Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-01-28 / 1. szám
1900. 1. sz. ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET 9 mennyi ily czélú műszer között, a legérzékenyebb mérőkészülék. 1 A milyen kétségesek még ismereteink az elektromos hatásokról a, talán ténylegesen általuk elősegített, hályogképződésre, oly határozottan lehet a már említett másik módjában a cataractafejlesztésnek, a szürke hályognak erős ibolyántúli fény által Widmarktól felfedezett keletkezése ügyében állást foglalni. Widmark kísérleteiben az ibolyántúli fény meglehetősen hevenyen zavarosította meg a lencsét. Ugyanezen eredmény alighanem kevésbbé erős, de sokszor és hosszan beható, ibolyántúli fény által is származhatik. Most már mintegy 20 év óta feltűnik nekem és előadásaimból számos hallgatóm felfogásában forgalmas gondolattá vált, hogy az öregkori hályognak legelső kezdete kevés kivétellel vagy a mag körül vagy a kéreg belső-alsó helyén van. A felső vidéken alig valamikor van a hályogfejlődés megindulása. Az említett irány pedig egyenes fénybeáramlásnak kiviilről-felülről felel meg. Az ellenkező lencseszélre, a szivárványhártya mögé, felülről fény egyenes irányban a szemöldök miatt nem sok jöhet. Az orrfelől kifelé szintén bő fényáramlás lehetetlen. Alidról felfelé az út szabad ugyan, csakhogy a fény a talajról visszasugárzás miatt már csak gyengülten bírja az ultraibolyát és meg is van polározva.1 2 Kérem a t. szaktársakat, hogy ezen állításaimat ellenőrizzék.3 Továbbá, az öregkori hályog az elülső kéreg középhelyén legkésőbben érik meg. Ez annyira megy, hogy a hályogképződést teljesnek kijelenteni magunkat jogosítva érezzük, ha a meliilső kéreg középrészét egészen zavarosnak találjuk, ámbár az ilyen esetek sokjában a hátulsó kéreg mibenlétéről egyenes megnézés útján már mitsem tudhatunk ki. Ezt a tényt, mint ilyent, bizonyára minden szakember el fogja ismerni, hiszen constatálása a szakma nagy mestereinek nagyon régi tapasztalásain alapul. Csak az értelmezésre vonatkozólag emelkedhetnék ellenmondás. Mert, így lehetne okoskodni, a fényáramnak az elülső kérget kell legelébb találni és azt megzavarni. Megengedem. De a fénybehatás által létesített zavart két más fontos mozzanat előzte már meg. Az egyik az, hogy Becker értelmében a magzsugorodás és az általa gyakorolt húzás az oldalak felé hatalmasabban hat, mint előfelé. A másik az, hogy a functionalis vongálás és a lencseanyag eltolatása a melülső kéreg közepén inkább összetolásban áll és ezért a különben bekövetkezni akaró széthasadozásnak ellene működik. Az ellenvetés tehát nem helytálló, mert ellentétesen működő erők az ibolyántúli fény által történhető hasadozásnak érvényesülését e helyen leghosszabban akadályozzák. Végre, figyelmes észlelőknek feltűnhetett, hogy az öregkori hályogképződés nyáron gyorsabban halad mint télen (talán falusiaknál is gyorsabban mint városiaknál). Kivált északi vidékekről, a hol napsütés főként csak nyáron van, hamar lehetne e felől biztos értesüléshez jutni. A még hiányos zavarodásnak beteljesülését bevárandó, azon időkben, midőn erre még súlyt fektettünk, betegeknek sokszor határozott határidőt tűztem ki az operálásra, melyet azután télen többször mint nyáron kellett várakozásom ellenére meghosszabbítani. Hogy a fény által a magon történő elsárgulásról és elkeményedésről fentebb tett felállítások Widmark következtetéseivel ellentétben épen sincsenek, hanem inkább előbb fennálló és tovább is érvényesülő viszonyoknak megfelelnek, az a mindegyikéről ezen folyamatoknak körülményesen megtett fejtegetések után elégségesen bizonyítottnak látszik. Több megütközést kelthetne első benyomásra az a látszólagos ellenmondás, hogy a fényt a mag elkeményítésével és továbbat még a kéreg szétroncsolásával is vádoljuk. Azonban itt az alkalmazkodás dynamikáját még egyszer emlékezésbe 1 Ostwald, Alig. Chemie. III. könyv: Pliotochemia I. fejezet. 2 „A mint absorptio történik, ellipsises polarisatiót kapunk“, mondja Helmholtz : Wied. Ann. 1893, 48. к. 389. 