokozódó fájdalmak a bal szem körül; nyomásra nagy érzékenység az egész orbitában, szemgolyó mozgatása és hátranyomása egyenlően fájdalmas; dagadtság sehol sem tapintható, csak a külső alsó szélen a csont gömbölyűbb. Szemgolyó mozgásai rendesek, de látása — rossz fény érzet. Láta középtág, alig reagál, iris sötétebb, kevés ciliar-inj.; üvegtestben sok nagy czafat, az alig látható látóidegfő duzzadtnak gondolható. Ordin. bedörzsölő kúra, jodkali; bekötés (párh. kötés).

— XI. 26. Változatlan. Szemgolyó belöveltebb. Nadályok a halántékra. — 1902. I. 6. Az orbita felső széle érzékeny még; üvegtest átlátszóbb, jó fényérzet. — III. 20. Ujjakat olvas T5 m.-ről! Láttér szűk. Üvegtest jóval tisztább; opt. vérmes, elmosódott szélű; érhártyában lencsényi és nagyobb, rozsdaszínű foltok szétszórtan (vérzések maradványai). Többször nem láttam.

13. 1902. V. 4. K. J. 40 éves férfi. Három hét óta nem lát jobb szemével, sokat szenved „csúzos“ fájdalmakban. A szemgödör csúcsa igen érzékeny a bulbus hátranyomására; mozgatása is fájdalmas; hónapok óta fájdalmai vannak halántékában. Látás kézmozgás; opt. igen hideg, kékes-fehér színű, lapos; erek szűkek. Elmaradt.

14. 1902. V. 20. A. M. 9 éves leány. Vörhenyes volt; a baj 7-dik hetében vették észre, hogy szemhéja csüng baloldalt. Most tökéletes oculomotorius-bénaság; a könnytömlő táját kivéve az orbita minden pontja igen fájdalmas. Látás

— 5/15; opt. rendes. Jodkali, kenőcsben is. — VIII. 7. Szem minden mozgása rendes; láta max. tág, merev. Most az orbita csak a könnytömlő táján érzékeny. — IX. 10. Látás — 5/6; púp. merev, 4 mm. ; alkalmazkodás hiányzik.

15. VI. 23. S. J. 44 éves férfi. Hat hét óta csüng felső szemhéja bal felől; egyenes nézéskor széle a láta közepéig ér; szemgolyó le- és kifele mozdul egy keveset, le van tolva helyéből s kissé kifele; kevés exophthalmus. Látás - 6/7 ; púp. nem reagál, 3 mm. tág. Alkalmazkodás mindkét szemen egyenlő (+1'5 D.-val Cs No I-et 25 cm.-ig befele). Nyomásra nagy fájdalom a szemgödör egész belső felében; orra dugult, füle régen beteg, soha sem folyt. Jodkali. — VIII. 6. A szem hiányosan, de mindenfele mozog, fájdalmasság változatlan. Elmaradt.

Ezek az esetek (melyek mind vidéki, tőlem távol lakó egyéneket illetnek s behatóbban észlelhetők nem voltak) előttem azonos megbetegedés különböző fokozatainak tűnnek fel. A szemgödörben van valamely, a csontfalat érzékenynyé tevő, fájdalmakat okozó, megbetegedés, mely a szemnek vagy szemizmoknak betegségét vonja maga után; minden esetben első volt a szem körüli fájás, aztán romlott meg a látás vagy a szem mozgása — s amaz mindig előbb mult el, mint emezek. Fontos kürülmény, hogy az illetők túlnyomó számban egészséges, többnyire viruló szervezetitek s alig van köztük gümőkórságban vagy luesben szenvedő; egy sincs olyan, ki sérülésben, s alig egy pár, ki határozottan meghűlésben keresné a baj okát. A szemgödörbeli fájás és nyomásra való nagy érzékenység mellé hol a látó ideg, hol egy izom (abducens), hol egy egész idegtörzsök (oculomotorius) baja csatlakozik, egy

esetben súlyos érhártyai változás. A szemgödör fala hol fent, hol kívül, hol mindenütt fájdalmas; néha (főleg a látóideg megbetegedése alkalmával) csak az orbita csúcsa érzékeny. Mi köze van e bajoknak a szemgödör falaihoz? Miért van egyik neuritis mellett ilyen csontfájás, másik mellett miért nincsen ? És miféle fájdalom az a szemgödörben, mely a fájdalmon kívül néha semmi más tüneményt (tapintható daganatot, genyedést) nem okoz? Ilyen kérdések merülnek fel előttem, ha ezeket az eseteket és másokat, magam elébe képzelem. Es, bár az észleletek tökéletlenségét magam látom legjobban, megpróbálok felelni rajok, főleg azért, hogy bővebb vizsgálódásra indítsak másokat, kiknek több oldalú észlelésre több alkalma és módja van.

