Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-06-23 / 3. szám

1901. 3.

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZE T

25

szban, mely az eredmények jóságában (O’O—17'0°/o) mutatkozik, határozottan az eljárás megbízhatósága ellen szól. Kaltenbach, a ki ezen eljárás mellett a legszebb eredményt (0‘0°/0) érte el, a hüvelynek sublimáttal való irrigatioját is végezte s a hol ez már nem volt keresztülvihető, ott ő is a Credé eljárását alkalmazta. Vízzel való öblögetés után különben Hofmeier egy esetijén súlyos keratitist is észlelt.

Mindentől eltekintve, úgy a sublimat-, valamint a steril vízzel való mosások megbízhatósága felett a tapasztalatok elégtelensége miatt véglegesen dönteni nem lehet. S ez áll a jodtrichloridra is. Keilmann ajánlotta, hogy a genyes gyuladás elkerülése végett az újszülött szemei rögtön a fej megszületése után jodtrichlorid-oldattal külsőleg mosassanak meg; ő maga 500 esetben alkalmazta az eljárást s az eredmény az volt, hogy blennorrhoea a születést követő öt napon belül egyszer sem fordult elő. Ez alapon Keilmann a jodtrichloridot az argentum nitricumnál hatásosabbnak s a Credé eljárását elavultnak jelentette ki. A dolog azonban úgy áll, hogy a Küstner iskolája, melynek Keilmann is híve, a korai és késői megbetegedéseket különválasztják s ez utóbbiakat nem rójják fel a prophylactikum számlájára, mondván, hogy minden ophthalmoblennorrhoea, mely az ötödik napon túl lép fel, már nem a születésnél történt infectioból származik, hanem egy későbbi időszakból, midőn tehát a már előbb alkalmazott óvó eljárás hatástalan marad. Köstlin és Cohn H. e feltevést erősen megtámadja s előbbi kimutatja, hogy az utóinfectionak vett megbetegedéseket is beleszámítva, a jodtrichloriddal elért eredmény (l‘4°/o) mögötte áll a Credéének.

Itt nehány szóval meg kell emlékeznünk az infectio módját illető felfogásokról s az úgynevezett utóinfectioról is. A nézetek e pontban még nem jutottak megegyezésre s míg a szerzők egy része azt vitatja, hogy születés alatt infectio nem lehetséges, mert a szemhéjak zárva vannak, addig a másik rész azt a nézetet vallja, hogy szülés alatt a szemhéjakat a méhszáj széthúzza, sőt ki is fordítja, úgy hogy fertőzésre már ilyenkor bőven meg van az alkalom. Azt hiszem, a középúton van az igazság. Valószínű, hogy a szemek infectiója az esetek egy részében csak a születés után következik be, erre vall az a körülmény, hogy a szemeknek csak külsőleg való megtisztogatása is, szigorú cautelák mellett végezve, tényleg képes egy bizonyos százalékban megakadályozni a szembaj kifejlődését. Ama tény azonban, hogy ugyanazon intézetekben, ugyanoly viszonyok között az ily külső lemosás sikertelen is maradhat, továbbá azon tapasztalat, hogy újszülöttek már több ízben kifejlődött ophthalmoblennorrhoeával jöttek a világra, megokolttá teszi, hogy a fertőzésnek intra partum való lehetőségét is elfogadjuk. Érdekes idevágó észlelést közöl Nieden, mely azt látszik bizonyítani, hogy a szemek infectiója már a magzatburkokon belül is megtörténhetik. Esetében egy burokban született magzatról van szó. A burok csak a teljes megszületés után nyittatott meg, úgy hogy bizonyos, miszerint a szem a szülőutakkal nem volt érintkezésben; a megnyitásnál ügyeltek arra, hogy a szem a külső fertőzéstől tökéletesen megvédessék s a szemhéjakat sublimat-oldattal is lemosták, Credét azonban nem alkalmaztak. 24 óra múlva genyes gyuladás lépett fel, olyan a minő az előző 4 gyermeknek is volt, csak a lefolyás volt enyhébb az említett négy esetben.

Kétségtelen tehát, hogy fertőzés már szülés alatt bekövetkezhetik; hogy mily gyakran, azt persze nem mondhatjuk, meg, mert direct bizonyítékunk a fertőzés megtörténtére olyankor, midőn a születés után közvetlenül még a szemeken kóros eltérés nem látható, nincsen. Az a körülmény azonban, hogy ily fertőzésnek a lehetősége sohasem zárható ki biztonsággal, a prophylaxisra nézve szükségkép azt a következtetést vonja maga után, hogy minden óvóintézkedést, mely magát a Icötőhártyazsákba esetleg már belejutott fertőző csirákat támadja meg, a priori megbízhatóbb nak kell tekintenünk, mint az olyant, a mely csak a post partum való infectio lehetőségével számolva, pusztán a szem külső megtisztogatására szorítkozik. Mert eltekintve attól, hogy a szemek lemosása rögtön a fej megszületése után, csak kellő személyzettel rendelkező intézetekben vihető keresztül, okvetetlenül több garantiát nyújt az oly

eljárás, a mely egy, esetleg már előbb megtörtént fertőzés ellen is irányul. S tényleg azt látjuk, hogy míg Credo egyszerűen a szembe cseppentett argent, nitricummal éri el a kitűnő eredményeket, addig minden más eljárással a szem külső letisztogatásán kívül a hüvely antiseptikus öblögetése is együtt jár s az eredmény még sem tanúskodik a megbízhatóság olyan mértékéről, mint a milyennel a Credé módszere dicsekedhetik.

