Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-01-28 / 1. szám
1900. 1. sz. értünk el n punctio scleraevel és az iridectomiával, míg a többi sebészi eljárás úgyszólván semmi eredményt nem mutat, a nyomókötés, jodkali, inunctio, pilocarpin-injectio gyógyértéke oly csekély, hogy valójában csak arra szolgál, hogy a beteg magát súlyos bántalmával szemben teljesen segélytelennek ne lássa. Hajképződés a szemhéji kötöhártya alatt.1 Szili Aurél egyetemi boncztani demonstrátortól. Az eset, melyet leírni óhajtok atyám, Szili A. dr. egyetemi professor szembetegosztályáról való, ki oly szives volt azt kidolgozásra s közzétételre nékem átengedni, miért ezen a helyen is köszönetét mondok. A közlendő eset tényleg a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Nem csak hogy a nékem hozzáférhető irodalomban semmi hozzá hasonlót nem találtam, hanem bizonyítékot láthatok erre nézve ama körülményben is, hogy a 76,400 eset közül, mely az 1884-diki év óta a mai napig atyám osztályán észlelés alá került, ezen leletet most észlelték először. B. József, 18 éves vasesztergályos, 1898. április 13-dikán azzal a panaszszal keresi fel a szembetegosztályt, hogy a bal szemén idegen testet érez. A corneán semmi. A szem csekély fokban izgatott. A felső szemhéj kiforgatásánál a tarsus közepe táján mákszem raekkoraságú szürkés-fekete folt látható, mely épen úgy néz ki, mint ha itt a conjunctiva alatt egy idegen test volna beágyazva. Ujjal való megtapintásra azonban kiemelkedés nem volt érezhető. Ez oknál fogva a hely hályogtüvel lett átszúrva, miközben feltűnik, hogy az valamelyes ellentállás után, de azután hirtelen, mint valami üregbe hatol. Először kevés fehéres, faggyúszerü anyag lesz eltávolítva, azután egy sötét, összegomolyodott testet kapar ki a tü vékony fonálon. Ezen test hozzávetőleg kölesmag nagyságú. Miután egy vászondarabkán a hozzátapadó vértől megtisztították, s a tűvel kissé ide s tova hengergették, feloldódzik, úgy hogy már szabad szemmel, még jobban azonban nagyító alatt felismerhető, hogy egy sűrű csomó spirálisban csavarodott igen finom hajból áll.1 2 Mellesleg megjegyzem itten, hogy valószínűleg ezen hajacskák egyike az őket elzáró falat áttörte, s így okozta a szemnek izgalmi állapotát. 1 A szerkesztőséghez 1899. október folyamán érkezett be. 2 Eddig- a rendelkezésemre bocsátott kórleirás. 13 Glycerinben állandósítva a mikroskop alatt a lanugo finomabb szerkezetét lehet rajtuk észlelni. A velöállomány mindenütt hiányzik. A hajacskák egyenlőtlenül gyengén vannak pigmentálva, egyes helyen egészen világosak. Némelyek erősebb színeződés által tűnnek ki, mások kezdetükön világosak, később sötét szőkévé válnak, s végük felé ismét egészen elvesztik pigmentüket. A mellékelt rajzon lehetőleg híven adtam vissza a hajak elrendeződését a górcsövi készítményben (50-szeres nagyítás Zeiss AA Obj., 2. Oc.). A hajacskák hegyben végződnek, vastagabb végükön fogas széllel bírnak. Az egyik gomolyag részben szét van fejtve, s körülbelül hat hajból áll; a másik is több hajból van összetéve, de azok száma meg nem határozható. Egyikük sem bir haj-hagymával, s így valamennyi már letört állapotban volt. Vastagságuk 38—57 /t közt ingadozik ; a mi hosszúságukat illeti, a legrövidebb, könnyen mérhető haj körülbelül 7 mm., de van sokkal hosszabb, 3—4 cm.