Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-08-31 / 4. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 35. számához. 4. szám. Budapest, 1902. évi augusztus 31. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Grósz Emil tnr.: A szivárványhártya tuberculosisa. 39. 1. — Scholtz Kornél dr.: A trachoma gyógyításának története. 41. 1. — Siklóssy Gyula dr.: Csüngő szemhéj felnyitása izomképezéssel (Operatio ptoseos myoplastica.) 46. 1. — Erdélyi Jenő és Hermann Emil : A mydriaticumok élettani hatása. 49. 1. — Grósz Emil tnr. : A szent János-közkórház szemészeti osztályának működése az 1902. év első félévében. 55. 1. — Irodalom-szemle. — Folyóiratok átnézete. — Vegyesek. A szivárványhártya tuberculosisa. Irta Grósz Emil tnr., egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. A tuberculosis nagy elterjedéséhez képest aránylag ritkán fordul elő, hogy a szivárványhártya alkossa székhelyét. Külföldi statistikák 10,000 szembetegre 1—2 iris tuberculosist említenek, nálunk úgy látszik még ritkább. Ilyen körülmények között nem lehet csodálni, hogy a klinikai diagnosis néha nehézségekbe ütközik s épen úgy érthető az is, hogy a nézetek a követendő eljárás felől nagyon eltérők. Ebből származik aztán az, hogy a betegek az ellentmondó vélemények hatása alatt elvesztik a bizalmukat, elmulasztják a radicalis eljárás alkalmas időpontját s a szörnyű betegség áldozatául esnek. Az a szándékom, hogy a következőkben saját tapasztalataim s vizsgálataim alapján, úgyszintén az irodalom adatainak felhasználásával a kórképet szabatosabban körvonalozzam, a követendő eljárásokat megjelöljem s így a kérdés tisztázásához hozzájáruljak. Meglepő, hogy egész 1870-ig — Gradenigo közléséig — az iris tuberculosisának kórképe ismeretlen volt. A régebbi irodalomban a bántalom, mint gumma vagy daganat szerepelt s csak a midőn Gradenigo közölte, hogy göbcsés szivárványhártya gyuladásban szenvedő betege tuberculosis miliarisban elhalt, fordult a tudományos világ figyelme a betegség felé. Eleinte csak a Graefe által granuloma név alatt leirt alakot ismerték el tuberculumnak, később Leber a göbcsés iritiseket is ide sorolta, sőt Michel azon szivárványhártya gyuladások jelentékeny részét is gümőkórosnak tartja, a melyek klinikai képe semmiben sem különbözik a más aetiologiájú iritisektől. Az irodalomban körülbelül 100 olyan eset leirását ismerjük, a melyekben az iris tuberculosisa kétségtelen; a kórszövettani és bacteriologiai vizsgálatok száma is jelentékeny s ha a felfogás még mindig nagy eltéréseket mutat, abban nagy része van ama egyoldalúságnak, mely a részletekbe való elmerülés s az átnézet elhanyagolásának mai napság olyan gyakran tapasztalt sajnálatos eredménye. Ezen a kísérleti úton előidézett iris tuberculosis tanulmányozása sem segített, melyet Cohnheim a kórtani vizsgáló módszerek közé bevezetett s mely azóta a tuberculosis diagnostikájának egyik legbecsesebb biztosítéka. A szivárványhártya gümőkórjának legtypikusabb alakja az, a melyet Graefe Billroth vizsgálata alapján granulomának nevezett el. Virchow az anatómiai készítményről nem tudott biztos véleményt alkotni, de Graefe éles eszével már akkor (1860) „az iris dyscrasiás — ha nem is syphilises — sarjadzásos termékének“ tartotta. Ezen alak az, melyet ma solitaer vagy conglóbált tuberculumnak nevezünk. A bántalom rendesen fiatal egyéneken keletkezik; fájdalmatlanul, chronikus iritis kíséretében az iris gyökén — majdnem kivétel nélkül alul — sárgásszürke daganat fejlődik, mely lassú növekvése közben gyakran az ujdon képződött erektől vöröses színt ölt. A cornea hátsó felszínén háromszög alakú elrendezésben megjelennek a gombostűszúrásnyi, mákszemnyi, sőt gombostűfejnyi praecipitatumok, a pupilla széle pedig több helyütt az elülső lencsetokra letapad. A daganat növekvése arányában a látás romlik, a mellső csarnokot kitölti s a szemtekét rendesen a limbus tájékán most már nagy fájdalmak kíséretében áttöri. Ezután gyorsabb növésnek indul, de csakhamar a szétesés jelei is mutatkoznak s hónapok múlva a phthisis bulbi képe áll előttünk. A gummával valő összetévesztéstől már a klinikai kép is megőriz, a syphilises csomó ugyanis a pupillaszélen székel; a sarcomét pedig nem kisérik praecipitatumok s pupillaszéli lenövések. Az irodalom mégis számos diagnostikai tévedésről ad számot s még sokkal több fordul elő az életben. Ezen alak példányát nyújtja a következő eset. A 11 éves egészséges szülőktől származó leány első Ízben 1002. márczius hó 21-én jelentkezett. Bal szemén teljesen jól lát, e szeme ép. Jobb szemén néhány hete lát rosszul, fájdalmai nincsenek ; jelentkezésekor három méterről olvas ujjakat. A jobb szemen élénk ciliaris injectio, alul feltűnően kitágult, kanyargós episcleralis ér. A csarnok zugból alul szürkés-vörös daganat emelkedik ki, mely a cornea alsó s középső harmadának határáig felér; annak hátsó felszínén, valamint a bágyadt, elmosódott szálazatú irisen számos szürkés és sárgás göb és petty, a pupilla széle körkörösen leuött. Tensio +1. A szervezetben tuberculosisnak vagy luesnek nyoma sincs. Két hét alatt, mely idő alatt más szemorvosok ajánlatára higany bedörzsöléseket végzett, a tárgylátás megszűnt, a szem feszülése pedig emelkedett, úgy hogy a mások által ajánlott várakozó eljárással vagy iridectomiával szemben az enuclealást javasoltam. A szülök belegyezésével ez meg is történt. A szemteke mellső részének átmetszetét a mellékelt ábra mutatja. A corpus ciliare tájékán ülő s a mellső csarnokba is benyúló 4—6 mm. átmérőjű tömeg hajszálerekben gazdag sarjszövet, a széli részeken gömbsejtes intiltrálással s helyenként plasma-sejttömegekkel. Á sarjszövet epitheloid sejtekből áll, elszórtan Langhans-féle óriás sej-
