Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-08-31 / 4. szám

1902. 4. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMESZET

A pavilion 621 [j-m. területet foglal el. A nagy kórtermek hossza 12 méter, szélessége 8—5, magassága 4'80m. A nappali tartózkodásra szánt előtér 4 —8'80 méter s innen nyílik a loggia. Eredetileg a két kórterem 28 ágyra volt berendezve. Később a nappali helyiségekbe 3—3 ágyat helyeztek.

A berendezésen mit sem változtattam, csak az emelkedő betegforgalommal még négy ágyat kértem s kaptam, úgy hogy jelenleg a két külön szobával együtt 40 beteg helyezhető el. Nagyon kívánatos, hogy a pavilion még egy emeletet nyerjen, ez esetben az operáló szoba s az operáltak az emeleten, a gyuladásos betegek a földszinten nyerhetnének elhelyezést, ugyanitt a trachomások számára lehetne elkülönítő helyiségeket berendezni.

* * *

Az osztály működésében az oktatás nem játszhatott olyan szerepet, mint azt óhajtottam volna. Az osztály elhelyezése lehetetlenné teszi, hogy az amúgy is elfoglalt orvostanhallgatók kijárjanak ; ezért egyetemi előadásaimat kizárólagosan a szemklinikán tartottam ; a közkórházakban az orvosgyakornokok száma is megfogyott, minek oka részben abban van, hogy az orvostanhallgatók száma majdnem felére apadt volt, részben, hogy a végzettek közül 110-en az egyetemi intézetekben nyerhetnek mint gyakornokok elhelyezést. Ilyen körülmények között a tanításra kínálkozó anyagot úgy igyekeztem felhasználni, hogy a kórházi munka végeztével a déli órákban hetenként egyszer a többi osztályok alorvos és segédorvosai számára demonstrálást tartottam. Az érdeklődés nem hiányzott, a kivitel mégis nagy nehézségekkel járt mert többen délelőtt 7—12-ig sem készültek el egyéb hivatalos munkájukkal s ha igen, akkor kimerültén kezdték meg önkéntesen vállalt újabb munkájukat. A demonstrálások legbuzgóbb látogatója az egyik kórházi főorvos volt.

❖ , ❖

*

Számadásomat ezúttal is a hála szavával zárom, ez elsősorban a kórház igazgatójának : Ludvik Endre dr.-nak szól, ki attól a pillanattól kezdve, amikor az osztály vezetését átvettem, törekvéseimet nemcsak jóindulattal, előzékenységgel, hanem szeretettel és barátsággal támogatta. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között fájó szívvel válók meg a kórháztól s ez alkalommal is kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy lemondásom egyedüli oka az, hogy az osztályt hivatásom: az egyetemi oktatás körébe beillesztenem — elhelyezésénél fogva — nem sikerülhetett. Annak, hogy az egyetem alkalmazott tanára kórházi osztályt vezessen, csak úgy van értelme és jogosultsága, ha a tanári és főorvosi működése egybeforr. Ilyen körülmények között a kórházi osztály az önálló klinikát pótolja s helyettesíti. Külföldön ezen berendezésre számos példa van s a legközelebbi múltig minálunk is volt. De a két feladatot elválasztva, egy személy nem felelhet meg, kifogástalanul mindkettőnek.

Az a meggyőződésem, hogy az egyetemi tanárnak ott kell tudományos munkásságot kifejtenie, a hol tanít s ott kell tanítania, a hol búvárkodik, mert az egyetemi oktatás alaptörvénye, hogy a tudomány a hallgatóra in statu nascendi gyakorolja a legnagyobb hatást.

Viszont egy közkórházi osztály vezetőjétől meg kell kívánni, hogy tevékenysége súlypontját a kórházba helyezze. Egy önálló osztály senkinek sem képezheti melléktevékenységét! Minthogy pedig a kifejtett okokból a feladatok olyan szükséges egyesítése az én szememben lehetetlennek látszott, az incompatibilitás ezen valódi értelmét tisztelve: a szép kórházat s annak orvosi karát, melynek minden tagja, úgy a mint kell is, egész erejét szenteli osztályának, el kellett hagynom, hogy egyetemi kötelességeimnek lelkiismeretem szerint megfelelhessek.

ÍROD ALOM-SZEMLE.