A bemutatott statisztikákból feltűnhetett az a jó eredmény, melyről egyes szerzők a szem külső lemosása után beszámolnak Nem kételkedem, hogy ily eljárások is bizonyos körülmények közt jó sikerrel járhatnak; midőn azonban ezen eljárások megbízhatóságát kutatjuk, nem elégedhetünk meg a puszta számokkal s épen ama bizonyos körülmények ismerete fontos. S így nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezen óvórendszabályok mind jól vezetett és gondosan berendezett intézetekben történtek, a hol a szemek megtisztogatását rögtön a fej megszületése után gyakorlott, intelligens egyén végezte. Könnyen elgondolható, hogy intézeten kívül, midőn a bába egyedül, felügyelet nélkül működik, az eljárás ama cautelák hiányában egészen más eredményeket fog mutatni. Ezt alább számmal is igazolni fogjuk. További körülmény, melyet számba kell vennünk az, hogy az észlelők majdnem mindnyájan nagyobb számú hurutot is említenek, melyet azért, mivel gonococcust a váladékban nem találtak, szívesen mellőztek statisztikájukból. Tudjuk azonban, hogy a gonococcus hiánya csak sokszor ismételt vizsgálat alapján értékesíthető s megtörténhetik, hogy több könnyebb gonorrhoeas ophthalmia, melynél 1—2-szeri vizsgálat negativ eredményt adott, mint egyszerű hurut szerepel. A statisztika megítélésénél fontosnak tartom végül a bacteriologiai kutatás újabb eredményeit, melyek azt mutatják, hogy a blennorrhoea neonatorumot nemcsak a Neisser-féle gonococcus okozhatja, hanem klinikailag teljesen hasonló megjelenésű bántalmat más microorganismusok is létrehozhatnak. Haab, Kroner, Schmidt-Rimpier, Axenfeld, Chartres s legújabban Groenouw pontos vizsgálatai kiderítették, hogy a pneumococcus, streptococcus pyogenes, staphylococcus albus és aureus, a bacter. coli commune, a psendoinfluenza-bacillus, a Friedlander-féle bact. pneumoniae s egyéb microorganismusok a gonococcus nélkül is idézhetnek elő oly gyuladást, mely a gonorrhoeás eredetű ophthalmiától csak a mikroskop útján különböztethető meg. Miután pedig a dolog természetéből folyik, hogy az, a ki valamely módszerrel kísérletez, lehetőleg minden esetben igénybe veszi a mikroskopot s a gonococcus hiányában csak hurutról beszél, könnyen megeshetik, hogy a statisztikája kedvezőbb számokat mutathat fel, mint azé, a ki Credé szerint kezelve, de bacteriologiai vizsgálatot nem végezvén, az esetleges hurutokat is felszámítja kimutatása rovására.

A mi pedig az utóinfectiót illeti, tagadhatatlan, hogy bármely prophylactikus intézkedés daczára is egy későbbi fertőzés folytán előállhat az ophthalmoblennorrhoea, a mely ellen természetszerűleg a születés után azonnal foganatosított óvó eljárás nem védhet meg. Ily utólagos fertőzés létrejöhet akár az anya, akár más, a gyermek körül foglalatoskodó személyek útján és pedig vagy úgy, hogy az anya lochialis kankós váladékával fertőzött kéz vagy tárgy közvetíti az infectiót, avagy oly módon, hogy az újszülött egy másik, már e bajban szenvedő újszülött szemének genyes váladékával ragályoztatik. Ha azonban szülőklinikákról vagy egyéb zárt intézetről van szó, akkor ily utóinfectio felvétele nagy óvatosságot kíván, annál is inkább, mert fel kell tételeznünk, hogy e helyeken minden megtörténik annak elkerülésére; s ha megengedjük is az utólagos ragályozás lehetőségét, biztossággal kimutatni mégis csak a legritkább esetekben sikerül. Máskép áll a kérdés természetesen az intézeteken kívül, a hol a szükséges tisztaságra vajmi ritkán fordítanak oly gondot, mely az újszülött szemének utólagos fertőzését úgyszólván kizárná. Semmikép sem volna azonban korrekt eljárás, ha épen a statisztikát készítő intézetekről tennők fel, hogy ott a másodlagos fertőzés a könnyű lehetőségek közé tartoznék. De nincs is szükségünk per absolutum a secundaer infectiók felvételére, mert az 5-ik napon túl keletkező ophthalmiákat is nagyon jól meg lehet magyarázni a fertőzés kisebb virulentiájából, illetve a hosszabb