Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1900-01-28 / 1. szám

1 _________________________„___:-------------------------;---------;--------------------A ■ ----... ,.,Г ..... .JT. *

ORVOSI HETILAP — SZEMESZET

1900. 1. sz.

ról 1 emlékeztet, fiatal években birhat ugyan, de a flintiiveges készülékkel felvett színképek erről mitsem mutattak. A kérdésre csupán kvarczkészülékkel lehetne véglegesen megfelelni.

Üvegtestet újszülöttről, középkorútól és öregtől vizsgáltam. A két utóbbi színképeket adott, melyek a III. tábl. 51. és 52. sz. ábrájában vannak lemásolva. Sem a 44, sem a 75 éves nem mutat fényelnyelést. A különbség az égfény-spectrumnál csak onnan van, hogy a kémlelő üveg (mely a fénynyilás fele elé tétel kedvéért puhított állapotban valamennyire laposra volt nyomva) oldalfalain sok fényt elhajlitott. Ezért is a színkép olyan egyenlőtlenül fekete és éltelenül határolt. A réteg 15 mm.-es volt.

Minthogy csak két színképnek jutott hely a III. táblán, legjobbnak látszott a középkorban álló egyén esetét mint átlagosat bemutatni és melléje az aggastyántól valót leképezni, mert könnyen támadhatna a kérdés, hogy az öreg ember üvegteste nagyobb sűrűség vagy sárgás színezés miatt nem más módon hat-e a fény összetételére. A bemutatott ábra szerint erre a kérdésre a felelet az, hogy nem.

5. A közegek együttesen. Miután a lencsék oly sokfélés viszonyokat tüntettek fel, érdekessé vált kitudni, hogy valamennyi közeg együttesen hogyan fog a fényáteresztésben működni.

Összesen 5 esetet spectrographáltam, és pedig 2 újszülöttet, 1 24 évest, 1 58 évest és 1 75 évest. A kitevés bajos3 két okból. A hasadék előtt 18—20 mm.-re lebegő cornea és pupilla helyét nehéz úgy eltalálni, hogy az egész fényfelfogó cső tengelyével egy vonalba pontosan találjon. Ha ez el is van érve, az eredmény még távolról sem biztos, mert a szemgolyó az expositio folyamatában redősen besüppedhet és a helyes irányítás megint elvész. Közben igazítani nem szabad.3 A szemgolyó hátulja természetesen le volt csapva, úgy hogy az üvegtest a résre tett finom üveglappal érintkezett.

Az 58. ábra a III. táblán 40 éves személy összes szemközegeinek elnyelési színképét mutatja másolatban. A H vonal előtt már az elnyelésnek nyoma észrevehető. De ez gyenge kitevésnél jóval világosabban tűnik ki, úgy hogy körülmények szerint (szürke ég, chloreziistlemez, kezdő általános és diffus közegi zavarosodás vagy erősen feketített positivokon erről a lemezről is) az elnyelést már mint G-nél kezdeni készülőt felismerni lehet.4 H-tól fogva a világosság nagyon gyorsan leszáll L-ig. L-en túl csak erős expositiónál csekély maradókos fényhatás állapítható meg.

Az 54. ábra a III. táblán 75 éves aggastyán színképét mutatja.5 Az elnyelés kétségtelen kezdete már h-nál, tehát G 3/7 H-ban van. H-ban minden fény kimaradt, a mennyire a pupilla középső részei jönnek számba; a színkép esik szélén még egy maradék egész К felé elhúzódik.6 A speetroskopban az utóbbi részlet bizonyosan még jól látható, ha az előtte levő fény gazdagabb színképrészek eltakartatnak, különben csak nehezen ismerhető fel. A színkép tehát tulajdonképen nem rövidebb, hanem csak az ibolyás végen messze lenyúlóan gyengült. Az öregebb embereken, a kiken még későbbi években a sötét vagy akár csak a barnás hályogmagok találtatnak, alighanem (mint bízvást szóvá tenni lehet) az általános fénygyengülés nagyon messze leterjedhet, mire analógiák az elnyelési gör-1 L. az ábrát 31. sz. a. „Szemészet“, 1899., 1. sz. 3. 1.

s Legalább 10-et próbáltam, de csak az említett 5 sikerült.

3 Grósz Emil segédtanár és laboratorium-vezetö átfogó fonalak külön módon alkalmazását találta e czélra fel és így adaptálta nekem az említett 5 esetet. Neki és Leitner Vilmos dr. tiszteleti assistensemnek, a ki a tudományos manipulatiókban nagjr értelemmel és feláldozó készséggel segített, szíves köszönetét mondok.

4 Az ibolyás irányában valamennyien gyenge fokban vagyunk érzékenyek, bár az a fényforrásokban bőven képviselve lenni szokott. Alkonyaiban a színképből az ibolyás leghamarabb kimarad. Az összefüggés a fent mondottakkal kétségtelen.

5 А К és L között levő halovány foltosodástól el kell tekinteni, az a műintézet másolási hibája és az eredeti lemezen nem létezik, szintúgy nem utóbb készített más másolatokon.