A serumnak az ulcus serpensre való hatását tanulmányozta Römer, s vizsgálatainak eredményeiről terjedelmes monographiában számol be. A pneumococus-serum történetének ismer - tétése után azon kisérletsorozatof vázolja, melyet a serumnak az ulcus serpensre való praeventiv és gyógyító hatását illetőleg végzett;

kísérleteit tengerimalaczokon, majmokon és utóbb embereken is folytatta és pedig oly módon, hogy az állatokon pneumococcussal előidézett ulc. serp. eseteiben a serumot (körülbelül 2—4 cm3) a bőr alá fecskendezte. Kitűnt, hogy a kísérleti állatok valamennyiénél a serum tényleg hatásos volt; a már kifejlődött ulc. serp. a serum adagolása után megállapodott és cauterizálás nélkül j gyógyult. E jó eredményektől felbátorítva, emberen is, bár csak ! kis számban kísérletet tett, ezen eljárás értékének kiderítésére s I noha biztos Ítéletet ez idő szerint még nem adhat, mégis úgy látszik, hogy a serum az ulcus serpens gyógyulását embernél is kedvezően befolyásolja. E kérdés eldöntése a klinikai vizsgálatok számára mindenesetre tág teret nyújt. Elsősorban az lesz kutatandó, hogy a cornea felszínének sérüléseinél a prophylactikusan I alkalmazott serum mennyiben képes az embernél az ulc. serp. kifejlődését megakadályozni; a vizsgálatokra természetszerűleg azon esetek lesznek a legalkalmasabbak, a melyeknél a serum- J therapia a sérülés után lehetőleg már rövid idő múlva foganato- I sítható. A gyógyító hatás tanulmányozása érdekében minden adott esetben bakteriológiai vizsgálat végzendő pneumococcusokra. Klinikai megfigyelésekkel kell megállapítani, hogy a sérülés után mennyi idő elteltével s a fekély mekkora kiterjedése mellett alkalmas még a serum az ulcust megállapodásra bírni s továbbá mennyiben j van a serum hatására a beteg korának s a fertőzés virulentiájá; nak befolyása. Hosszas tapasztalatok lesznek hivatva eldönteni azon kérdést is, hogy a cauterizálás daczára továbbterjedő ulc. serp. eseteiben képes-e a serum az ismételt cauterizálásokat el- I kerülhetövé tenni. Ily irányú kísérletekre a serumnak bőr alá és j subconjunctivális alkalmazását ajánlja, melynek kiegészítésekép I még a serumnak directe a fekélyre való csepegtetése jöhetne szóba. (Arch. f. ophthalmologie LIV. k. 1. füzet.)

Lettner Vilmos dr.

A nagyfokú rövidlátás operálásáról érdekes közlés jelent meg Voigt tollából. A lipcsei szemklinikán tett tapasztalatai alapján a következő conclusiokra jut:

1. A nagyfokú rövidlátás operálásakor a primaer extractio linearis előnyösebb, mint a discissio, mert

a) ceteris paribus két operativ beavatkozás elégséges, miáltal a gyógyulás tartama rövidül, az infectio veszélye csökken ;

b) az üvegtest sikeresebb kímélését teszi lehetővé;

c) a súlyos glaucomás rohamok ritkábbak.

2. A discissiot lehetőleg csak akkor kell megtenni, ha felszívódásra képes lencsetömegek nincsenek már.

3. Kis utóhályog képződése nem rontja az operálás prog- I nosisát.

4. Rendszerint mindkét szem operálására kell törekedni, mivel a munkatávol növelésével lehet igazán a rövidlátás növekedését akadályozni és binocularis látást elérni. Előbb a rosszabblátó szemen kell operálni.

5. Ha az egyik szem már vak, a másik csak szoros indicatiók alapján s a beteg határozott óhajára operálandó.

6. Egy későbbi ideghártyaleválás veszélyét a lencse eltávo[ litása nem növeli.

7. A rövidlátás növekvése nem volt constatálható. (Arch,

f. Opthth. LIV. 2.) G. E.

Folyóiratok átnézete.

Archiv für Ophthalmologie, LIV. kötet, 2. füzet. Weinhold : A I széttérő ideghártyadéllőkkel való látás. Salomonsohn: Az egyoldali ophthalmoplegia exterior localizálása. Voigt: A nagyfokú közellátóság gyógyítása az átlátszó lencse eltávolítása útján. Schlodtmann: Vakon születettek optikai localizálása. Quttmann: A nagyfokú közellátóság keletkezésére vonatkozó klinikai és statistikai adatok. Pagenstecher: A látóideg daganatairól. Salzmann: Az érhártya sorvadása közellátó szemekben.

Klinische Monatsblätter für Augenheilkunde, 1902. junius.

I Meyerhof: Az iris és corp. ciliare sarcomájára vonatkozó újabb vizsgálatok. Peters: Vizsgálatok adenoid szöveteken, különös tekintettel a trachomára s megjegyzések az úgynevezett „fonalas“ keratitisre. Müller: Adatok az operatív szemészet köréből. Natanson: A szemteke burkainak kétszeres átfuratása vasszilánkkal. Pflüger: A lagophthalmus kezelése.

Zeitschrift für Augenheilkunde, VII. kötet. 6. füzet. Raehlmann : A retinalis erek sclerosisos megbetegedésének felismerése szemtükörrel.