Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-12-29 / 6. szám
MŰIM. / Iiiji 1901. 6. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 61 megközelítőleg meghatározni. Szokásból vizsgáltam meg a jobb szemet, okom nem volt reá és ime kitűnt, hogy az egész szemfenék tele van kisebb-nagyobb kiterjedt atrophikus részletekkel, melyek úgy az ér mint a reczehártyára kiterjednek. A fénytörö közegek mind a két szemben normálisak voltak. Véleményt kellett mondanom, mert úgy az orvos mint a szülök kérték. Ha egyedül a bal szemet látom, úgy egészen biztosan gliomát kórisméztem volna, de így, midőn a jobb szemben kiterjedt atrophikus részleteket találtam, azonnal eszembe ötlött, nem szolgál-e mindkét szembeli elváltozásnak ugyanazon betegség alapul, nem fejlödött-e a baloldali tumor is valamelyes chorioretinitikus alapon. A beteget meg kellett figyelnem, hogy biztos véleményt mondhassak, bár a szülök előkelő szemorvosok véleményét is meghallgatták, kik gliomát kórisméztek és ebbeli véleményöket velem tudatták is. A diagnosisnak megfelelöleg sürgős enucleatiot ajánlottak. De a betegség képe mihamarabb megváltozott, mert már 3 hét után a szem könyezni kezdett, a gyermek kerülte a világosságot és a szem belnyomása kissé emelkedett (T + 1) a nélkül, hogy a gyermeknek fájdalmai lettek volna. Az objectiv lelet annyiban változott, hogy a pupilla kissé kitágult, de glaucomás állapotnak egyéb jelei teljesen hiányoztak. Ilyen tünetek után véleményem megingott, hiszen a csekélyfokú belnyomásemelkedés, könyezés, fénykerülés arra mutat, hogy a szemben valami nő, én is azt mondtam, hogy enucleálni kell és csatlakoztam kartársaim véleményéhez. De a szülök nem engedték és újabb forum véleményéhez fordultak Bécsbe Fuchs tanárhoz, kinek megírtam az anamnesist és kinek felvetettem azon kérdést, hogy nera-e lehetne mindkét szembeli elváltozást ugyanazon choriotetinikus alapon — megmagyarázni? Kértem, csináljon differenrialis diagnosist glioma és pseudogliomát illetőleg és ennek megfelelöleg mondja meg a therapiát. Fuchs a gyermeket I960, október hóban látta megvizsgálás czéljából, a gyermeket el is altatta és a következőkben értesített az eredményről: die gelbweissen Flecken halte ich in beiden Augen für den Beginn eines Glioms, besonders da nun links Brucksteigerung dazugekommen ist. Absolut sicher ist diese Diagnose jedoch noch nicht. Ich rathe daher, bei einer einfach roborirenden Behandlung weiter zu beobachten. Eine Operation gegen die Brucksteigerung scheint mir nicht angezeigt. Fuchs véleménye után nem tudtam eligazodni, hiszen ő sem tudta biztosan meghatározni a kórismét, bár figyelme inkább kétoldali gliomára irányult. Pár hét alatt a szem puhább lett, a csekély ciliaris injectio visszafejlődött, minden beavatkozás nélkül. A szemtükri lelet semmit sem változott. Az egész telet a gyermek elég jól töltötte, meglehetősen fejlődött, szülei már belenyugodtak azon körülménybe, hogy a bal szem vak maradt és mindinkább reménykedtek, hogy a daganat diagnosisa ki van zárva. 1901. május havában a gyermeket újra megmutatták Ftichsnak, ki az állapottal meg volt elégedve és biztosította a szülőket, hogy daganattól félni nem kell. Sajnos Fuchs ezen véleményét csak az intelligens szülök jelentése alapján ismerem. Ugyanazon év julius havában a gyermeket újra megvizsgáltam, a szemet izgalommentesnek, normalis tensioval találtam. A sárgás reflex elhalványodott és tttkri vizsgálatnál úgy találtam, hogy a sárgás reflexet okozó képlet sorvadt, alacsonyabb lett. A szemfenék felső részében levő kiterjedt retinitikus elváltozások halványabbak lettek, .lobb szem állapota ugyanaz maradt. Egy esettel van dolgunk, melyben a helyes diagnosis felállítása nagy fontossággal birt, nemcsak a szemre, hanem a gyermek életére nézve. Daganat vagy áldaganat, e kérdés megoldásától függött a therapia. Mert ha a bal szemben kifejlődött sárgás reflex daganatra, azaz gliomára vezethető vissza, akkor a bal szem üregét azonnal exenterálni kell, de mit csináljunk ezen esetben a jobb szemmel, hiszen ott is függetlenül glioma fejlődik. Ha pedig áldaganat, akkor felesleges a műtétet végezni és a gyermeket a vele járó veszélyeknek kitenni. Hogy ezen körülményeket jobban mérlegelhessük, ki akarok terjeszkedni röviden azon viszonyokra, melyek kétoldali gliománál elő szoktak fordulni, összegezni akarom azon tapasztalatokat, (f. év október havában szerzett értesüléseim alapján is állíthatom, hogy a szem és a gyermek állapota semmit nem változott) melyeket a daganatok fejlődése