6 Nincs kizárva, hogy az 1 órai kitevésnél a szemteke egy oldalon behorpadt, miáltal a lencse rézsut állásba kerülhetett, úgy hogy

most oldaltibb részei adták a fényt a cső tengelyébe. De ez csak erősíti a szövegben kivont következtetést.

bőikkel bemutatott sárga és barna anyagok közt találkoznak.1 Hogy az ilyen emberek a színek megismerésében semmi hiánylatot sem árulnak el, talán el sem szenvednek, az csak akkor érthető, ha tudjuk, hogy színképük színes része sohasem (?)1 2 absolute rövidült. Hályogoperálás után az ilyeneknek mégis egy ideig minden nappali fény kéknek látszik. Öreg emberek világossági szükséglete különben egyebek mellett ezen okból is annyival érthetőbb.3 A pupilla közepe és szélei szerint való különbségre az itt tárgyalt színkép még azonkívül rá vall.

Az 55. ábra а III. táblán újszülött gyermek szemének elnyelési színképét adja vissza. Egészben ugyanúgy végződik, mint a többi, csak valamicskével elmosódottabban. A végén szélesebb és sötétebb (sőt egy kissé hosszabb, t. i. ugyanolyan, mint a 24 évestől való) volna, ha a pupilla nem csupán 1% mm. átmérőjű lett volna.

* * *

Mindezen tények összefoglalásából4 következik, hogy:

1. a szarúhártya a beeső fényen csupán gyermekeknél és itt is csak keveset változtat, az üvegtest alig valamit, vagy mint a csarnokvíz, épen semmit. Fényszűrőnek tulajdonképen csak a lencsét lehet tekinteni.

2. Az összes közegeken keresztülment fény és a belőle előállított színkép közel olyan, mintha a lencse egymagában működnék. Gyermekeknél a szarúhártya is némileg közrehat.

3. Az ép ember lencséje fiatal és öreg egyénen közel egyenlően (és a kis különbségek az egyének szerint majdnem nagyobbak mint a kor szerint) vágja el a színkép ibolyántúli részét, a hyperibolya ellen védi a retinát, maga az ibolyántúli fényt felszörpöli, de ebben saját szövete az évek folyamán esetleges kárt szenved.5

4. A lencse által felfogott fény gyermekeknél részben a színjátszás képében jelenik újra meg.6 Öregeknél az elnyelt fény energiája egészen átalakul, leginkább meleggé válik, mely ártalmatlanul eloszlik, némi részben pedig eshetőleg chemiai és talán mechanikai munkává is válik. A látóhártyára azonban fiatalnál és öregnél egy mértékben leszűrt fény jut.

5. A fiatal lencse színtelen, az öreg sárga; a fiatal színjátszó, az öreg nem.7 A színjátszás megszűnése és a lencse megsárgulása egymást felváltó jelenségek és valószínűen a (physikalis, de nem a chemiai) molekulás szerkezet megváltozásától függnek. Mindakettő e szerint gyűjtő (kolligativ) és nem szerkezeti (constitutiv) vagy összeadásos (additiv) tulajdonsága az alapanyagnak. Erzékileg véve a dolgot, a folyamat hasonlít a természetben oly gyakori elsárgulási változásokhoz8 és az állásban elsárguló és színjátszásukat veszítő, valamint besűrűdő folyadékokhoz és oldatokhoz.

6. Kivételesen, sőt nem ritkán az öreg korban különösebb megnövekedése a megsárgulásnak és vele együtt diffus megrövidülése a rendes elnyelési színképnek fordul elő.9 A lencseanyag közepének különösebb megsűrűsödésétől függ

1 Legtalálóbban lehetne ezt mindenféle gyanták (mastix, sandarac, colophon, galbanum, guajak stb.) elnyelési színképeivel érzékiteni. Sajnos, hogy ilyeneket már nem másolhattam a táblákra. Azonban utalok az „átlátszó sárga anyagok fényelnyelése“ értekezés ábráira. (Szemészet, 1899. 4. sz.)

2 Az az ember, kinek a hályogmagok közt említett 44. sz. alatti volt a szemében, mégis csak megrövidült és egészben is fényszegény szinkóppel bírhatott.

3 Talán az utóbb említett ok a túlnyomó.

4 Mint a fény összetételét változtató közeget magát a látóhártyát is vizsgálni kellene, mit a színképfelvevőn könnyen megtenni lehet. Anyagot egyenesen az élőről még nem volt alkalmam szerezni. A jó véletlent be kell várni. Allati anyag nem eleget bizonyítana. A bizonyítás különben is csak félleges lesz, mert a retina azonnal borússá válik stb.

5 Ezt már Chardonnet is szóvá tette.

6 Ez az összes elnyelt fénynek csak egy kis töredéke, például 4/зоо rész.

7 Krienes téved, midőn az öreg lencsét inkább fiuoreskálónak mondja (v. ö. „Einfluss des Lichtes auf das Auge“, 28. lap, 10—11. sor).

8 Ezek bizonyosan nem csupa oxydáló folyamatok, talán inkább polymerisatiók.

9 Mindezen színképek a terpenekére emlékeztetnek. (L. „Szemészet“, 1899. 2. sz. a. föjelentést.)