-nyi is. Mielőtt már most azon nézetet közölném, s megokolni kísérelném, melyet én a haj ezen rendkívüli helyen való fejlődésének magyarázására legelfogadhatóbbnak tartok, ki fogok terjeszkedni arra is, mit még azonkívül, ily ritka s nevezetes leletnél szükségesnek véltem fontolóra venni. S ha már eleve egész határozottan azon nézetet vallottam, hogy itten egy teratologiai képlettel van dolgunk, mely egy, az embryonalis korban eltévedt, hajképzésre alkalmas csírból fejlődött, úgy még sem volt szabad szem elöl tévesztenem az üregekben való hajképzödés azon módját, mely egy már az anyaméhen kívül végbemenő, pathologikus folyamatnak következménye. Ismeretes, hogy hajas bőrterületek sorvadásos folyamatánál a hajtüszök kivezető nyílásainak burjánzó epithelp'ikkelyek által való elzárása következtében cvsták, ú. n. atheromák jöhetnek létre, melyek folytatólagos lanugo-képzés esetében nagy számmal tartalmazhatnak hajacskákat. Erre vonatkozó szép ábra található Ziegler „Lehrbuch der speciellen pathologischen Anatomie“ czímü müvében, a 408. oldalon. Az illető készítmény a fejbőrből származik. Az ott látható cysta szintén teljesen szabad, illetőleg kihullott hajacskákat tartalmaz, melyek azonban sokkal rövidebbek, s számra kevesebbek, mint a mi esetünkben. Csakhogy a fejlődés ilyetén módjára bármely helyén a külső szemliéjbörnek lehetne gondolni, de nem közvetlenül a conjunctiva alatt, 5 mm. -nyire a szemhéjszéltöl. Mivelhogy a postembryonalis kóros alapon való létrejöttének más módját nem ismerem, kénytelen vagyok a teratologia terére lépni. Létezik a teratomoknak egy faja, az ú. n. dermoid, mely szintén tartalmazhat hajakat, és melynek létrejöttét, az embryo külső felületének, s az amnion belső felszínének kölcsönös összenövéséből magyarázzák. De hogyan jöhetett a mi esetünkben az ébrényi csír a conjunctiva s a szemhéj közé ? Ammonnak, a szem fejlődéséről szóló müvére támaszkodva, képes volnék számára ily útat kijelölni.1 A legkülönbözőbb ébrényi korból találunk mi itten feljegyzéseket. Nevezett búvár szerint egy fötus a harmadik hónapban félig tátongó szemhéjréssel bir. A szemhéji kötöhártya a bulbusról a szemhéjra csapódik át, a szemhéjszélig azonban még nem nyúlik. A felső szemhéj ívalakban kikanyarodik és kifelé hajló szegélyes széllel bir; ciliák még nem láthatók. A szemhéjak szélei sehol sem függnek a szemgolyóval szorosan össze,2 Más helyen1 ezt írja: „Ezen conjunctiva oculo-palpebralis a harmadik ébrényi hónapban morphologice meglehetősen elkészült. Szorosan a szemgolyóhoz simul, s csak azután tapad fenn s alul a szemhéjra át, a szemhéj belső felületével azonban eleinte nincs összenőve. Csak később, ha a szemhéjak érintkeztek, s ha a tarsus, s a Meibomféle mirigyek fejlődése megkezdődött, következik be szorosabb összeköttetés a szemhéjak belső felületével egészen a szélekig, s ezzel egyetemben egymás közt való összenövésük közvetlenül a szemhéjak commissurája felett.“ Ezen időben tehát juthatna valamely idegen ébrényi csír, a mi esetünkben egy elszórt epithelcsír a conjunctiva alá, s fejlődhetne ott esetleg tovább, ha ezen képességet nem kell tőle el-1 Entwicklungsgeschichte des menschlichen Auges. Berlin, 1858, 2 U. o. 158. s 159. oldal. 3 U. o, 162. oldal. О К Y O S I H E T I L А P — S / E M É S Z E T 1
