Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-12-29 / 6. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 52 számához. 6. szám. Budapest, 1901. évi deczember 29. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Vajda Géza dr.: A Szarúfoltok tisztítása dioninnal. — Csapodi István prof. : Maláriás papillo-retinitis. — Fejér Gyxda dr.: Adatok a glioma és pseudoglioma közötti differentialis diagnosis tanához. — Vermes Lajos dr.: Adatok a szemben előforduló rugalmas rostok ismeretéhez. — Pór Dezső dr.: Sérüléses izombénulás ritka esete. — Irodalom-szemle. — Vegyeseb. Szarúfoltok tisztítása dioninnal. Közli: Vajda Géza dr. (alorvos a hódmezővásárhelyi Erzsóbet-szera­­kórházban; igazgató: Imre J. dr. főorvos). Két éve múlt, hogy Wolffberg1 közölte azon felfedezését, hogy a dionin a szemrésbe jutva, nagyfokú palpebralis és conjunctivalis oedemát, sőt a szarunak is bizonyos fokú vizenyős duzzadását idézi elő. A szövetek ezen vizenyőjét a dionin nyirkhajtó tulajdonságából magyarázva, már eleve nagy jövőt jósolt W. a dioninnak a szemészeti therapiában. Azóta úgy ő, mint Nicolaier,1 2 Bloch,3 Vermes,4 Darier,5 Herrnheiser6 közöltek tapasztalatokat, a melyek bizonyítják, hogy a dionin használhatóságát illető remények jogosultak voltak s ma már tény Wolffbergnek azon tapasztalata, hogy: „az összes kötőhártyás tractusnak és szemhéjaknak nyirokkal való elárasztása, a mint az kóros esetekben a dioninnak első izbeni alkalmazására evidens módon előáll, tapasztalat szerint mindenekelőtt azon cornealis affectiokra van gyógyító hatással, a melyek nem kötőhártyás megbetegedésnek (mint pl. a tra­­chomás pannus) a következményei“. Bloch már nemcsak a szárú gyuladásos bajai, de még azok maradványai, a szarúfoltok ellen is igen dicséri a dionint, ellentétben Herrnheiserrel, a ki szarúfoltoknál dioninra említésre méltó eredményt nem látott. A mi szemkórházunkban régi szarúfolt néhány esetében dioninnal elért feltűnő eredmény arra indította mélyen tisztelt főnökömet, hogy a dioninnal kezeiteket általam megfigyeltesse. Feljegyzéseim eredményét a következőkben óhajtom közölni, azon meggyőződésben lévén, hogy a dionin a szarúfoltok tisz­títására az eddig alkalmazásban levő szerek között a leg­hatásosabb. Az itt kimutatott betegek szarúfoltjai mind régi eredetűek, sőt többnyire többszörösen kiújult gyuladások maradványai voltak. Csillaggal jelöltem meg azokat, a melyek egy hónapon belül, de legalább két héttel később a legutóbbi recidiva gyuladásos jelenségeinek lezajlása után vétettek kezelés alá. A meg nem csillagozott szemek hónapok, sőt némelyek közölök évek sora óta nem voltak már gyuladásban. A dionin-kúrát sok esetben calomelezés, szemkenőcskúra stb. előzte meg s így az előző és a dionin-kezelés közötti eredménybeli különbség a kedvező esetekben első sorban magukat a betegeket lepte meg. A dionin-kúra alatt — néhány desperatus esettől eltekintve, melyeknél e körülményről a jegyzetben említést is teszek — más szer nem alkalmaztatott. Hogy a javulást fokról fokra ellenőrizhessem, naponta csak egyszer adtam a betegeknek dionint, melynek adagolása előtt visusuk mindig megállapíttatott. A dioninnak oldatban való alkalmazása tapasztalat szerint nem ajánlatos, mert egyrészről — könnyen kicsapódván a dionin — az oldat percentuatioja nem megbizható, másrészről pedig a hatás is sokkal csekélyebb, mint poralakban való alkalmazása után. Ennélfogva az adagolás in substantia történt; 1 Wolffberg: Wochenschrift für Ther. u. Hyg. des Auges. III. 1., 2., 4., 16. 2 Nicolaier : Wochenschrift für Ther. u. Hyg. des Angus. III. 3. 