A gondolatomban forgó esetekben, melyek mind genyedség nélkül folytak le, az orbitalis eredetű izombénaság, vagy neuritis stb. soha sem volt nagyobb tömegű kóros lerakodás erőművi hatásának tulajdonítható; az sem vehető fel, hogy a szemgolyó megtámadott részébea azonos, általános ok egyidejű hatása szerepelt volna; hiszen soha sem volt jelen lueses retino-chorioiditis, tubere, iritis stb. Az orbitában fennálló folyamat természete legtöbbször nem is volt nyíltan gyuladásos; a „csonthártyalob“ nevet csak azért használhatom, mert nem tudom mással kifejezni azt az állapotot, mikor a csont egy vagy más helyen, (nem a trigeminus két orbitális ágának helyén) nyomásra fájós volt s önként is fájdalmak állottak fenn. Hogy az ilyen állapotot a legtapasztaltabb szerzők is „periorbitis“, szemgödörbeli periostitis névvel jelölik, ismeretes. Azok a néha igen kifejezett szemkörüli, csontbeli fájdalmak bizonyosan valamely feszülésnek, idegvongálásnak vagy nyomásnak következései, a mik azonban — nagyon lehetséges — nem is gyuladásból, csak duzzadtságból származnak. Más esetekben nyilvánvaló a gyuladás, mert a gyuladt hely dagadtsága is jelen van s tapintható, vagy a szemgolyó eltolásából bizonyos. A periorbitán tehát, igen kis területeken az izgatottság és gyuladás különböző fokai vehetők fel; és ennék a származása bizonytalan.

Általánosan elfogadott nézet, sőt tapasztalat, mint Axenfeld legújabb közlése is bizonyítja, 1 hogy a szemgödörbeli genyedések legtöbb esetben kívülről, az orrnak melléküregeiből indulnak ki; legtöbbször a' homlok-öböl, gyakran a rostacsonti öböl genyedése terjed át a szemgödörbe. Sok eset vau ezek között, melyekben a legpontosabb szakszerű vizsgálat sem mutatja ki az orr betegségét, sőt olyan eset is van (Axenfeld is közöl ilyet), hogy a homlok öböl genyedése, mire a szemkörüli tályog műtételére került a sor, már magától elmúlt, sőt az öböl azon fala is épnek mutatkozott, melyen pedig a gyuladást okozó fertőzésnek át kellett hatolnia. Úgy látszik tehát, hogy ezekben az öblökben (az ék-csont öblét is hozzá kell vennünk) súlyos és hosszú genyedések állhatnak fenn, igen bizonytalan jelenségek között, a nélkül, hogy határozott tudomására jutnának betegnek és orvosnak, leginkább azért, mert az orr még máig is mostoha gyermek, bajait sok figyelemben nem részesítjük. Hány makacs orrvérzés, könnyezés, fejfájás, szédülés, úgynevezett náthásság, bűzös orr stb. okát keresik más régiókban az orr helyett, vagy ebben, a melléküregek helyett!

Nem mondhatom, hogy a szóban levő esetek vonatkozását az orrhoz ismerem; egyet találtam, hol az orr és fül beteg volt. De tudom, hogy szemkórházunk betegeinek felénél több szenved valamely orrbajban; nem mindig olyanban, melyet szemük bajával kapcsolatba hozhatnánk, de még ez a thema úgy sem eléggé kidolgozott. Ezért nem tudok mást gondolni, minthogy az ily nem genyedő csonthártyái izgatottság, és a belőle származó szembajok, szintén valamely orrbaj vagy inkább öböl-baj (sinusitis) következményei. E felvétel lehetősége ellen bizonyára nem lehet kifogást tenni; ha genyedő gyuladások eredhetnek az ép csontfaltól védett szemgödörben, az öblök valamelyikének baja és baktériumok átvándorlása miatt, miért ne juthatnának át nem genyedő lobfolyamatok ugyanazon helyekről, mikor erre kész útjaik vannak ? A szem-1 Deutsche med. Wochenschrift 1902. 40. sz.