Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-05-05 / 2. szám

20

ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET

1901. 2. sz.

ki a cornea közepének mélyebb rétegeiben. A mieroscoppal enyhe pericornealis injectio is kivehető. Ez utóbbi körülmény ellene szól azon nézetnek (Fuchs), hogy e bántalom nem gyuladásos természetű.

A baj valószínűleg a nitronaphthalin előállítása alkalmával fejlődő gázok behatása folytán keletkezik. Emlékeztet azon ipari betegségekre, a minőket az anilinfestékekkel dolgozó munkásoknál vagy kalaposok corneáján van olykor alkalmunk észlelni. (Zeitschrift für Augenheilkunde. 15. V. II. 3.) Lettner Vilmos dr.

Újfajta tokhasító csípőt használ Hirschberg sympathiás gyuladástól származó pupillaris álhártyák és a lencsetok megrepesztésére, illetve kihúzására. Tokhasítóit Windier berlini műszerész készíti három nagyságban. A két nagyobb csipöszerü eszköz végén 3 kihegyesedö, vékony, egymásba tökéletesen beleülő fog van, a kisebbiken csak két fog látható. Szerinte csípőjével a beavatkozás igen enyhe 5—tí mm.-nyi lándzsasebet készit rendesen alul, de szükség szerint másutt is. Zárt csípővel a túloldali pupillaris szélig halad, ott nyiija és egyúttal enyhe nyomást gyakorol hátrafelé, majd gyengén vongáló mozgással az álhártyával együtt a lencsetokot is kihozza. A pépes lencsetörmeléket spatulával kinyomkodja. Eljárása mellett a kórosan elváltozott irist meg sem érinti, igy sem vérzés nem támad, sem ennek fölösleges izgatása.

Intraocularis daganatok Röntgenképei. A szem belsejében levő daganatok kórisméje mindig könnyű, ha szemtükörrel hozzáférhetők, de ha a közegek zavarosak, úgy egyéb eljárásokkal (punctio, különböző fénygyűjtő és vetitö eszközök) kell diagnosisunkat biztosítani. Hirschberg a Röntgen-photográpliiával tett kísérletet ; olyan esetet választott, melynél a szemtükör a daganat jelenlétét kétségkívül igazolta. A Röntgen-photographia minden tekintetben megfelelt a szemtükri leletnek. Ugyanezen tárgyra vonatkozó kísérleteit közli Grummach tanár is. G. vizsgálatainál általa szerkesztett újfajta vacuum-csöveket használ, melyek antikathódja vízöblítéssel lehűthető és a vacuum tetszés szerint szabályozható. Ezekkel szinte egy pillanat alatt kis, keskeny, végükön legömbölyített, körülbelül 4 cm.-nyi átmérőjű Schleussnerféle lemezeken ellentétekben gazdag aktinogrammokat nyerhetünk. Minél nagyobb árnyékképek létesítésére ajánlatos a fent leirt lemezeket sagittalis irányban a belső zug- és orrfal közé beékelni és a vacuum-csövet a halántéki oldalra állítani.

Nagyobb idegen testeknél (serét) vagy daganatoknál, melyek a felső állcsontból kiindulva a bulbusra is reáterjedhetnek, jól tesszük, ha a photographiai lemezt vagy a halántéki vagy a homloki oldalon megerősítve, a vacuum cső fokusát a lemez síkjára merőlegesen a fej ellenkező oldalán beállítjuk. A daganat vagy idegen test helyzetének és nagyságának megállapítására két egymásra merőleges síkban eszközöljük a felvételeket, vagy pedig ú. n. stereoskopikus aktinogrammokat készítünk. E végből a fent leirt beállítás és a kísérleti egyén nyugodt magatartása mellett két egymást követő felvételnél a vacuum-csö fokusát ugyanazon síkban körülbelül 7 cm.-rel eltoljuk és az így nyert nagy képeket photographiai készülékkel kisebbítve, stereoskopos használatra alkalmassá tesszük. Ilyen módon még igen kicsi, szemtükörnek hozzá nem férhető idegen testek képeit is nyerlieljiik. (Centralblatt für praktische Augenheilkunde 1900. november.)

Typusosan visszatérő oculomotorius bénulásokról ir Strzeminski J. dr., wilnai orvos. Ezen az ideg- és szembetegségek határán álló baj a negyvenes évek óta ismeretes, de ritkasága miatt kellő figyelemben nem részesült. Eddig körülbelül 50 eset van leírva. Jellemző, hogy rohamokban ismétlődve jelentkezik a baj s ezt ugyanazon oldali fej- és arczfájdalmak előzik meg, ezek néha leghevesebbek a homloktájon, máskor a tarkóra és nyakra is kisugárzók. A fájdalmak hevessége úgy esetenként, mint ugyanazon egyénen rohamonként is különböző lehet. Néha igen csekély, máskor szaggató, az orbita és környékének teltségi, duzzadási érzésével kapcsolatban. A fájdalmakat gyakran rosszullét, hányás, általános levertség, néha szédülés, borzongás, étvágytalanság, fokozott szomj, máskor álmatlanság, nyálfolyás, végül kellemetlen szájíz is kisérhetik. E tünetek a legkülönbözőbb combinatioban találhatók, s vagy teljesen megszűnnek a tulajdonképeni betegség beálltával, vagy intensitásukat veszítve, vagy néha még fokozódva, a betegség lefolyásáig megmaradhatnak, j

