Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-04-27 / 2. szám

U_______ ORVOSI HETI I.i

szolgál a tömlő tartalmának megrekedésével a hurutos könnycsatornagyuladás megindítására.

A kötőhártya hurutos vagy genves gyuladása, tapasztalás szerint, ritkán terjed ugyan a könnycsatornára, de a kötőhártya kikerülésével gyakran mindjárt a könnytömlőben indul meg fertőzés, mely a canaliculusokon jutott be. Újszülötteknél tapasztalható, hogy kötőhártyablennorrhoea helyett saccus blennorrhoea támad. Ugyanígy gondolom magyarázhatni a megfigyelésem szerint nőknél gyakrabban előjövő ductusgenyedést, hogy ugyanis a női genitaliák szerfelett gyakori és makacs hurutos vagy genyes váladéka a kézről bejut a könnytömlőbe és fertőzi azt, a nélkül, hogy a conjunctiván elváltozás történt volna.

A könnycsatorna alsó nyílásán az orr nyálkahártyájának megbetegedése terjedhet fel, vagy a szomszédságban támadt csontgyuladások (caries, necrosis) terjednek a könny tömlőre, s okoznak heves phlegmonosus tömlőgyuladást.

Ennyi előmozdító tényező mellett nem csoda, ha a könnycsatornagyuladás gyakori, tekintve még azt is, hogy a csatorna falzata mirigydús és edénydús nyálkahártya. A gyuladás keletkezése és lefolyása szerint vagy acut dacryocystitis, vagy chronikus dacryocysto-blennorrhoea, vagy acut phlegmonosus gyuladás a környezetből reáterjedőleg. Az acut dacryocystitisből maradhat vissza chronikus dacryocystoblennorrhoea, épen úgy a blennorrhoea sacciból akár többször is egymásután támadhat acut dacryocystitis.

A blennorrhoea sacci lacrymalis hosszú fennállása mellett gyakori következmény, hogy az elpusztult csatornafal után a csonthártyát támadja meg a genyedés, s a csontok cariese folytán egész üreg képződik a ductus alsó részében, melyben azután állandó genygyülemlés van. Ezek azok az esetek, melyek a legnehezebben kezelhetők, s melyek csaknem gyógyithatlanok. Ilyen carieses könnycsatornagenyedés egy-két esetét sikerült meggyógyítanom hosszas, türelmes kezeléssel, s különösen ezeknek az eseteknék, de egyúttal kevésbbé complikált könnycsatornabajoknak kezelésében követett eljárásom a következő.

A stillicidium lacrymarum esetében, ha az természetesen a ductusban lévő akadály következménye és nem a könnypontok hibás állásából vagy a könnymirigy fölös elválasztásából származott, a ductus kifecskendezését szoktam végezni. Az Anel-féle fecskendőre oly vékony és hegyes csövet illesztek, mely az alsó könnycsövecskébe, annak conicus kutatóval való tágítása után, beilleszthető; s a fecskendő tartalmát (Sublimat-oldat 1:2000) benyomom a ductusba. Az eldugulásnak ilyen kezdeti szakában gyakran megnyílik a ductus, s a folyadék az orron át folyik ki. Ismételt fecskendezéssel meggyógyul a stillicidium, s ezzel esetleg eleje vétetett ductusgenyedés kifejlődésének. Sőt a mint Becker О. tette, a canaliculus kitágítása után — de annak felhasítása nélkül sondázhatjuk is a ductust egyszer-kétszer, ha a folyadék átjutása a könnycsatornán nem elég szabad.

A könnycsatornagyuladás gyógyításában az ismeretes vezérelvek irányítanak, u. m. a lobosodás csökkentése, a váladék eltávolítása és a csatornanyilás helyreállítása.

A lobosodás csökkentésére, vagyis helyesebben gyorsabb lefolyására, ha már úgy sem kerülhető el a genyedés, meleg borogatásokat szoktam alkalmazni a könnytömlő vidékére. A váladék kibocsátására, mindjárt a legelső megtekintés alkalmával, ha egyáltalán hozzáférhető, felhasítom a felső könnycsövecskét, mikor nemcsak a váladék egyrésze ürül ott ki, hanem ezzel esetleg a decryocystitist teljesen elnyomni sikerül, melynek elősegítésére még Anel-fecskendővel sublimat-oldatot fecskendezek a tömlőbe. Kedvező esetben a feszülő folyadék megnyitja a ductus elzáródását, s magával ragadja a megrekedt váladékot. Ilyen esetben a könnycsatornának még nehány napi kifecskendezése után, a dacryocystitis teljes visszafejlődését, illetőleg gyógyulását tapasztaltam. Ilyenkor a sondázást egyáltalában meg sem kísérlem, legfeljebb akkor, ha 2—3 hét után is még mindig nem folyik ki az orron elég bőven és szabadon a könnycsövecskébe befecskendezett folyadék. Általában nagyon követendőnek tartom Schweigger taná-P — SZEMÉSZET 1902. 2. sz.

csát, hogy nem kell mindjárt sondázni a könnytömlőgyuladásnál. A sondázás kivitele mindig óvatosságot igényel. Ha vérzés van utána, abban kell hagyni a sondázást nehány napra. Arit a sondázásnak nem ellensége, de óv a vastag somjától, mert a könnycsövecskék benyilása helyén a vastag sonda traumái miatt sokszor talált stricturát. Hozzátehetjük, hogy egyáltalában a vigyázatlan vagy a nagyon korai — a dacryocystitis acut stádiumában végzett — sondázás szintén stricturákat eredményez.

