Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-02-24 / 1. szám
1901. 1. sz. ORVOSI HETILAP — SZEM ESZET 5 sikeresebb részeinek egy művelt országban sem található, hogy a kórházügy fejlesztése legalább is a trachomaelleni védekezéssel felérő fontosságú nemzeti érdek, hogy a szemorvosoknak (az úgyis erre szánt pénzből való) alkalmazása s a trachoma ellen felállított kis kórházaknak egyéb szembajosok érdekében való kibővítése, esetleg egy közeli megyei központba való áthelyezése komolyabb teherszaporodást nem okozna (hiszen a vásárhelyi szemkórház túlnyomólag szegény betegeinek harmadánál több megfizette a saját ápolási költségét), hogy a specialis szemorvosok kikelsége nem a végzendő műtétek, hanem a korai helyes diagnosis érdekében fontos és végre, hogy ha egy nap alatt nem akadna is kilencz fiatal szemorvos a trachoma-kórházak helyébe szervezendő szemkórházak vezetésére : akadna 2—3 év alatt akár kétszer annyi is. Hogy „az állam azért fordít különös figyelmet a trachomára, mert ez fertőző betegség“, igen jól tudjuk; egészen helyes és kötelességszerű dolog, mert közönségünk nem lévén magas műveltségű önkormányzati élete, nem védekezlietik maga vagy helyi hatósága erejével a járványok ellen, a hogy védekezett Angliában, tudtommal már a közegészségügyi törvény keletkezése előtt. A belügyministerium gyámsága alá azonban az egész egészségügy tartozik, nemcsak a járványok. Vájjon helyesnek tartja-e valaki, hogy vidéki kórházaink oly lassan fejlődnek, bennök oly kevés orvos működik a legfejlettebb, legáldásosabb és a fővárosban már emberekkel túltömött orvosi szakokban ? Azt hiszem senki sem. És vájjon kinek van módjában, tehát kinek a kötelessége változtatni e helyzeten? Kinek kötelessége államférfiúi szemmel meglátni az egészségügyi haladás akadályait s széleskörű programmot alkotni azók elhárítására, ha nem a belügyministeriumé ? Mi, kik a magunk csekélységének tudatában is merünk gondolkozni, egy-egy igazságnak tartott gondolatot kimondani s ismerjük a vidéki orvosi és kórházi életet, nem hallgathatjuk el azt a meggyőződésünket, hogy a kórházügy (általában az ápolásügy) fellendülése az egészségügyi haladás egyik fő feltétele és hogy a kórházak ügye a kormány erélyes segítsége, beható gondozása nélkül nem fog haladni. E gondozás első czéljául tekintem én olyan intézkedések tételét, melyek a fővárosból a vidékre, vidéki kórházakba osztják szét a fiatal, jól képzett szakorvosok azon részét, mely ott úgyis csak tengődik, elsorvad, míg itt az orvosi karba újabb-újabb kovászát vinné a munka, a tudomány, a sikerek szeretetének s kétségtelenül hozzájárulna az orvosi kar tekintélyének emeléséhez; de az orvosok kötelező kórházi szolgálatának hasznosságához is. A szemgyógyítás ügyét a trachoma külön ügyével nem csak szabad, de szükséges is összekapcsolni. „Nagy szemkórházak“ felállítását senki sem kívánta; sőt mindig kisebb szemkórházakról és szemosztályokról volt szó. Ha valamelyiknek azután idővel nagy lenne a forgalma, szaporodnék ágyainak, orvosainak száma: ez nem terhe, hanem nálunk eléggé meg nem becsülhető diadala lenne az egészségügy főőrének, a belügyministefiumnak. Ha Poroszországban, egyetemek nagy és kiválóan vezetett kórházak hazájában, közelebb akarják vinni a szakorvosi munkát a trachomásokhoz, akkor nálunk még több ok van, hogy ezt tegyük. Hogy ezzel elviselhetlenné lenne a trachoma-ügy költsége, nem képzelem, de nem is tagadhatom ; hanem akkor egyszerűen másik zsebébe kell nyúlni az államnak. Mint jámbor falusi ember, úgy gondolom, hogy az egészségügy nagy nemzeti érdekeire (melyek közé a vakság okainak s e téren való világszerte ismert szomorú helyzetünknek elhárítása is tartozik), tudnánk talán még valamit áldozni, — mint orvos és kórházvezető úgy gondolom, hogy nagy szükség nem lenne rá.1 1 Jól tudom, hogy ezek a fejtegetések az én toliamból hatást nem tehetnek ; egyetlen jelentőségük egy többek által osztott meggyőződés újabb kifejezése. És még talán egy: rólam ma már nem gondolhatja senki, hogy személyes okaim vannak ez ügygyei foglalkozni. Nehány évvel ezelőtt még valóban óhajtottam volna kiterjedtebb részt venni a traehomaelleni országos munkában, — ma annak a munkának terhét is soknak érzem, a mit magam tettem súlyos kötelességgé. Kívánom, hogy mások jóakarata