Általános szabályba vonható neuropathologiás alkalmi okok nem vehetők fel. Ezek a betegség prodromái. A betegség lényege a múló oculomotorins bénulás, mely annak minden, vagy csak egyes ágait érheti ; a többi ideg közül csak az ugyanazonoldaü trigeminus felső ága és igen ritkán s nagyon kis mértékben az azonos oldali abducens vehetnek részt. Általában a szemizombénulások a trigeminus megbetegedéseivel karöltve járnak. A bénulás vagy lassan vagy hirtelen, néhány órai vagy napi időközben lesz teljessé, s vagy az összes izmok egyszerre vagy egymásután lesznek hüdöttek. Néha a betegek előzetes jóllét után arra ébrednek, hogy szemhéjukat nem tudják emelni és kettősen látnak. Legelsöbben jelentkezik a ptosis, utána az alkalmazkodás bénulása, a pupilla kitágulásával s végül kettöslátás. Sokszor szigorú határt nem vonhatunk. A lefolyást illetőleg legelőbb szűnik a ptosis, s leghosszabban tart a szembogár tágsága. A bénulásos jelenségek 2—3 naptól egészen 6 hónapig is tarthatnak, s ugyanazon egyén különböző időben fellépett rohamainál, ez időtartam különböző hosszú lehet. A rohamok 11 naptól egészen 11 évig terjedő időközben ismétlődhetnek. Általában annál rövidebb tartamúnk a rohamok, minél gyakrabban jelentkeznek. Néha a betegség lefolyása és újból jelentkezése között bizonyos szabályosság észlelhető. Igen gyakori ismétléseknél a bénulásos tünetek nem szűnnek meg teljesen. Végleges gyógyulást eddig nem észleltek.

A megbetegedés leggyakrabban a nőket illeti, kevésbbé a férfiakat, gyakrabban bántalmazott a bal mint a jobb szem s az anyagot leginkább a szegényebb néposztály szolgáltatja. A betegség anatómiai okai még nincsenek eléggé tanulmányozva. A négy esetben végzett bonczolás az oeulomotoriusoknak az agyalapon különböző okoktól feltételezett összenyomását állapították meg. Arra nézve, vájjon minden esetben az oculomotorius anyagi változásával, vagy annak csak functionalis zavaraival állunk-e szemben, a vélemények különbözők. A szerzők legtöbbje azon esetekben, midőn a rohamoktól ment időszakokban a betegség semmiféle tünetei nincsenek jelen, az oculomotorius functionalis, ellenkező esetben annak materialis változásait veszik fel alapul. E kettőt egymástól szigorúan elkülöníteni nem lehet, átmeneti alakok gyakoriak. A szerzők legtöbbje megegyezik abban, hogy a megbetegedés helye az agyalap, de sohasem terjed az agykocsányra. Alkalmi okok gyanánt szerepelhetnek: a fej sérülései (ütés, el esés, leesés, iltődés); meghűlés, psychikus insultusok, igen ritkán menstruatiós zavarok. A prognosis annyiban kedvezőtlen, mert a rohamok teljes, végleges megszűnését sohasem észlelték. Bromidokkal, jodkaliummal, antipyrinnel legfeljebb javulást, de gyógyulást el nem érhetünk. (Albrecht v. Graefe’s Archiv für Ophthalmologie LI. В. 3. H.) Barlay János dr.

Hályogkivonásra szolgáló két síkban vezetett cornealis metszést ismertet Plehn, mely kerek pupilla megtartását czélozza s azon előnye volna más ily czélra szolgáló módszerek felett, hogy az iris elöesését biztosabban megakadályozza. A metszést egy általa szerkesztett különös alakú késsel végzi, mely nagyjában trapezalakú; a kés 4’75—5 cm. széles és csak a két hegye éles, maga a kés háta nem vág s a hegye mindkét végén egy darabon kétélű. A kés háta 17—18 cm. hosszú és egy finom kerek rudacskába folytatódik s csak ezután következik a nyél. A beszúrás a limbusban történik vízszintes középvonalban s a kést vízszintesen tartva tolja előre s késziti ugyancsak a limbusban a contrapunctiot; ily módon a kés szélességének megfelelő magasságú lebeny készül, melyet úgy fejez be, hogy a kést tovább tolja előre, a míg a kerek rúd fut át a csarnokon s most a kést hossztengelye körül úgy forgatja, hogy a penge a limbus síkjával kb. 2/з R. szöget képezzen s így húzza vissza a kést, mely a hátsó élével vágja át a corneát. így a cornea felső fele két lebenyre választatott, melynek alsó fele a nagyobb, a felső a kisebb nyelvalakú lebeny, mely aláfelé domború ívben határolódik. Ezen felső kisebb cornealis lebeny van hivatva arra, hogy az iris esőesését megakadályozza. Egy esetben végezte ezen módszer szerint a hályog extractiot; a lencse megszületése akadály nélkül történt, azonban a gyógyulás nem volt ! sima, mert 18 napig tartó iritis következett be.

A hályogmtitétnek ezen módja a legnagyobb hasonlatosságot \ mutatja a Schulek féle extractio obtuso-lobularis-szal; a seb alakja