Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-08-31 / 4. szám
44 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET különben szarúhártyafekélyek edzésére is használták ; (ily esetben sok hátránynyal nem jár, mert a fekély helyén amúgy is heg képződik majd.) A szernek híg oldatokban való alkalmazása mai napig is fennmaradt; 1—2°/o-os oldatban ecsetelésre vagy collyriumképen használta Graefe és használják ma is kiváló klinikusok, többek közt Sehmidt-Rimpler és Sattler; utóbbi különösen conj. follicularisnál. Peltzer65 1870-ben kenőcs alakban ajánlotta. A Buys-féle kezelés sikerein felbátorodva De Condé43 1850-ben különböző egyéb szerekkel kísérletezett, a melyeket ugyancsak poralakban hintett fel. Megpróbálkozott többek között a tanninnal is, de nem volt vele megelégedve; nagy fájdalmat, erős duzzadtságot okozott, de a kivánt eredményre nem vezetett. Sokkal szerencsésebben járt ezen kiváló adstringens szerrel Hair ion48 (1851), a ki 5 rész tannint, 20 rész vízzel és 10 rész gúmmi-arabicummal keverve megalkotta a sok ideig kedvelt „mucilage tannique“-ot, a melyet sokan az eczetsavas ólomnál többre becsültek s a mely enyhébb, de sok váladékkal járó trachománál kitűnő szolgálatokat tett. Ez a szer meglehetősen ismertté vált mindenfelé: így pl. az 1859-iki bruxellesi trachomacongressuson53 Müller porosz delegatus dicséri, Quadri57 nápolyi orvos, a conservativ trachomakezelés nagy híve, 1863-ban szintén ajánlja. Később ezen tannin mucilago kiment a divatból, helyette némely orvosok tannin-syrupot (Wolfe 1876.)82 hoztak javaslatba, mások mnt Cyr02 1866-ban és Agnew80 1880- ban 3—10°/o-os vizes tannin-oldatot sp г а у segítségével fecskendeztek a conj uncti vára. Az 50-es évekre esik még a chromsav caustikus hatásának igénybe vétele is. Hair ion52 használta először 1858-ban töményen vagy vízzel egyenlő részekben. Serres 1866-ban chromsav kristályt próbált ki étetésre, 1886-ban pedig Darier108 és tanítványai ajánlották alkalmazásra töményen. Állításuk szerint jól hat kemény, renitens túltengések ellen, a melyek más szereknek ellentállanak; alkalmazása igen fájdalmas, nagyobb körben nem terjedt el. A felsoroltakon kivül még számos gyógyszert ajánlottak a század közepe táján részint causticumok, részint adstringensek gyanánt, a melyeket azonban felfedezőjükön kivül nem sokan propagáltak. Ilyenek: a liquor báli caustici híg- oldatban (Trusen33 1846); a tömény jodtindura (Fromont f i l s37 1848). A clilorzink-et 1849-ben Hays41, ugyanazt 2 rész kali nitricummal pálczikába öntve 1872-ben Just78 ajánlotta causticumnak az argentum nitricum helyett. Wallace 42 1849-ben aranycMorid-ot, F о Ilin51 1856-ban ferrum sesquichloratum-ot proponált. Számosán használták a chlorviz-et szemcseppiil Graefe50 ajánlatára friss trachománál, ha az izgalmi tünetek miatt erélyesebb szerek használata még nem indicált. A timsóport elhagyták teljesen. Az operatív kezelés a század közepe táján meglehetősen háttérbe szorult. A reactio a túlzott és erőszakolt lapis égetések után nagy volt, a gyógyítás egészben véve conservativ alapokon nyugodott, a véres beavatkozásoknak kevés barátja akadt. A már Walther által gyakorolt excisiókat azonban mégis egyik másik szemorvos szívesen végzi s előnyt ad nekik egyéb kezelési módok felett. Ilyen volt Luten s17 antwerpeni katonaorvos (1838) és C h i z e 11 e15, ki a csomókimetszés megkönnyítésére ugyanakkor egy kettős csipőt (pince double) talált fel. Az angol orvosok Weiss leírása szerint csak kivételesen nagy granulák vagy túltengések esetében operálnak. Pir inger23 részletesen leírja a kimetszések technikáját, 1842-ben Guépin28, 1846-ban Garzia Y. Vazquez34 spanyol orvos a Percy-féle ollóval ismételten kis kimetszéseket tesznek az áthajlási redöböl s ebben megelőzték Pilz40 prágai szemorvost (1854), a kit német irók a csomókimetszés feltalálójának szeretnek nevezni. Pilz kis görbe ollóval vagdalta ki a csomókat, egy ülésben kettőt hármat; a kimetszéseket 2—3 nap múlva újra folytatta. Eljárásában követőkre nem talált, két teljes évtizeden keresztül alig találunk az irodalomban excisiókról említést, amíg Galezowsky80 1874-ben számos ily módon kezelt betegéről referálva újra felszínre nem vetette a trachoma operativ kezelésének kérdését. A kimetszéseken kivül egyes olasz orvosok különféle mechanikus eljárásokat eszeltek ki — talán a régi görög therapiából 1902. 