Ha a sonda teljesen simán és akadálytalanul megy is be a könnycsatornába, szükségesnek tartom annak átjárhatóságáról befecskendezéssel is meggyőződést szerezni, mert előfordulhat, hogy a sondának elég mélyre levezethetése mellett is a ductusnak az alsó nyílása zárva van.

A blennorrhoea sacci lacrymalis hosszú fennállásánál a tömlőfal elvékonyodik, kimaródik, a csonthártyát hasonló sors éri, s a csontokban caries indul meg. A váladék megrekedése és meggyiilemlése folytán pedig üreg képződik a ductus mentén, a mely csak folyton nagyobbodik, s a tömlőből a szemrésbe jut a geny, vörössé, gyuladttá téve a kötőhártyát. Ilyen esetekben a sonda érdes csontok között akadoz és alkalmazása teljesen czéltalan, mert a csatorna még megmaradt alsórészébe bevezetni úgy sem lehet. Ezekre a javíthatlan könnycsatornagenyedésekre ajánlják végső mentőeszköznek a tömlő kiirtását késsel, vagy mint Desmarres tette, thermocauterrel. Azonban mi sem nehezebb, mint ilyen operálás kiállására reábirni valakit akkor, midőn az arczon kell végezni az peratiót, s a mely után még a könnyezés további alkalmatlanságnak mindig megmarad. De valamit tenni kell ezekben a desperatus esetekben is, melyek különben tapasztalásom szerint a tömlőbántalmak között elég gyakoriak, mert az egyszerű blennorrhoea sacci elhanyagolásával fejlődnek ki. A teendő a genyedés csökkentése és a cariosus folyamat megállítása. Eljárásomban főczélul lebeg előttem, hogy kitisztogathassam a csatornát és üreget. E végből a felhasított könnycsövecskén át Anel-fecskendővel sublimát-oldatot fecskendezek be, míg a tömlő tájéka a feszüléstől kiduzzad. Ekkor a fecskendő kivitele után kinyomom a tömlő tartalmat, mire a geny egyrésze is kiürül, s ezt ismétlem néhányszor, míg meglehetős tisztán jő ki a befecskendezett folyadék. De a ductus csontos részéből a geny nem ürül ki a tömlő nyomásaival, pedig ennek az eltávolítása szerfelett fontos, mert épen ez az elzáródás felett van és nem engedi megnyílni a stricturát. Ennek a genynek a kihozására készíttettem a Bowman 5-ös sonda vastagságának megfelelő és mintegy 40—50 mm. radiussal görbülő cathetert, melynek a caíheterek mintája szerint alsó vége zárt és lekerekített, s a végéhez közel két ovális nyílás van. A felső végén bunkós vastagodás van, melynél fogva a bevezetésnél szilárdan tartható, de a tulajdonképeni czélja az, hogy tartóul szolgáljon egy 5—6 centim, hosszú, vékony gummicsőnek, melyet reáhuzunk. Ezen gummicső darabka segélyével kötöm össze a cathetert az Anel-fecskendővel akkor, ha már a catheter be van vezetve a könny csatornába. A cathetert betolom addig, a meddig mehet, s most az Anel-fecskendőt félig szívatom a fecskendezésre használt folyadékkal (sublimat-oldat, protargol-oldat stb.) és egyenes csövét a catheteren lévő gummicsőbe illesztem be, úgy hogy az Anel-fecskendő a catheterrel egy folytatólagos csövet képez. A tömlőbe most már annyi folyadékot nyomok be, a mennyi bemegy, s mindjárt aztán a catheter változatlan tartása mellett a fecskendő dugattyúját visszahúzom, s ezzel a befecskendezett folyadékot az ott lévő genynyel együtt kiszivatom. A fecskendő kiürítése után tiszta folyadékot szívatok bele, s újra kezdem a csatorna és tömlő kiöblítését, míg tisztán marad a fecskendőben az öblítő folyadék.

Naponta végezve ezt az eljárást, az eset makacssága szerint hosszabb-rövidebb idő alatt tapasztalni fogjuk, hogy a genyes váladék nyálkássá, üvegszerűvé válik, s lassan ez is mindinkább apad; az üreg fala pedig puha sarjadzással vonódik be, melyről a catheter naponta számot ad. A genyedés bősége és makacssága szerint a befecskendezett folyadékot erősebb percentuatioban is alkalmazhatjuk, mert az Anel-