körül, annak kezdeti stádiumáról szereztek, és felsorolni azon betegségeket, melyeket a daganatmentes szemben —• egyidejűleg a gliomával — különböző szerzők észleltek. A gliomák elég gyakran fordulnak elő mindkét oldalon, a statistika szerint 19T°/o-ban. A daganat mindkét szemben egyidejűleg felléphet, néha hónapok és éveket is kitesz az időbeli különbség, de mindig egymástól függetlenül — elsődleges alapon - - lépnek fel, sohasem metastasis útján. De a másik — azaz a daganatmentes — szem is megvakulhat, tönkremehet más elváltozások következtében, melyek függetlenül lépnek fel és indirect következményei lehetnek a daganatnak. Ilyen esetek fordulhatnak elő, ha a daganat az egyik szemüregből a másik szemüregbe átterjed, a szemtekét előretolja vagy a látóideget nyomás következtében tönkreteszi. Ilyen esetet irt le Micldlemores. Glaser neuroretinitis haemorrhagicát észlelt az egészséges szemben, a gliomatosus szemtekének 5 év előtti exstirpatioja után. Más észlelők a daganattal egyáltalán össze nem függő elváltozásokat Írtak le ú. m. panophthalmitist, cornealis heget és benőtt leucomát. A glioma kezdeti stádiumát illetőleg Graefe A. azt állítja, hogy a glioma szintén fehér plaques-ок alakjában kezdődik, melyek különböző nagyságban vannak szétszórva a reczehártyában, de recze-infiltratumtól alakjuk, opacitásuk és csoportosulások által különböznek ; helyenként a r e ez e h á r t у a e d é n у e к megett feküsznek, helyenként a retina reájok nőtt és igen jókor elődudorodnak a szemtek-e üregébe. E kiemelkedéshez nemsokára a reczeleválás csatlakozik, mely lassanként nő és a szemteke belnyomásának emelkedéséhez vezet. A szerzők legnagyobb része — Hirschberg, Schöbl, Perles, Jodko — hasonló módon Írják le a glioma kezdeti stádiumát, mindnyájan kiemelik a plaques-ок fehér színét, kiemelkedését, valamint az edények helyzetét, törését. Ezen kórképhez gyorsan csatlakozik a retina leválása, az üvegtest zavarodása és a belnyomás emelkedése. Ha a jobb szem elváltozását összehasonlítjuk ezen megfigyelésekkel, így szembeötlik azon körülmény, hogy a sárgás-fehéres plaques-ок alakjában fellépett reczehártyaelváltozások teljesen laposak, itt-ott pigment szegélylyel vannak körülvéve, nem csoportokban, hanem különböző nagyságban szét vannak szórva a papilla körül, az edények simán futnak keresztül rajta és a mi a fötulajdonságuk, egy év lefolyása ólait nem nőttek, hanem elhalványodtak, megfehéredtek. Festenyképzödés reczehártyagliomáknál teljesen hiányzik; Graefe még azt is állítja, hogy festeny még azon esetekben sem fordul elő, midőn az érhártyában secundaer metastatikus alapon csomók lépnek fel, pedig az érhártyadaganatok föjellegét a melanotikus szín képezi. A gliomák csak vérzés következtében festödhetnek meg, de akkor is barnás színt nyernek. Wintersteiner könyvében Hosch egy esetét említi, melynél a daganatmentesnek vélt szemben a hátulsó póluson nehány különböző nagyságú, szabálytalan, fehér, részben fekete pigment szegélylyel körülvett foltok voltak találhatók, melyeket első pillanatban degenerált chorioiditis szokatlan formáinak lehetett volna tartani, de pontosabb vizsgálatnál kiderült, hogy kiemelkedő csomók vannak jelen. Mindkét szemben glioma fejlődött, a gyermek 6 hónap alatt elpusztult. Az irodalomban csak ezen egy esetet találtam, melynél biztosan kórismézett gliománál festenyzödésröl tesznek említést. De a plaques-ок kiemelkedése is differentiatis tünetet képez. Esetemet 15 hónapja figyelem meg, a nélkül, hogy valamelyes változás lépett volna fel a szemben vagy a gyermek szervezetében. Pedig a gliomák spontan betegségi tartama lJ/a évet tesz ki, ritkán hosszabb. Egy eset van feljegyezve az irodalomban, midőn 23 hét alatt halál állott be. A mi pedig az első stádiumot illeti, azaz azon időszakot, mely a kezdettől a glaucomatosus állapotig tart, erre nézve 81 eset áll rendelkezésünkre, melyek közül 19 esetnél az I-sö stadium 1—5 évig tartott, 35 esetben Vs—1 évig és 27 esetben egy fél év alatt kifejlődött a glaucomatosus állapot; meg kell azonban jegyeznem, hogy az I-ső stadium azon esetekben tartott 2—5 évig, midőn a betegséget már a születés utáni első hetekben lehetett constatálni, tehát veleszületett állapotnak kell tekinteni. Az esetek háromnegyed részénél a glaucomatosus stadium kifejlődése egy évig nem tartott. E megfigyelések is ellene szólanak annak, hogy esetünkben daganattal volna dolgunk. Tekintsük akár a jobb, akár a bal szemet, a folyamat mindkettőben megállóit, sőt visszafejlődött. A bal vak szemben a sárgás