többet tudjon a vakság és trachoma ellen kivinni, — de bárki teszi is az ügyet magáévá, annak a vidéken kell e nagy küzdelmet folytatni, az ország lakosságának főtömegében, hol a bajok legnagyobbak. A cnpragolról. Irta heitner Vilmos dr., a „Stefánia-1 gyermekkórház szemész-főorvosa. Az orvosszerek nagy száma, melyet a trachoma gyógyítására ajánlottak, újabban a eupragollal1 ismét gyarapodott. Feltalálója vérmes reményeket fűzött hozzá s szinte a trachoma specificumának jelentette ki; kísérleteket tett vele a trachoma minden fajánál s úgy találta, hogy a kötöhártya túltengéseit gyorsan visszafejleszti, a csomókat felszívódásra bírja s a pannus feltisztulását hathatósan támogatja. Főleg azonban a trachoma heges alakjainál látott a szertől jó hasznot. Kevesebb sikerrel járt a szer alkalmazása a conjunctiva egyéb megbetegedései esetében. A cupragol a réznek fehérjével való vegyülete; zöldesszürke, nem kellemetlen szagú por, mely vízben elég jól oldódik s oldata rázva tartós habot képez. Jól eltartható, nem könnyen romlik meg. Az oldásánál ügyelni kell arra, hogy ne a vizet öntsük reá, hanem a port kell óvatosan a víz felszínére hinteni, különben sűrű, összeálló, syrupszerü anyag keletkezik, mely nehezen oldható tovább. 10°/o-os vizes oldata híg, könnyen folyó ; a 20°/o-os már sűrűbb s 50°/o-os oldatban már nehezen mozgó, sűrű folyadékot képez. Ruhára cseppentve szennyes szürkés-zöld foltot okoz, mely száradva megkeményedik, dörzsöléssel azonban jó része eltávolítható. A szerrel még a budapesti egyetemi szemklinikán volt alkalmam Schulek Vilmos igazgató-tanár engedélyével kísérletezni s az ide vonatkozó tapasztalataimat röviden a következőkben óhajtom közölni. A cupragolt eleinte 10°/o, később 20°/o-os oldatban alkalmaztam a trachoma minden alakjánál, a blennorrhoeá conjunct, hypertrophiás szakában, valamint a kötőhártya más gyuladásoS megbetegedéseinél. Az anyagot a budapesti egyetemi szemklinika bejáró betegei szolgáltatták, kiknél két hónapon át észlelhettem a szer hatását. Az alkalmazás módja az volt, hogy a szemhéjak kifordítása után cseppentő üveggel vittem az oldatból 1—2 cseppet a kötöhártyára; utólagos kiöblítés nem történt. Összehasonlítás kedvéért mindig csak az egyik szem kapta a cupragolt, míg a másik szemet argent, nitric. 2°/o-os oldatával, vagy cuprum sulfuricum-jegeczczel kezeltem, az összehasonlításra tehát azon szerek szolgáltak, melyek az említett betegségek eseteiben az egyetemi szemklinikán ez idő szerint általánosan használatban vannak s melyek hosszú időn át szerzett tapasztalatok szerint a legjobb eredményeket adják. A sublimat azért nem szerepel e kísérleteknél, mert a vele eszközölt ledörzsölések, mint inkább mechanikus eljárás, nehezebben vonható párhuzamba a gyógyszeres kezeléssel. Egyszerűség okáért a 20°/o-os oldat hatásáról számolok be először. A conjunctivára cseppentve, a betegek legnagyobb részénél intensiv égető érzést okoz, mely nagyobb fokú, mint a 2°/o-os argent, nitricummal való ecsetelés vagy a cuprum sulfuricum-jegeczczel való edzés után, de jóval rüvidebb ideig tart; e tekintetben azonban elég nagy egyéni különbségek észlelhetők. Az objective látható elváltozás a cupragol becseppentése után úgy mutatkozik, hogy rövid ideig tartó fokozott könyezés áll be, mialatt a conjunctiva kevéssel vörösebbnek látszik; pörk nem képződik. A trachoma granulosus alakjánál több napon át cseppentve, alig okoz számbavehetö változást, a csomók pedig több heti cupragolkezelés után sem mutatnak hajlamot a visszafejlődésre; egészben véve csak a váladékképzödés némi csökkenése tapasztalható. Ezzel szemben a másik, ugyanannyi időn át lapissal ecsetelt szemen a conjunctiva megvékonyodott s bár a csomók itt sem mutattak jelentékeny változást, mégis a közti szövet duzzadása kisebbedéit s a váladék sokkal kevesbedett volt. Papillaris túltengésekre több heti alkalmazás után is úgyszólván hatástalan ; az ellentét a eupragollal s az argent, nitr., illetve a cuprum sulfuricummal kezelt szemek közt ezen esetekben a legkirívóbb. Valamely javulás kétségtelenül bekövetkezik a cupragolnak hosszabb időn át való cseppentése után is oly értelemben, hogy a conjunctiva váladékképzése kevesbedik s a betegnek 1 A szer még nincs forgalomban, a gyár kísérlet, czéljából engedte át.