4. sz. merített adatokból — a melyek a manapság űzött mechanikus kezelésnek előhírnökei gyanánt tekinthetők. Mariano89 1864- ben „punzecchiamento“ (francziául piquage) néven közli az ö eljárását, a mely abban áll, hogy hegyes lancettával 30—50 apró szúrást ejt a kifordított kötőhártyán ; bő utánvérzést enged meg, utána valamilyen causticummal keni be a conjunctivát. В or el li 54 egy ,,scardasso“ nevű drótecsettel keféli ki a csomókat. Fáddá07 egy apró fogú ráspolyt (,,spianatore“) használ a kötőhártya ledörzsölésére; Stokes61 dublini orvos akifordított szemhéjat két elefántcsontból való lemezke közé szorítja (a mostani Kuhnt-féle expressio tökéletlenebb alakja.) A trachomás csomók kinyomásának egyik legrégibb módját szintén ez idötájt találta ki C u i gnet77 (1872): a kifordított szemhéj alá egy eszköz nyelét tolja s élűiről a mutatóujjával nyomást gyakorol a szemhéjra. A pannus kezeléséről legjobban tájékoztat W ar lomon tnak48 a pannusról írott monographiája; a peritomiá-пак nem sok híve van, de azért különféle alakban végzik : ilyenek a pannushoz vezető conjunctiva erek egyszerű átmetszése, kötőhártya csíknak Scarpa szerint való kinyírása. Carron du Villa г ds a szemtekei kötőhártya jó részét a pannusnak a peripheriás részeivel együtt lepraeparálja. A kötöhártya edényeinek, valamint az episcleralis edények scarificálds-át Desmarres gyakorolta. Tavignot a nagyobb cornealis véredényeket hasogatja meg. Némelyek az edények átmetszését cauterezés-sei kötötték egybe. A lapis pálczika szintén szerepelt különösen vastag pannusok égetésében. Sanson gyürüalakba öntött pokolkővel étette meg köröskörül a corneára menő edényeket. Az eczetsavas ólmot Buys ajánlatára a pannusos corneára is ráhintették. Igen vaskos pannusra kékkőport hintettek rá vagy kékkőjegeczczél érintették. Van Rossbroeck tiszta tinctura cantharides becsöppentést ajánlotta stb. A trachoma gyógyítása a XIX. század utolsó évtizedeiben. A mint az elmondottakból kiviláglik, az 50-es és 60-as években a trachoma gyógyítása egészben véve meglehetősen conservativ alapokon állott. Ennek okát is adhatjuk ; a radicalis, de helytelenül alkalmazott tömény pokolkövei való égetések a káros következményeik miatt hitelüket vesztették; sebészi beavatkozásoktól az orvosok túlnyomó része a trachoma kezelésében érthető okokból idegenkedett, úgy okoskodván, hogy miután a trachomás folyamat magában véve is hegesedéssel gyógyul, helytelen dolog volna bármilyen természetű műtéti beavatkozással ezen hegeknek a számát még szaporítani vagy az amúgy is zsugorodó kötőhártyából bizonyos részeket eltávolítani. Nagy tekintélyű tudósok, köztük első sorban Graefe voltak szószólói ezen felfogásnak s így nem csoda, ha egyes ellenkező irányban dolgozó kísérletezők követőkre nem találtak.. Az orvosok azonban a medicamentosus gyógyítás eredményeivel korántsem voltak megelégedve. Hónapokig, évekig tartó s a beteg és orvos türelmét egyaránt kimerítő kezeléssel sem sikerült mindig a trachomát meggyógyítani, még kevésbé a recidiváknak elejét venni. Nem csoda, ha egyes szemorvosok, különösen olyanok, kik trachomával erősen fertőzött vidékeken működtek, beleuntak ebbe a meddő küzdelembe s szakítva az uralkodó felfogással, egyéb gyökeresebb és hatásosabb gyógyeljárásokhoz fordúltak. Évtizedekig tartó kísérletezések és vitázások eredményeiképen alakúltak meg azon elvek, a melyek szerint mostanában a trachomát kezeljük. A trachoma modern gyógyításában a gyógyszeres kezelés a mechanicus és szükség esetén az operativ beavatkozókkal együttesen kerül alkalmazásra. Ezen időszakra esik a mostani trachomakezelésben oly nagy szerepet játszó sublimátnak szélesebb körökben való elterjedése. Romiée Liégei szemorvos volt az első, a ki már 1872 óta rendszeresen használta a sublimátot. (Eljárását azonban csak 1889-ben ismertette egyik assistense Arnauts).123 Romiée hetenként egyszer 1: 120—100 arányú vizes subliraátoldattal ecsetelt, közben pedig 2°/oo-es sublimát szemcseppeket rendelt. 1884-ben Dujardin 100 4%o-es oldatot használt ecsetelésre. A subliraáttal való gyógyítás csak 1886 ban vált közismertté G u a i t a100 sienai orvos révén, a ki ezen gyógyszernek hatását