3 Az első zavarosodás praedilectiv helye belül-alul mai ismereteink szerint nem is értelmezhető másként. Egyoldalú, assymmetriás hatást a lencse testére az ismert tényezők közül csak a lencsének a közelnézésnél sülyedóse (Hess) vagy részleges alkalmazkodási görcs gyakorolhatna. Hogy ezek csak be- és aláfelé hassanak, nem tehető fel. kell ajánlanom. Azonkívül a lencse elsárgulása és megkeményedése az egész élettartam eredménye, míg a kéregzavarodás inkább esetleges (accidentalis) fénybehatások következménye. A sárgulást, a mennyire ráirányított külön kísérletek végezése előtt róla szólani lehet, az általános habár talán erősebb fénybehatás, míg a kéregzavarodást a túlnyomó hyperibolva1 okozza. A két folyamat közül az egyik túlsúlyba kerülhet ugyan, deegymást nem zárják ki, sőt többnyire kiegészítik. Valószínű, hogy azonkívül a különben is oly előszeretettel hangsúlyozott és a magyarázatokhoz oly kényelmesen igénybe vett „táplálkozási zavar“ valamennyi esetben közrejár. Hogy ezen három tényezőt kölcsönösségük helyes jelentésébe hozzuk, végezetül a cataracta Morgagniana és összehasonlításul a cataracta juvenilis aethiologiai ellentéteire mutatnék rá. A fiatalkori lágy hályog a három említett tényező közül csak az egyikből, a táplálási zavarból magyarázható ki.2 Ellenben a táplálási zavar fogalmával nem lehet a Morgagnihályog barna magjának megértéséhez jutni, szintúgy nem az ultraibolyás fény bomlasztó hatásának tényével. Míg az utóbbi a kéregzavarodást jobban magyarázza mint minden más eddig ismeretes tényező, és (hacsak Widmark kísérleti elrendezései ellen kételyek nem támasztatnak, mire elégséges indok nem látszik) egyenesen be is van bizonyítva. További megerősítő kísérletek megtevése után ugyanolyan bizonyító erővel bírónak kell majd ezt is elismerni, mint a milyent a sérüléses hályognak régóta betudunk. Befejezésül még a metastabil, a félállandó, állapot fogalmát kell említenem,3 melyet az elsárguló lencseanyagnak ellentálló maggá besűrűsödésénél tekintetbe venni lehet. Hogy lehető röviden kifejezzem, valamely anyagban az intramoleeularis elrendezést illetőleg az állandó állapotnak többféle módja állhat fenn, és ezek közül körülmények szerint az egyensúlynak legállandóbb állapota fejlődhetik ki, a chemiai változásokra indító előbbi energiának apadásával. Ez a végállapot azután a tulajdonképi állandóan egyensúlyos, míg az előbbi egyensúlyállapotok csak félállandók (metastabil) voltak. A fiatalkori lencse eleintén metastabil állapotban volt, de mindinkább, a magnak belsejéből haladólag, az általános fényhatás következtében, a későbbi stabil állapotba jutott.4 A kéregben ellenkezőleg az alkalmazkodási áthelyezések (metathesis) és talán még más tényezők által a fénynek szilárdító hatása ellensúlyozásra talált, és ez által a fény ibolyántúli'tartalmának, ha gyakran és erősen behatott, a szerkezetnek lazítására és az egyensúlynak esékenyebb állapotba visszafordítására, ennek következményeivel, alkalom adatott. Jelenlegi trichiasis mütéteim. Feuer N. tanártól. Bármily nagy tetszéssel fogadták is annak idején a műtők Flarer eljárását, midőn a szemhéj szőrtelep eltávolítására kerestek czélszerű módot, mégis hamar be kellett látniok, hogy ezen műtét a felső szemhéjon az azt követő eltorzítás, a szem árnyékolásának hiánya és végül az éles szemhéj szél miatt, mely ezen műtét után képződik és a szarúhártyát folyvást 1 A világűrből függélyesen felénk áramló sugarakból arányszámban az 1-bez 0’60 az úton 3Í00 m.-ig a föld felett elvész; a megmaradtból további 0-23 az 1600 m. szintig; ebből megint 0-47 az 1600 m.-től a 80 m.-ig. A radiusnak egyenlő légsűrűségre reducált úthosszái az utóbbi kettőben úgy viszonylanak, mint 14 : 17. Itt nagyon szembeötlik a földszinthez közeli légrétegnek erős fényelnyelése. Szabad az átlátszóság ezen szabályellenességének egyik okául az alanti légréteg por tartalmát tekinteni. (Elster és Geitel, Wied. Ann. 48 к. 1893. 338. 1.) 2 Itt a C. Hess által hangsúlyozott elcsenevészedés a lencsetok belhámjában is fontos szerepet játszhat, az öregkori hályognál kevésbbé. 3 V. ö. Ostwald alig. Chemie II. к. 1. rész, 516. és 1087. 1. 4 Az aggkori távollátás (presbyopia) jelenségei ezen lencseváltozásokkal szorosan összefüggnek. Az elsőnek legtöbbször rendes kifejlődése az utóbbinak is közönségesen rendes menetelére mutat. Az esetleges kivételekre mindig súlyt fektettek, és ezt tekintettel a lencsemagok oly igen nagy különbségeire ezentúl még annyival inkább tenni kell.