3 Bloch: Ärztliche Centralzeitung. 1900. 22. 4 Vermes: Orvosi Hetilap 1900, Szemészet 6. sz. 5 Darier, La Clinique Ophthalmologique, V. 23. 6 Herrnheiser: Deutsche Praxis. 1901. 8., 9. mintegy kendermagnyi mennyiséget tettem Daviel-kanál segélyé­vel az alsó átmeneti kötőhártyaredőbe. Már Wolffberg észlelte azon körülményt, hogy a hatás nagyságára nézve majdnem közömbös, hogy az adag egy gombostfifejnyi mennyiség-e vagy annak a tízszerese. Adataim összevetéséből levont következtetéseim helyes voltára nézve, tehát nem sok gondot ad azon körülmény, hogy az egyes eredmények nem épen egyenlő dosisra állottak elő; sokkal inkább zavarja a következtethetés helyességét azon körülmény, hogy az esetek maguk igen különbözők a szarú­foltok nagyságára, helyére, tömörségére nézve s természetes is, hogy a vizsgáltak között két egyforma nincsen. E miatt az I. táblázaton a foltok eredete, a lefolyt gyuladá­sok neme szerint csoportosítva soroltam fel a megfigyelt eseteket, hogy így már eleve tájékozódhassunk a szarúfolt minősége felől. A dionin hatása egyénileg igen változó, tapasztalat szerint azonban adagról adagra fokozatosan csökkenő s hosszabb­­rövidebb idő alatt minimális lesz a reactio a szervezet hozzá­szokása folytán. Az első adagra azonnal csípés-szúrás érzete támad, mely néha fájdalomig is fokozódik. Ezen kellemetlen subjectiv tünet nehány perczig tart csak. E közben fejlődik a palpebralis és conjunctivalis oedema, mely tetőfokát 1/i — V2 óra múlva a betegnek subjective már teljesen nyugodt álla­potában éri el. Ekkor a szemrés a többé-kevésbbé megvörö­­södött szemhéjak duzzadása folytán bedagadt; a kötőhártya bő vérű, vizenyősen duzzadt; a foltos szárú előbbi állapotához képest csillogóbb, áttetszőbb; iris csekély hyperaemiát mutat; a pupilla szűkült; az alkalmazkodás is szenved. E tünetek összeségét Vermes — bár ő miosist (Wolff­­berggel és Nicolaierrel is ellentétben) nem észlelt — dionin­­ophthalmiának nevezi. Ezen ophthalmia, nagyságához mérten, 1—6 óra alatt el szokott múlni; kivételesen azonban még 24 óra múlva is fellelhető nyoma. Egy, az összes észleltek között a legnagyobb reactioval járó esetben (1. I. 56. és 57. sorsz.) még 24 óra múlva is észlelhető volt nemcsak chemosis, de a palpebrák széleit meg­vastagító vizenyő is. Ezen esetben az ophthalmia tetőfokán a húsvörös, feszeses dagadt szemhéjak körül hurkaszerűen tolult elő a chemosis képzelhető legnagyobb foka; ehhez hasonló képet csak heveny gonorrhoeás ophthalmia beszűrődési stádiumá­ban észlelhetünk, melynek képéből ezúttal csak a genyes váladék hiányzott. Ezen ijesztő kinézés indított arra, hogy az adagolás után V, óra múlva látásvizsgálatot eszközöljek. Kitűnt, hogy a látás a jobb szemen két sorral, a bal szemen 4/2 sorral javult. .Mint az I. táblázatban látható, az adagolás előtt volt: v —5/ao o. d. (56. sz.) és 5/10 o. s. (57.); adagolás után '/a óra múlva pedig; v = s/is o. d. és 5/7 ? o. s.; 24 óra múlva azonban a javulás már csak egy sornyi volt a jobb szemen, míg a balon egy sornyi múló rosszabbodás állott elő. Tanulságos ezen eset annyiban is, hogy a fent leír módon juttatva a dionint a kötőhártyaredőbe — tehát a nél­kül, hogy a szárút közvetlen érte volna a por s az adagolás módját okolhatnánk Wolffberg szerint a reflex kiváltásáért — oly rohama a tiisszögésnek (25—30 egymásután) állott be, a mit csakis individuális érzékenységgel magyarázhatunk meg. Ezen tüsszentések száma és hevessége épen úgy, mint a dioninhatás egyéb tünetei, fokonként, adagról adagra alább­hagytak, de még a 10. adag is váltott ki 2—3 tüsszentést.

Next

/
Thumbnails
Contents